Három mítosz, amelyet megdöntött az orosz–ukrán háború

Az orosz–ukrán háborúval beléptünk a zűrzavarok korába, a korábbi évtizedek stabilitását biztosító nyugati hegemónia repedezik, egykoron megingathatatlannak tűnő mítoszok dőltek össze – olvasható abban a ma megjelenő könyvben, amelyet Hortay Olivér és Fűrész Gábor jegyez. A Magyar Nemzet ennek apropóján készített interjút Hortay Olivérrel, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetőjével.

Hortay Olivér 20220916 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

Korábban megingathatatlannak tűnő mítoszok dőltek össze az orosz–ukrán háborúval. Megjelent Hortay Olivér és Fűrész Gábor Egy új hidegháború küszöbén című könyve
Forrás: Facebook/Hortay Olivér

– A mostani kilátások alapján több forgatókönyv is felvázolható a jövőre nézve. Ezt önök is megtették, valamint azt is megállapították, hogy bármelyik is valósulna meg, az károkat okoz majd az Európai Uniónak. Olyan eshetőség nincs, hogy az európai közösség erősödjön? Mit kellene tenni, hogy ne süllyedjünk el?

– Ez három különálló kérdéskör. Az Európai Unió ellenérdekelt a fokozódó feszültségekben, mert egy új hidegháborúból kedvező esetben a győztes nagyhatalom perifériarégiójaként, kedvezőtlen esetben a vesztes blokk tagjaként jöhet ki, így mindenképpen rosszul jár. A közösség megerősödése ettől függetlenül nem zárható ki, de a folyamatok egyelőre az ellenkező irányba mutatnak, mert az unió irányítási válsága blokkolja az egyre súlyosabb egzisztenciális és versenyképességi problémák megoldását. A belső folyamatokat nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, de egy erős tagállamokon nyugvó, cselekvőképes irányítási rendszer, valamint egy pragmatikus gazdaság- és társadalompolitikai fordulat sokat segítene az ereszkedés megállításában.

– Az Európai Unió döntéshozói nem látják, hogy baj van? Sokszor úgy tűnik, hogy nem mindenki „játszik a hazai térfélen”.

– Nem hiszek azokban a magyarázatokban, amelyek az Európai Unió rossz döntéseit a vezetők ostobaságával magyarázzák. A brüsszeli korrupciós botrányok, a vakcinákkal kapcsolatos sms-ek, vagy az a tény, hogy az Európai Bizottság vezetése egy amerikai állampolgárt jelölt a versenyhatóságának élére, valóban erősen felvetik a külső befolyás gyanúját. Ezen felül, az európai elit és az állampolgárok elvárásai közti egyre szélesebb szakadék alighanem a központi irányítás demokráciadeficitével is magyarázható. Kellő kontroll hiányában nem meglepő, hogy a brüsszeli vezetőket elsősorban nem a polgárok érdekei, hanem egyéb szempontok vezérlik.

– A könyvben felidézik Henry Kissingert, aki négy olyan fenyegetést jelölt meg, ami világháborút okozhat. Tart attól, hogy idáig fajul a helyzet?

– A kérdésre csak vágyvezérelt válasz adható: Kissinger aggasztó előrejelzése ellenére azt remélem, hogy a széleskörű fegyveres konfliktus elkerülhető. Abban azonban Kissingernek alighanem igaza van, hogy a négy tényező – amerikai–kínai kapcsolatok romlása, nyugati–orosz kereskedelem szétszakadása, az európai kemény mag összeomlása és a közel-keleti konfliktusok – egyenként is drámai mértékben növelik egy széleskörű fegyveres konfliktus kialakulásának kockázatát. Az pedig, hogy napjainkban a négy fenyegetés egyszerre jelen van, különösen nagy odafigyelést és óvatosságot igényel.

– Sokszor ahhoz, hogy valódi változások következzenek be, a réginek össze kell dőlnie. Jó lenne, ha ezt nem egy világháború idézné elő. Egy olyan fiatalember, mint amilyen ön, miben bízik a jövőt illetően?

– A tömegek bölcsességében és a társadalmi nyomásban. A nemzetközi kutatások eredményei rendre rámutatnak, hogy a polgárok mind Európában, mind más országokban – például az Egyesült Államokban – elutasítják az eszkalációt és a további blokkosodást. Azt remélem, hogy az emberek józan ítélőképessége és elvárásai olyan féket jelentenek a túlkapások ellen, amelyek – ha egy új hidegháborút nem is lesznek képes megakadályozni – ellentartanak a világháborúnak.

Borítókép: Hortay Olivér, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője (Fotó: Bach Máté)