Miközben csúcsot dönt a kiadó lakások kínálata, nem várható, hogy a tulajdonosok tömegével hirdetnék eladásra azokat a lakásokat, amelyeket nem tudtak kiadni – mondta lapunknak Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője.
Kifejtette, a kínálati viszonyok és az árazás mögött számos tényező húzódik meg, és különösen jól jöhet a gazdasági akcióterv egyik eleme, a lakáskafetéria. A főváros esetében negyedmillió forint az a medián ár, ami egyben lélektani határnak is számít, és egy ilyen átlagos összeget egy jövedelemből nehéz kigazdálkodni. Budapesti viszonylatban egy személyre vetítve a lakhatási költség a jövedelem felét is kiteheti, míg két keresővel számolva az egy főre eső jövedelem harminc százalékát. Ez már a kívánatosnak tartott egyharmad körüli érték, ám ha az ingatlanok átlagos kihasználtságát nézzük, ami 1,6-1,8 fő, könnyen kiderül, nem mindent ingatlanban lakik két kereső.
Csökkent a legolcsóbb és a legdrágább kiadó lakások közötti különbözet, a negyedmilliós középérték azt is lefedi, hogy egyes ársávokban több lett a kiadó lakás.
A szakértő beszélt arról is, hogy bár az árak nem alacsonyak, a kiadó lakásokat nagyobb arányban hirdetik meg a tulajdonosok, mint az eladóakat. Ugyanis érdekeltek abban, hogy a bérlemények ne álljanak hónapokig üresen és emiatt sokkal inkább hajlandók igazítani az árakon. A közvetítőknek pedig inkább az eladás az érdeke, még akkor is, ha sokáig hirdetik túlárazva az adott ingatlant, mivel a megszerezhető jutalék is sokkal nagyobb, mint az albérlet esetében.
Az albérletárak tekintetében a nagyvárosokban van egy lélektani határ, amely összeg alatt szinte lehetetlen kiadó lakást találni (az átlagba a kiadó szobák nem tartoznak bele). Budapest és Debrecen lélektani árszintje (170 ezer forint) lényegében azonos.
Ha pedig a másik végletet nézzük, a legalacsonyabb ingatlanárú megyeszékhelyek között számon tartott Salgótarjánban 99 ezer forint az a bizonyos lélektani határ, több mint Miskolcon.
Ha a lakhatási szegénység oldaláról vizsgáljuk az albérletárakat, azt látjuk, hogy a magas induló költségek (kéthavi kaució, egyhavi lakbér egyidejű kifizetése) miatt vannak olyanok, akik az alacsonyabb bérleti díjú ingatlan mellett döntenek. Még akkor is, ha a jövedelmük alapján egy drágábban bérelhető, ám nagyobb, és jobb állagú lakást is meg tudnának fizetni – hívta fel a figyelmet a szakértő. Balogh László rámutatott, egy olcsóbban bérelhető lakás korántsem jelent alacsonyabb havi lakhatási költségeket, ugyanis egy rosszabb állapotú ingatlan rezsije könnyen magasabb lehet. Ha társasházi lakásról van szó, a társasház kénytelen olyan javíttatásokat elvégeztetni az épületen, aminek az ára beépül a közös költségbe.
A szakértő hozzátette, leromlott állagú társasházban előbb találni felújított lakást, mint fordítva – viszont ha a társasház legfelső szintje beázik, a jó állapotú lakás is érintett lehet. Ez újfent a drágább fenntartás és rosszabb életminőség irányába mutat.
Balogh László szólt arról is, a jövedelemszintek, megfizethető lakhatás, jobb életminőség szempontjából is fontos eleme gazdasági akcióterven belül a lakáskafetéria. A munkáltató magasabb jövedelmet tud biztosítani, ráadásul kedvezményt kap rá, a dolgozó havi szinten több tízezer forintot nyer, ami a fogyasztásban megjelenik (esetleg egy magasabb színvonalú albérletet is meg tud fizetni). Állami szinten is win-win intézkedés ez, hiszen a kedvezmény lehetősége több millió munkavállalót érint, akiknek több lesz az elkölthető jövedelmük, a fogyasztás pedig megjelenhet az áfabevételekben. Így a lakáskafetéria állami szinten sem jelent bevételkiesést.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Kisalföld/Csapó Balázs)
