Nagy kérdés, hogy van-e közgazdasági fundemantuma azoknak a kijelentéseknek, amelyeket Donad Trump leendő amerikai elnök fogalmazott meg Kanadával és Grönlanddal kapcsolatban. Az Oceonomus Gazdaságkutató Alapítvány tanulmánya arra világít rá, hogy tárgyalási alapként kell kezelni a felvetéseket, vagyis nagyon komoly gazdasági alapjai lehetnek a sokak szerint ördögtől való kijelentéseknek.
A korábbi mar-a-lagói sajtótájékoztatón elhangzott tervek közül Kanada Egyesült Államokhoz való csatolása a legkevésbé reális elképzelés. Amennyiben mégis megtörténne, az USA jelenlegi 346 millió fős lakossága további 41,5 millió fővel bővülne.
Amennyiben egyetlen tagállamként csatlakozna Kanada, a legnépesebb tagja lenne az Egyesült Államoknak, gazdasági tekintetben pedig a 2,51 ezermilliárd dolláros GDP-jével Kalifornia és Texas után a harmadik legerősebb gazdaság lenne a közösségben.
A számos elérhető előrejelzés szerint Kína a 2030-as évtized első felében előzheti meg az USA-t a gazdasági méret szempontjából. Kanada csatlakozásával azonban ez a dátum becslések szerint 2–5 évvel későbbre tolódhatna. Kanada belépésével a kibővült szuperállam területe több mint kétszeresére, 19,5 millió négyzetkilométerre nőne, lehagyva ezzel a 17,1 millió négyzetkilométeres Oroszországot.
Ha a szuverenitási kérdéseket mellőzve valaki eljátszana a gondolattal, hogy a két ország „összenő”, megállapítható, hogy abból nemcsak az USA, hanem Kanada is profitálhatna. Az Egyesült Államokba való belépéshez számos gazdasági és jogi változtatást kellene meghoznia Kanada új kormányzatának és törvényhozásának. A jogrendszer mellett a legnagyobb módosítást az adórendszerben kellene végrehajtani. Kanada tartományonként eltérő és kétszintű vállalati nyereségadója egységesen 21 százalékra csökkenne, a személyi jövedelmeket érintő sávos adózás mértéke kismértékben növekedne, az 5–15 százalék közötti forgalmi adó pedig megszűnne. Kanada éves adóbevételei a bruttó hazai össztermék 35 százalékát érik el, míg az Egyesült Államok esetében ez csupán 25 százalék, így a 30 százalékos tehercsökkenés reális lehet.
De miért érdekes Kanada az USA számára? A globális felmelegedés miatt az északi sarkkör területei felolvadnak, és az ott található nyersanyagok kibányászhatóvá válnak.
Kőolaj, földgáz, nikkel, vasérc, gyémánt, ólom, cink és építőipari alapanyagok – kő, építési minőségű homok és kavics – is bőven vannak a területen. Egy 2012-es becslés szerint a Föld addig feltáratlan kőolajkészleteinek a 13 százaléka (90 milliárd hordó), a földgáznak pedig közel harmada található az Északi-sarkon.
Ahhoz, hogy ezeket a nyersanyagokat szállítani lehessen, kellene Kanada is, illetve az állam infrastruktúrája.
Grönland más tészta, ott sokkal inkább katonai stratégiai szempontokat kell figyelembe venni. Az Egyesült Államok történetében nem példa nélküli a területvásárlás, számos egyéb eset mellett a leghíresebbek az 1804-es Louisiana szerződés vagy Alaszka 1867-es 7,2 millió dolláros megvétele. Dániától legutóbb 1917-ben vásároltak területet: 25 millió dollárért a Virgin-szigeteket. Grönland megszerzésére többször tettek kísérletet az amerikai elnökök; 1946-ban százmillió dollárnyi aranytömböt ajánlott fel Harry Truman a területért, amit a dánok visszautasítottak. Ezt követően az 1990-es években ismét próbálkoztak, és Donald Trump már 2019-ben is beszélt a sziget felvásárlásáról. Az értéket nehéz kiszámítani: az Oeconomus szerint a könyv szerinti értéke (az alaszkai árból kiindulva) kétszázmillió dollár körül lehet, de ennek a többszörösét is érheti.
