A most ismert adatok szerint a német drágulás kétszerese a magyarnak. A mi később kijövő márciusi adataink is várhatóan emelkedést mutatnak, de nem valószínű, hogy utolérjük az unió legnagyobb gazdaságát, hiszen a magyarokat védett ár óvja a benzinkutaknál, a németeket pedig nem.
Az, hogy a németeknél baj van, a kiskereskedelmi számaikból is látszik: januárban és februárban is csökkent a forgalom, éves alapon alig maradt valami növekedés (miközben a magyar szépen emelkedett). A márciusi inflációmegugrás még csak ezután következett, és nem látjuk, mi jön még.
A kérdés: az emelési ürügytől felbátorodott üzletek nem csapnak-e hamarabb nálunk a lovak közé, mint a németeknél. Példa erre volt már, de ezt a drágítást is megfékezte a magyar kormány. A gyümölcs is beérett a rekordalacsony év eleji magyar inflációs számok érkeztével, amelyekre az MNB másfél éve első kamatcsökkentésével reagálhatott. A kedvező folyamatnak azonban sajnos vége, ahogy Európában, úgy Magyarországon is.
Frankfurt búcsút mondhat a rövid békének, aztán mindenki más is
Az euróövezeti infláció emelkedése teljes egészében a magasabb energiaáraknak volt betudható, miközben a maginfláció és az élelmiszerárak továbbra is csökkentek – összegeznek az ING elemzői.
Ugyanakkor minél tovább tart a sokkhatás, annál nagyobb a kockázata annak, hogy másodkörös hatások révén általánosabb inflációemelkedés alakul ki.
Az Európai Központi Bank búcsúzhat a nyugodt időktől, mikor azt mondhatta: az infláció jó helyen van, azaz a kétszázalékos célja környékén.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!