Elszabadult az infláció Európában, a német adat már a magyar kétszerese

Alighogy fellélegezhetett volna Európa a korábbi energiaválság után, máris itt az újabb hideg zuhany. Az iráni háború kirobbanását követő első inflációs adatok lesújtó képet festenek: a drágulás ismét felgyorsult a kontinensen, a piacokat pedig újra a bizonytalanság uralja. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a német infláció már a magyar kétszeresénél is magasabb, miközben a szakértők szerint ez még csak a kezdet. Az Európai Központi Bank és a Varga Mihály vezette Magyar Nemzeti Bank is nehéz döntések elé néz a következő hónapokban.

A közel-keleti fegyveres konfliktus első gazdasági utórengései megérkeztek Európába, és az eredmények nem sok jóval kecsegtetnek. Az euróövezet éves inflációja márciusban 2,5 százalékra szökött fel a februári 1,9 százalékról, ezzel pedig a négy hete tartó iráni háború gyakorlatilag eltörölte az elmúlt egy év inflációcsökkentő eredményeit. A Világgazdaság elemzése szerint a drágulás egyértelműen az energiaárak 4,9 százalékos megugrásának tudható be, és a szakértők egyetértenek abban, hogy a legrosszabb még csak most jön: az energiaár-sokk hamarosan begyűrűzik az áruk és a szolgáltatások árába is.

Az iráni konfliktus begyűrűző gazdasági hatásai néhány országban gyakorlatilag semmissé teszik az elmúlt időszak inflációellenes küzdelmét. Fotó: AFP

Fájdalmas, az infláció által meghatározott időszak jöhet

Azt, hogy miért probléma a drágulás, mindenki érti. Van azonban egy hasonlóan fájdalmas várható következmény is: elmaradhat a költségekkel amúgy is megpakolt, Ukrajna gigászi terhét a nyakában cipelő európai gazdaság remélt kilábalása.

Az euróövezet éves inflációja márciusban – az iráni háború kitörését követő hónapban – 2,5 százalékra szökött fel a februári 1,9 és januári 1,7 százalékról. Ez azért még nem tragédia – mondhatnánk a grafikonra nézve. Különösen, miután ötéves távra nyitottuk vissza, és látszik: a mindannyiunk által fájdalmasan megélt energiaválság időszakának csúcspontjától messze vagyunk. Aki azonban hátradőlne, nem nyugtatnánk meg. 

Az ukrajnai háború 2022. februári kitörése utáni inflációs hullám sem a tetejével kezdődött – a mostaninál egyébként jóval magasabb rátáról –, és erről is lehet tudni, hogy még csak a kezdet.

Négy hét iráni háború máris kitörölte az elmúlt egy év inflációcsökkentését az euróövezetben. Mégpedig tisztán azzal, hogy az energiaárak 4,9 százalékkal emelkedtek, holott a megelőző majdnem egy évben csak csökkenés volt. Ekkora megindulást utoljára 2023 februárjában mértek.

Márpedig mindig úgy működik, hogy az energia drágulása több-kevesebb, de inkább kevesebb idő alatt az áruk és a szolgáltatások szinte teljes körében áremelkedéseket okoz. Ezek még nem reagálták le a változást, sőt az inflációjukban még némi lassulás is volt februárhoz képest, a szolgáltatásokban például 3,4-ről 3,2 százalékra. Ez biztosan nem marad így. Számunkra sem megnyugtató, hogy például a francia infláció – amely a tízéves mélypontot jelentő magyar 1,4 százaléknál is alacsonyabb volt februárban – majdnem megduplázódott: 1,1-ről 1,9 százalékra ugrott. Még rosszabb a helyzet Németországban, ahol már 2,8 százaléknál tartanak, a spanyolok 3,3 százaléknál. Az olaszok egyelőre kitartottak 1,5 százaléknál, de energiaellátásuk hírei baljósak: Giorgia Meloni kormányfő karizmája aligha lesz elegendő alacsonyan tartani az árakat.  

A most ismert adatok szerint a német drágulás kétszerese a magyarnak. A mi később kijövő márciusi adataink is várhatóan emelkedést mutatnak, de nem valószínű, hogy utolérjük az unió legnagyobb gazdaságát, hiszen a magyarokat védett ár óvja a benzinkutaknál, a németeket pedig nem.

Az, hogy a németeknél baj van, a kiskereskedelmi számaikból is látszik: januárban és februárban is csökkent a forgalom, éves alapon alig maradt valami növekedés (miközben a magyar szépen emelkedett). A márciusi inflációmegugrás még csak ezután következett, és nem látjuk, mi jön még. 

A kérdés: az emelési ürügytől felbátorodott üzletek nem csapnak-e hamarabb nálunk a lovak közé, mint a németeknél. Példa erre volt már, de ezt a drágítást is megfékezte a magyar kormány. A gyümölcs is beérett a rekordalacsony év eleji magyar inflációs számok érkeztével, amelyekre az MNB másfél éve első kamatcsökkentésével reagálhatott. A kedvező folyamatnak azonban sajnos vége, ahogy Európában, úgy Magyarországon is.

 

Frankfurt búcsút mondhat a rövid békének, aztán mindenki más is

Az euróövezeti infláció emelkedése teljes egészében a magasabb energiaáraknak volt betudható, miközben a maginfláció és az élelmiszerárak továbbra is csökkentek – összegeznek az ING elemzői.

Ugyanakkor minél tovább tart a sokkhatás, annál nagyobb a kockázata annak, hogy másodkörös hatások révén általánosabb inflációemelkedés alakul ki.

Az Európai Központi Bank búcsúzhat a nyugodt időktől, mikor azt mondhatta: az infláció jó helyen van, azaz a kétszázalékos célja környékén.

Az európai fogyasztók memóriájában pedig még nagyon élő a legutóbbi elképesztő sokk, az energiaválság hozta inflációs cunami, miközben senki nem tudhatja, meddig tart az iráni háború és a frissen kezdődött újabb energiakrízis. Amit Kína előre kivédett, az energiaexportőr USA még hasznot is húz belőle, Európa azonban régi szokásához híven megint a bot rosszabb végére manőverezte magát.

Az élelmiszerek árát az energia drágulásán kívül még az új háború miatt fellépett műtrágyahiány is felhajthatja, az egyéb árukét pedig az ugyancsak visszatért szállítási-logisztikai problémák. 

Az európaiak emlékeznek – és félnek. Az inflációs várakozások az 1990-es évek eleje óta soha nem voltak olyan magasak, mint most, egy időszakot kivéve: 2022 elejét – emlékeztetnek az elemzők. Tudjuk, mi történt akkor: elkezdődött egy másik háború, az ukrajnai. Aminek nem az lett a következménye, ami logikus lett volna: hogy az EU növeli az energiaellátási biztonságát. Hanem az ellenkezője: csökkentette, és Brüsszel és magyar fegyverhordozói Magyarországot is erre akarják kényszeríteni.    

 

Ami már biztosnak látszik: kamatok föl, gazdaság le

Hogy lássuk, hova fut ki a 2022 óta történt legnagyobb inflációemelkedés az euróövezetben, ahhoz azt is kéne tudni, mi lesz az iráni háborúval. Előrejelzések persze születnek, az Európai Központi Banknak pedig rendszeresen össze kell ülni, hogy döntsön a kamatairól. Ha úgy látják, az inflációsokk nem egyszeri, és az energiadrágulás átgyűrűzik a többi árba is, kénytelenek lesznek visszafordítani a kamatcsökkentéseiket. 

A Reuters jelentése szerint a pénzügyi piacok három EKB-kamatemelést is beáraztak az évre, és az első akár már áprilisban is megérkezhet. Ez véget vethet a reményt keltő közép-európai kamatcsökkentéseknek is, növelve az európai háztartások és vállalatok költségeit egy olyan időszakban, amikor a fordítottjára lenne szükség az európai gazdaság felgyógyulásához. Az amerikai és kínai vállalatok eközben lesik az európai gazdaság gyengesége miatt adódó lehetőségeket, és tovább erősítik pozícióikat az európaiakkal szemben.