A rendszer másik fontos előnye, hogy jelentős hazai befektetői bázist hozott létre. A háztartások jellemzően kevésbé hirtelen reagálnak a nemzetközi pénzpiaci mozgásokra, mint a külföldi intézményi befektetők, ezért a lakossági finanszírozás stabilabbá teheti az államadósság finanszírozását. Márpedig piaci turbulencia idején a külföldi befektetők gyorsan csökkenthetik kitettségüket egy adott országban.
Az erős belföldi befektetői bázis ezzel szemben mérsékelheti a tőkekiáramlás és a finanszírozási sokk kockázatát.
Az állami finanszírozás diverzifikációja szintén fontos szempont: ha az állam nem kizárólag bankokra és külföldi befektetőkre támaszkodik, hanem jelentős lakossági finanszírozással is rendelkezik, ellenállóbbá válhat a külső piaci sokkokkal szemben.
Tizenegyezer milliárd forint fölött a lakossági állampapír-állomány
A fentieket figyelembe véve pozitív fejlemény, hogy a magyar államadósság finanszírozásában ma már egyértelműen a belföldi szereplők dominálnak. A teljes állampapír-állomány megközelítőleg 70–75 százalékát magyarországi befektetők alkotják, míg csupán 25–30 százalékát tartják külföldi, nem rezidens befektetők. Ez jelentős változás 2010-hez képest, amikor még jóval nagyobb volt a külföldi befektetők súlya a magyar államadósság finanszírozásában.
Ami az államadósság szerkezetét illeti, annak nagyjából
- 20–22 százalékát közvetlenül a magyar háztartások finanszírozzák, több mint 11 ezer milliárd forintottal,
- a hazai bankok, biztosítók és befektetési alapok részesedése mintegy 50–53 százalék,
- míg a nemzetközi intézmények és külföldi alapok 25–30 százalék közötti arányt képviselnek.
A Magyar Államkincstár egyébként épp a napokban közölte, hogy az állampapír-befektetéssel rendelkező ügyfeleinek száma meghaladta az 1,2 milliót, a kincstárnál tartott állampapír-állomány pedig átlépte a 11 ezer milliárd forintot.
























