Így lett Magyar Péter kampányígéretéből 726 forintos tankolás és költségvetési trükközés

Legutóbb 2022 novemberében volt a mostaninál magasabban a gázolaj hazai ára, és míg az autósok és a vállalkozások ennek terhét nyögik, a költségvetésnek jól jön a plusz áfabevétel. Még akkor is, ha a kormánynak ellenzékből ez még bűnös nyerészkedésnek tűnt. A választási ígéretek és a töltőállomások totemoszlopain látható számok egyre messzebb kerülnek egymástól. Szombaton megjelent lapszámunk cikkét olvashatják.

A benzin- és a dízelárak gyors és drasztikus emelése annak idején a taxisblokádhoz vezetett Fotó: Fortepan/Vimola Károly

Szakadék

Nemcsak a két üzemanyagfajta ára közti szakadék növekszik, hanem a kormányzat korábbi kommunikációja és jelenlegi költségvetési politikája közötti is. A tavaszi választási kampányban, amikor az előző kabinet márciusban bevezette az 595 forintos benzin- és a 615 forintos dízelárat jelentő védett árakat, Magyar Péter még radikális hangnemben az üzemanyagok azonnali adócsökkentését és 480 forintos árstopját követelte. Kapitány István – napjaink gazdasági és energetikai minisztere – pedig akkor a magas adótartalommal kapcsolatban azt kifogásolta, hogy az állam a lakosság terhére jut extraprofithoz.

Kormányra kerülve azonban szertefoszlott a 480 forintos ígéret a nemzetközi olajárakra hivatkozva. Egyúttal elhallgatva azt a tényt, hogy a forint dollárral szembeni tavaszi erősödése miatt forintban számolva még olcsóbb is volt a nyersolaj, mint a kampányígéret elhangzásakor. Majd a Tisza-kormány javaslatára, július 1-jei hatállyal végleg kivezették a védett üzemanyagárakat, szabadjára engedve a piaci drágulást, érintetlenül hagyva az adótartalmat. A 27 százalékos általános forgalmi adó nem fix összegű tétel, hanem a nettó beszerzési ár és a fix jövedéki adó együttes összegére rakódik. Minél drágább az üzemanyag, annál nagyobb áfatöbblet keletkezik. A 480 forintos ígérethez képest literenként most 246 forinttal drágább a gázolaj; pusztán ezen az árkülönbözeten több mint 52 forintnyi extra áfát kaszál a költségvetés literenként. A kabinet tehát pontosan azt a költségvetési nyerészkedést valósítja meg a megugró áfabevételeken keresztül, amellyel korábban az elődjét vádolta.

De van itt más trükk is: a 2027-es költségvetés tervezetében hordónkénti 79 dolláros olajárral számoltak, ami a valóság tükrözése helyett inkább arra szolgálhat, hogy papíron alacsonyabbnak mutassa az inflációs várakozásokat és rejtett bevételi tartalékot képezzen.

Számlák

Az elszállt dízelár eközben megfojtja a termelőágazatokat. A mezőgazdaságban teljes egészében a gázolajra épülnek

• az őszi talajmunkák,
• a mélyszántás,
• a betakarítás utáni szállítás.

A gazdák szerint az idei aszálykárok és a mezőgazdasági GDP mélyrepülése után a 726 forintos dízelár végzetes csapást mér a jövedelmezőségre, hiszen a gázolajköltség közvetlenül beépül a jövő évi élelmiszerárakba. Hasonlóan feszült a helyzet a közúti fuvarozóknál. Bár a fuvarozói érdekképviseletek szeptember végi rendkívüli fellépése után a kormány az év végéig literenként 25 forinttal megemelte a tehergépjárművek és a buszok után visszaigényelhető jövedéki adót, ezt – az államnak 6,3 mil­liárd forintba kerülő könnyítést – a piaci áremelkedés néhány hét alatt lenyelte. Október eleje óta önmagában többet drágult a gázolaj a kutakon, mint amennyit a december 31-ig szóló átmeneti adó-visszatérítés kompenzál, ráadásul a kedvezmény a kisebb haszongépjárművekre és a személyautókra nem vonatkozik.

A legkritikusabb helyzetben a vidéki, családi tulajdonban lévő töltőállomások vannak. A Független Benzinkutak Szövetsége már nyáron figyelmeztetett: a tavaszi védett áras időszakban a kis kutak három hónap alatt többmilliárdos veszteséget halmoztak fel, mert a 35-40 forintos árrésből a szállítási és fenntartási költségeket sem tudták kigazdálkodni, így saját családi tartalékaikból finanszírozták az ellátást. Az előző kormánnyal kötött kompenzációs megállapodást az új kabinet jogutódként nem ismerte el; a szövetség perre készül. De ez sem menti meg a független benzinkutasokat a magas nagykereskedelmi áraktól, amelyekre nem tehetnek tisztességes kiskereskedelmi árrést az indirekt árnyomás miatt, amit a szövetség meglátása szerint a finomítóval rendelkező nagyvállalatok, esetleg a gazdasági tárca helyez a piacra. A helyzet kezd kritikussá válni, hiszen ha a tőkeszegény vidéki kis kutak lehúzzák a rolót – és erre nem egy példa van már –, több százezer vidéki lakosnak kell majd 15-20 kilométeres kerülőt tennie egyetlen tankolásért. És az a helyzet, amiben az üzemanyag ára mellett az elérhetőségével is egyre több gond adódik, válságosnak is nevezhető. 

A taxisblokád története

Harminchat évvel ezelőtt, 1990. október 25-én a fia­­tal magyar demokrácia legsúlyosabb belpolitikai és alkotmányos válságát robbantotta ki egyetlen – igaz, annál drasztikusabb – kormányzati áremelés. Az Antall József vezette kabinet nem éppen irigylésre méltó helyzetbe került: az iraki–kuvaiti háború miatt megduplázódott a kőolaj világpiaci ára, a szovjet olajszállítások akadoztak, a hiányzó mennyiséget pedig dollárért kellett megvásárolnia a gazdaságilag a tönk szélén álló magyar államnak a világpia­con. Noha a sajtóban – elsőként a Népszava október 19-i számában – már napokkal korábban kiszivárgott az áremelés terve, a kormányzat az utolsó pillanatig tagadta a lépést. Október 25-én délután aztán váratlanul bejelentették: másnap nulla órától átlagosan 65 százalékkal drágul az üzem­anyag. A normál benzin ára 36 forintról 56 forintra, a szuperé 59-re, az extráé 62 forintra, a gázolajé pedig 42–45 forintra ugrott. A töltőállomásoknál azonnal pánikszerű felvásárlási roham indult, de a taxisok helyzete azért is különösen nehéz volt, mert a tarifáikat nem tudták azonnal átállítani. Miután Siklós Csaba közlekedési miniszter elutasította a követeléseiket, a CB- és URH-rádiókon egymással folyamatos kapcsolatban álló taxisok a Parlament elé, illetve a Hősök terére vonultak, majd késő este lezárták Budapest Duna-hídjait. Október 26., péntek reggelre az egész ország megbénult, miután a taxisokhoz teherfuvarozók és civilek ezrei csatlakoztak. Országszerte mintegy 600 ponton létesült útzár, leállt a forgalom a határátkelőkön, a Ferihegyi repülőteret pedig elvágták a fővárostól. A kormányt megbénultan érte a krízis: tizenegy miniszterből négy külföldön tartózkodott, Antall József miniszterelnök pedig kórházban feküdt, így ­Hor­­­váth Balázs belügyminiszter vitte a kormányfői feladatokat. Az Árpád hídnál péntek reggel rendőri egységek sorakoztak fel az útzár felszámolására, Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány és a honvédség vezetése azonban elzárkózott az erőszakos fellépéstől. A patthelyzetet végül az Érdekegyeztető Tanács tárgyalása nyomán az a kompromisszum oldotta fel október 28-án este, amely szerint a kormány literenként 12 forinttal mérsékelte a megemelt árakat az árliberalizációig, a tiltakozók pedig feloldották a blokádot. Antall József még aznap este a kórházi ágyáról adta emlékezetes „pizsamás interjúját”, amelyben kijelentette, hogy a megállapodás után nincsenek győztesek és vesztesek.