– Az elmúlt néhány év alatt ön a harmadik elnöke a hivatalnak, ami arra utal, hogy a hatóság átalakul. Mi indokolja a változtatásokat?
– A gazdaság szerkezetének módosulása és az új tendenciák teljesen új kihívások elé állítják a hivatalt, ezért fel kell frissíteni a szerepéről alkotott képet. Átalakult a kutatás-fejlesztés és innováció (K+F+I) területe, de az itt elért eredmények kereskedelmi és szolgáltatási hasznosítási módja is. Olyan új ágazatok is megerősödtek a hazai K+F+I-struktúrában, amelyek eddig nem kaptak kellő figyelmet. Ilyenek például a bio- és a nanotechológia, az anyagkutatás, a zöldenergia, az újrahasznosítás. Mindezek miatt a hivatalnak nagyon sok új feladata keletkezett.
– Hogyan alkalmazkodik az új kihívásokhoz a 124 éves, legrégebbi magyar hivatal?
– Elsődleges szempont, hogy a Magyarországon született tudást támogassuk úgy, hogy gazdaságélénkítő szerepet tölthessen be. Ehhez szolgáltató hivatalként kell fellépnünk, mégpedig a lehető legnagyobb mértékben digitális megoldásokkal támogatva a hatósági munkát. Segítenünk kell a K+F+I-vel foglalkozókat a gyártás és a hasznosítás, a kereskedelem területén is, többek között ennek a kialakításán dolgoztunk az elmúlt egy év alatt.
– Sokaknak csak elképzelése van arról, mi a szellemi tulajdon jelentősége. Miért fontos valójában és mit jelent?
– Elsősorban rendkívüli versenyelőnyt jelent: a szellemi tulajdon óriási érték. Egy közelmúltbéli nemzetközi felmérésből kiderült, hogy a világ ötszáz vezető cégének értékét átlagosan 87 százalékban a szellemi vagyon határozza meg. A szellemi tulajdon jelentőségét a magyar vállalatok nem mindig ismerik fel, ezért versenyhátrányba kerülnek. Előfordulhat, hogy a le nem védett szellemi tulajdont logóstul, gyártási technológiástul, dizájnostul rövid időn belül ellopja egy másik ország cége, és a hazai feltalálót, innovátort semmi nem védi meg ettől. Szerencsére a magyar vállalkozások az utóbbi években felismerték, hogy legalább a logót le kell védetni a külpiacra lépés előtt. De a szaktárcákkal együtt sok energiát fordítunk arra, hogy a vállalkozások megismerjék az ebben rejlő hazai és nemzetközi lehetőségeket.
– Egy egészségügyi krízis idején lemondhat a feltaláló, a kutató az üzleti haszonról?
– Igen, sok olyan felajánlásról tudunk, amelyet a szellemi termék alkotója a saját anyagi hasznáról lemondva tett. Így döntöttek például az inzulin feltalálói annak idején, ezért a szabadalmi jog közkinccsé vált. A társadalmi hasznosság az új típusú koronavírus kapcsán is fontos kérdés, mert amikor egy kutatóintézet megosztja a saját szabadalmi bejelentés nélküli eredményeit egy kutatóintézeti hálózattal, közkinccsé válik a munkája. Sok gyógyszerfejlesztő cég viszont nem mond le az eredményéhez fűződő jogokról, hiszen üzleti szempontok vezérlik.
– Hogyan jelenik meg a magyar fejlesztésű, új lélegeztetőgép esetében az üzleti előny és a szabadalmaztathatóság dilemmája?
– A szabadalmaztatás arról szól, hogy kié lesz a feltalálói és hasznosítási jog, ám arról nem, hogy ténylegesen miként hasznosul a találmány. Az előbbi területen a hivatal segít: megmutatja például, hogy a szokásos két-három éves szabadalmaztatási idő hogyan csökkenthető lényegesen, extrém esetben a bejelentő együttműködésével akár fél évre is. Az üzleti hasznosítás módját viszont az innovátornak kell kidolgoznia az ebben járatos szakértővel.
Pomázi Gyula: Az itthon született tudást úgy kell támogatni, hogy élénkítse a gazdaságot
Fotó: Bach Máté
– Ha a legjobb esetben is fél év a szabadalmaztatás, akkor mikor kezdődhet el a lélegeztetőgépek gyártása?
– Természetes igény, hogy egy innovatív, magyar fejlesztésű lélegeztetőgépet már holnaptól használni lehessen. A párhuzamos eljárások biztosítják, hogy már a prototípus létrejötte után el lehet kezdeni gondolkodni a nagy szériás gyártás mikéntjén, illetve azon, hogyan juthatnak el a berendezések a lehető leggyorsabban a kórházakba. Eközben pedig a hatóság dolgozik a szabadalmi és az oltalmi jogokon, de ez nem hátráltatja a gyártás és a használatbavétel lehetőségét. A feltaláló is biztonságban érezheti magát, mert a szabadalmazási folyamat indulásával egy időben máris létrejön a jogi védelme.
– Érezhető átalakulás a járvány nyomán a K+F+I területén?
– Igen, világszerte és Magyarországon is három-négy területen kiemelten is összpontosulnak ezek az innovációk. Több az orvosi műszerre és az azokhoz kapcsolódó anyag- és gyártástechnológiákra, a gyógyszerekre és terápiákra, a vakcinát érintő eljárásokra és a védőfelszerelésekre vonatkozó szabadalmi beadvány. A tőkepiac is elmozdult e területek felé, elképesztő mennyiségű forrást rendeztek át az elmúlt pár hónapban ezekre a K+F+I-projektekre. Szárnyal a területen működő cégek tőzsdei értéke, illetve a finanszírozási hátterük is szinte korlátlanná vált.
– A magyar szabadalmi beadványok száma hogyan változott a pandémia hatására?
– Az első negyedévben a tavalyi év hasonló időszakához képest a szabadalmi bejelentések száma mintegy húsz százalékkal nőtt. A legutóbbi időszakban tizenegy, konkrétan a koronavírus kapcsán benyújtott kérelem érkezett a hivatalhoz, ezek majdnem mindegyike gyógyszer vagy orvosi műszer. Emellett high-tech informatikai és távközlési megoldások is érkeztek, ennek a területnek viszonylag egyenletes a fejlesztői teljesítménye. A piacra jutás szempontjából érdekes védjegyek terén viszont masszív, 35 százalékos csökkentést látunk, ami érthető a jelenlegi beszűkült kereskedelmi lehetőségek között. Az elmúlt évvel összességében elégedettek vagyunk, hiszen többéves lejtmenetet sikerült megállítani azzal, hogy mintegy négyszázra növekedett a hivatalhoz érkező magyar szabadalmak száma.
– Ez miért jó hír?
– Egyrészt a mutatóink is követik az országban tapasztalható többéves gazdasági erősödést és a külföldi befektetők bizalmát a magyar gazdaság felé. Másrészt a gazdasági válságból sokkal jobb esélyekkel lábal ki az a vállalkozó, aki a szellemi tulajdonra a megfelelő módon tekint. Nagyjából 360, a szellemi tulajdon által vezérelt iparágat különböztetünk meg, és ezek nagy része Magyarországon is megtalálható. Például igen jól állunk a high-tech, az orvosi és a távközlési, az informatikai és az energetikai iparágakban. Ezeknek az ágazatoknak a GDP-re és a foglalkoztatásra gyakorolt hatása nálunk az európai átlag felett van.
– Milyen esélyei vannak azoknak, akik nem értékelik a saját szellemi tulajdonukat?
– Egyértelműen versenyhátrányba kerülnek. Ha nem védetik le a szellemi tulajdonukat, akkor más ellopja, és meggazdagszik belőle. Akár a hetven százalékot is elérheti azoknak a kkv-knak az aránya, amelyeknél nem is tudják, hogy kutatás-fejlesztést hajtanak végre. Pedig ezután beruházási támogatást, illetve adókedvezményt is kaphatnak, ami a jelenlegi helyzetben a céget akár a megszűnéstől is megmentheti. De jellemző probléma az is, hogy a feltaláló ugyan levédeti a találmányát, ám megfelelő kapcsolatok nélkül nem képes hasznosítani, és addig-addig házal vele, amíg az el nem avul vagy másvalaki egy nagyon hasonló termékkel meg nem jelenik a piacon. Vagyis lépni kell, nem szabad ülni az eredményeken.
– Mennyire erős a szellemi tőke a régióban?
– Több mint ötven olyan cég van Európában, amelyik szellemi tulajdonjogokkal kereskedik: kutatás-fejlesztési intézményektől néhány tízezer euróért felvásárolják a jogokat, amiket jellemzően Ázsiában vagy az Egyesült Államokban szabadalmaztatnak, majd eladják több millió euróért. Hatalmas probléma most egész Kelet-Közép-Európában, hogy kiszivattyúzzák a szellemi tulajdont, mert azt látják, hogy a nálunk lévő hasznosítási technológia nem elég erős. Már egyeztet a kormány az ágazatokkal annak a módjáról, hogy itthon tarthassuk a találmányokat, és azok hasznát a magyar gazdaság élvezze.
