Dél-Brazília is függetlenné válna

A katalánokhoz hasonló függetlenségi mozgalom van erősödőben Brazília déli részén, ahol az elmúlt években két véleménynyilvánító népszavazást is tartottak a kérdésről. A három állam lakossága évszázadok óta eltérőnek tekinti magát az ország többi részétől, nemcsak gazdasági okok, hanem az eltérő társadalmi összetétel miatt is. Bár a mozgalmat ma még nem tartják komolyan vehetőnek, elemzők szerint a gazdasági és politikai válság miatt könnyen erőre kaphat.

A méltán híres Iguazú-vízesés. A turizmus jelentősen hozzájárul a gazdagsághoz Fotó: REUTERS/Jorge Adorno

Függetlenségi referendumot követelnek Brazília három déli szövetségi államában, írja a La Vanguardia spanyol lap, amely tüntetésekről számolt be a régióban. „A dél az én országom” jelszó alatt hosszú ideje küzdenek az önrendelkezésért az óceánparti gazdag Paraná, Santa Catarina és Rio Grande do Sul államok lakosai. A mozgalomnak sokak szerint a katalán függetlenségiek harca ad motivációt, ám a brazil helyzet több szempontból eltér Madrid és Barcelona vitájától.

Bár Brazíliában is alkotmányellenes a függetlenedés, a déli mozgalom ott tulajdonképpen történelmi alapokon nyugszik: a számos osztrák, német és olasz bevándorlóval rendelkező régió mindig is másnak tekintette magát a portugálok által meghódított Brazília többi részétől. Egyes elemzők szerint a megkülönböztetés kizárólag etnikai alapú, ám mások úgy vélik, inkább gazdasági okokra vezethető vissza – és mindkettőnek lehet alapja. A történelem során már többször próbálkoztak az elszakadással, mérföldkőnek tartják az úgynevezett farroupilha (vagyis toprongyos) felkelést 1935. szeptember 20-án. Ezt a napot máig minden évben megünneplik a helyiek. Erősödhetett a helyi identitás annak nyomán is, hogy a második világháború alatt a központi kormány megtiltotta az olasz és a német nyelv oktatását az országban.

Az ellentétet korábban erősítette az is, hogy az óceánparti régió gazdasági berendezkedése és így az érdekei is eltértek a Brazília belső területein fekvő államokétól. A gazdasági különbség ma is jelentős, a három állam Brazília 26 szövetségi államának gazdagabbjai közé tartozik. Sokak szerint komoly gazdasági hatalmat jelentenének a kiválás esetén a kontinensen, vannak azonban, akik vitatják a gazdasági életképességét – ahogy Katalónia esetében is – a magas államadósságra hivatkozva.

A méltán híres Iguazú-vízesés. A turizmus jelentősen hozzájárul a gazdagsághoz
Fotó: REUTERS/Jorge Adorno

A mozgalom a mai formájában 1992-ben éledt újjá, amikor szeparatista kongresszust tartottak. A politikai vezetők, akik a pártoktól függetlenítették magukat, megfogalmazták az igényt az önmeghatározásra, azzal a felkiáltással, hogy a különálló politikai, gazdasági és társadalmi struktúra erre feljogosítja őket. Több mint tíz évvel később, 2016-ban tartottak egy véleménynyilvánító népszavazást, amelyen 600 ezer ember vett részt, akik 96 százalékban támogatták a függetlenedést. A katalánok által motiválva 2017. október 7-én – egy héttel Katalónia referendumát követően – újra népszavazást tartottak, ahol 300 ezer ember részvételével az előzővel azonos eredmény született.

A három délbrazil állam lakossága összesen közel 30 millió fő, így tény, hogy a népszavazáson mindössze az állampolgárok kis százaléka jelent meg, szemben a katalán 43 százalékkal. A központi kormány komolytalannak tartja a mozgalmat, elemzők azonban úgy vélik, a 600 ezer ember mozgósítását komolyan kell venni, mert könnyen megerősödhet ez a fajta nacionalista érzelem. Mindeddig a politikai pártok kerülték az azonosulást a mozgalommal, így nem köthető politikai erőhöz sem. A gazdasági szakemberek szerint a szeparatista mozgalmaknak komoly táptalajt jelent, ha egy országot elhúzódó gazdasági vagy politikai válság sújt – és jelenleg mindkettő igaz Brazíliára.