Az államtitkár Elzbieta Rafalska lengyel családügyi, szociális és munkaügyi miniszter meghívására részt vett a Családpolitika, anyaság, kisgyermek gondozása című szakértői konferencián.
A tanácskozáson Elzbieta Rafalska a Primus in Agendo (Első a cselekvésben) szakminiszteri kitüntetést adományozta Novák Katalinnak. Korábban a lengyel családügyi minisztérium halljában a két politikus megnyitotta Szabó-Jakatics Veronika képzőművész Anyaság – másik dimenzió című, a varsói Magyar Kulturális Intézet társszervezésében készített kiállítását.
A konferencián magyar részről bemutatták tevékenységüket a családügyekkel foglalkozó intézmények – a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért, az Egyszülős Központ, valamint a Nagycsaládosok Országos Egyesületének képviselői.
Rafalska bevezető beszédében elmondta: Varsóban kiemelt figyelemmel követik a magyar családpolitikát, nagy tisztelettel tekintenek ennek komplex jellegére, sokat merítenek a magyar tapasztalatból.
Novák Katalin felszólalásában úgy vélte: a lengyel és a magyar családpolitika „nemes versenyben” van egymással, egymás tapasztalatából merít.
Szerinte a családbarát kormányzást a születések Európa-szerte csökkenő száma is indokolja. „Megtévesztőek a statisztikák, amelyek azt mutatják, hogy Európa népessége még mindig növekszik, ugyanis ez már nem a belső erőforrásokból történik. (...) A népességnövekedés egyetlen forrása a bevándorlás” – szögezte le.
Rámutatott: a lengyel és a magyar társadalom hagyományosan családközpontú. Ez szerinte a fiatal nemzedékre is érvényes, akkor is, ha a fiatalok „kevesebb gyermeket vállalnak, mint amennyit szeretnének”.
Ennek kapcsán az elmúlt évtizedek „nagyon nagy bűnének” nevezte, hogy „megpróbálták elhitetni velünk: nincs szükségünk a gyermekekre”, hogy a család „nem a szeretetről szól, nem a gondoskodásról, (...) a bizalomról, az erős közösségről”, hanem „a családon belüli erőszakról, konfliktusokról, anyagi nehézségekről”.
A családpolitikát pedig „lecsupaszították a számokban, statisztikai adatokban megjelenő kérdésre, ahelyett, hogy a lényegről, a családokat összetartó kohézióról, erőről és közösségeinket megalapozó erős családokról lenne szó” – folytatta. Részletezte azokat a változásokat is, amelyek az utóbbi időben következtek be a nők munkaerőpiaci és családon belüli szerepéről alkotott közfelfogásban.