Aki járt már Bolívia, Peru vagy Kolumbia kokatermelő vidékein, annak biztosan egy életre megváltozott a véleménye a kokainkereskedelem kérdéséről. A világ ezen régióiban évszázadok óta a mezőgazdasági termelés alapvető részét képezi a kokacserjék nevelgetése, aminek nem sok köze van a Las Vegas-i bulik hangulatához. A magashegyi országokban például az a tradíció, hogy az ifjú pár egy kokacserjeföldet kap nászajándékba, amellyel új életet kezdhet: a cserjék ugyanis éppen egy generációig teremnek. Az andokbeli népek azonban nem kokainfogyasztó társadalmak. A kokaleveleket élénkítő hatása miatt rágcsálják, de a termelőknek valószínűleg elképzelésük sincs arról, hogy a nagy zsákokba halmozott levelek hogyan landolnak majd fehér por formájában az amerikai fiatalok zsebében. A kábítószer-kereskedelem története nem fekete-fehér, hiszen a világ berendezkedése ma sem igazságos: a termelés a szegény, konfliktusok uralta régiókban folyik, a fogyasztás pedig a legfejlettebb országokban. Bár nagy léptékű, globális drogellenes akciók folynak, közben emberek millióinak a megélhetése múlik mindezen.
A kokatermelés – ahogy az ópiummák és a cannabis termesztése, illetve a szintetikus drogok előállítása is – a globalizációval indult rohamos növekedésnek. A kereslet nagyobb kínálatot hozott létre, és mára csempészútvonalak ezrei szelik át a világ tengereit és országait – hazánkat is beleértve. Szakértők szerint a felhasználók globális szinten legalább 400 milliárd dollárt költenek évente drogokra. Az ENSZ minden évben felméri a kábítószerek piacát, amelyeket nemcsak az aktuális fogyasztói preferenciák, hanem a világpolitikai és a termelő országokon belüli események is jelentősen befolyásolnak. Kokacserjét például legalább 213 ezer hektáron termelnek ma világszinten, 1410 tonna tiszta kokaint állítva elő. A kokainfogyasztók száma 18,2 millió lehet globálisan, legalábbis ennyire becsüli azt az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC).
A világ legnagyobb kokain-előállítója Kolumbia, annak ellenére is, hogy amióta a kormány megegyezett a FARC szervezet gerilláival, komoly összegeket fordítanak arra, hogy a termelőket a kakaó vagy a kávé termelése felé fordítsák. A váltás azonban nem egyszerű, hiszen a bevétel jóval elmarad a kokacserjék termesztése mögött, még állami támogatással is. Az UNODC legfrissebb, tavalyi riportja szerint a dél-amerikai régióból elsősorban az Egyesült Államok irányába, illetve a nyugat- és közép-európai országokba folyik a kereskedelem. Északra többnyire tengeri útvonalat használnak, majd Mexikóba érve a szállítmány USA-ba juttatásában a helyi drogkartellek vállalnak komoly szerepet. Az európai országokba csempészésben Spanyolország és Hollandia a kulcsszereplő: főként ezekből az országokból folytatódik az elosztás, Németország és Belgium is élen jár a felhasználásban és a kereskedelemben is.
