Alakul a katolikus többség

A trendeket megfigyelve az Ír-sziget modern történelmében először fordulhat elő, hogy az északi, az Egyesült Királysághoz tartozó hat grófságban többségbe kerülnek a katolikusok. A vallási-kulturális háttér nem jelent automatikus politikai állásfoglalást, de a brexit fényében sokkal súlyosabb lehet a centenárium Írországban.

Utoljára 2011-ben volt népszámlálás Észak-Írországban, akkor a mintegy 1,8 milliós, 14 130 négyzetkilométeres országrész lakosságának 48 százaléka vallotta magát protestánsnak, s 45 százalék volt katolikus. A három évvel ezelőtti, nem teljes körű felmérések azt mutatják, hogy a felnőttek köré-­ben 44 százalék a katolikusok aránya, s 40 százalék vallja magát protestánsnak, az iskoláskorú gyerekeknél viszont még nagyobbra nyílt az olló, 51 százalékuk katolikus, s csak 37 százalékuk protestáns. Egyedül a 60 év fölötti lakosság körében egyértelmű a protestánsok többsége, ott 57:35 arányban az újhitűek vannak többségben.

Az arányoknak annyiban van különös jelentősége, hogy két év múlva lesz az Ír Köztársaság kikiáltásának centenáriuma. Az egykori megosztás során figyelembe vették, hogy az iparilag fejlett északon sok koronahű, angol és skót származású protestáns él, míg az elmaradottabb, mezőgazdasági Dél-Írországban javarészt katolikusok éltek. Száz évvel ezelőtt a protestáns hátterű északírek többsége önmagát britnek tartotta és az Egyesült Királysághoz kötődött, a katolikusok ellenben az egységes sziget hívei voltak.

Fociszurkoló Belfastban. Nem hátrálnak meg
Fotó: Reuters/Jason Cairnduff

A viszonyok mára sokban változtak. A katolikus közösség nem feltétlenül híve az egységes Ír-szigetnek, ám az egykor olyan híres, kérlelhetetlenül koronahű unionista közösség is jócskán szétzilálódott. Ennek okai között van a gazdasági fejlődés Írországban, az 1998-as nagypénteki megállapodás jelentette békés időszak, valamint a jelenleg is tapasztalható elbizonytalanodás Londonban. Míg a múlt század nyolcvanas éveiben Észak-Írországért háborúba is ment volna Nagy-Britannia, a harcok végén a felmérések azt mutatták, az angol lakosságnak nem jelentett túl sokat a hat grófság. Mára olyan hangok is hallatszanak, hogy a brexit megvalósulása a tory párt első számú célkitűzése, ennek érdekében pedig akár Észak-Írország, sőt Skócia elvesztését is vállalnák.

A nyilatkozatokra a hagyományosan érzékeny Észak-Írországban erősen reagálnak az indentitásukat őrizni igyekvő unionisták. Arlene Foster északír főminiszter, a részleges önkormányzattal bíró tartomány vezetője kijelentette: ha az Ír-sziget egyesülne ír lobogó alatt, képtelen volna tovább ott élni, elköltözne egy meg nem nevezett országba. A főminiszter ugyanis nem tartja elképzelhetőnek, hogy az évtizedeken át tartó viszály végeztével a nacionalisták győznek, s neki esetleg el kell fogadnia, hogy a parlament Dublinban működik, Ulster pedig csak egy különösen fejlett régiója lenne a kibővült köztársaságnak.