Az uniós tagállamok néhány minisztere hétfőn ismét informális találkozót tartott, ezúttal Párizsban, hogy megpróbáljanak legalábbis átmeneti megoldást találni a Földközi-tenger felől Európára nehezedő migrációs válságra. A zárt körű találkozóról nem sok információ szivárgott ki, annyit azonban előre lehetett tudni, hogy a bevándorlási válság 2014-es kezdete óta európai szintű politikai válságot okozó, mindeddig megoldhatatlannak tűnő problémára nem pont a mostani eszmecserén sikerül választ találniuk a tárcavezetőknek.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a válságnak leginkább kitett Olaszország belügyminisztere, Matteo Salvini előzetesen jelezte, nem vesz részt az eseményen. A házigazdának, Christophe Castaner francia belügyminiszternek címzett levelében azt írta: Franciaország és Németország nem diktálhatja az európai migrációs politikát, „nem véve tudomást a migrációnak leginkább kitett országok, Málta és Olaszország kéréseiről”. Az olasz belügyminiszter a távirati iroda szerint azt is megüzente: Olaszország nem lesz Brüsszel, Párizs és Berlin menekülttábora.

Fotó: Reuters
Salvini a levelében arra a francia-német javaslatra utalt, amely a dublini menekültügyi rendszer reformjáig – az ebben részt venni hajlandó országokkal összefogva – érvénybe léptetnék a menekültek kötelező elosztási mechanizmusát. Az EU-elnökséget betöltő Finnország és Franciaország egyaránt támogatja ebben a kezdeményezés élére álló Németországot, Olaszország és Málta azonban már az egy héttel korábban, Helsinkiben megrendezett belügyminiszteri találkozón is megvétózta a javaslatot. Az elsősorban Heiko Maas német külügyminiszter által erőltetett „ideiglenes paktum” ugyanis azt a Róma és Valletta számára elfogadhatatlan pontot is rögzíti, hogy továbbra is a földközi-tengeri országok első számú felelőssége lenne a migránsok mentése, partra engedése, valamint azonosítása. Olaszország és Málta azonban éppen azt szeretné elérni, hogy más tagállamok is nyissák meg kikötőiket és befogadóközpontjaikat a Földközi-tengerből kimentett menekültek előtt, és ne csak azt a néhány bevándorlót osszák szét kényelmesen egymás közt a paktumra rábólintó tagállamok, akik jó eséllyel meg is kaphatják a menedékjogot, hanem a gazdasági bevándorlók okozta teherből is vegyék ki a részüket. Erre azonban nem sok esély van, mint ahogy a francia–német kezdeményezés elfogadtatására sem.