A püspök szerint az erdélyi magyarságnak a romló demográfiai adatok jelentik a legnagyobb kihívást. „Bennünket megrabol a nyugati világ, mert nincs az az érvrendszer, amellyel lebeszélhetnék egy képzett embert, hogy a kinti 2000 eurós helyett válassza a hazai 500 eurós fizetést. (.) Lélekszámban 1990 óta elveszítettük közösségünk egyharmadát, a legtöbb vidéki településen az ötven százalékát. Mondhatnánk erre, hogy a román lakosság még jobban fogyott, de ez engem nem vigasztal” – jelentette ki a püspök. Hozzátette: a református egyház ragaszkodik ahhoz, hogy minden helységben legyen lelkésze. „Ahol nincs orvos, polgármester, iskola, legalább az egyház maradjon meg intézményként, amely képes összetartani egy közösséget” – fogalmazott.
A marosvásárhelyi magyarság romló helyzetének az okát abban látta, hogy 1990 fekete márciusa „megtörte a város magyar közösségének gerincét”. Szerinte a városban történt véres román-magyar összecsapás óta, amelyért kizárólag magyarokat vontak felelősségre, a marosvásárhelyi magyarság nem tudott talpra állni, és a legrosszabb megoldást választotta, „a magyarok bozótharcba álltak egymás ellen”.
A magyar polgármesterjelölt esélyeit latolgatva megállapította: a bozótharcnál talán az is jobb lenne, ha egy tisztességes román képviselővel kötnének egyezséget. „Ha négyévente csak hergelik egymást, és nem állnak be egy magyar jelölt mögé, az eluralkodott kudarcélménnyel csak azt érik el, hogy az emberek úgy látják, a közös célokért nem is érdemes küzdeni” – állapította meg Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!