A kérdés megválaszolására a kutatók madármúmiából szövetmintákat vettek. A genetikai anyag gyorsan lebomlik, különösen forró és párás környezetben, például katakombákban. A mumifikálás azonban sok vizet távolított el a testekből, ezért tizennégy madárból teljes génállományt tudtak meghatározni. A mitokondriális genomot összevetették a ma élő szent íbiszek adataival. Kiderült, hogy a valaha élt madarak genetikai sokszínűsége ugyanolyan volt, mint a mai vadon élő íbiszeké, ez pedig kizárja, hogy tenyésztették volna ezeket a mumifikáláshoz. A tenyésztés során ugyanis jelentősen csökken a genetikai sokszínűség. Elképzelhető, hogy a forrásokban említett íbisztelepeken a vadon befogott madarakat átmenetileg, kizárólag a mumifikálásig tartották.
A tanulmány egyik szerzője, Salima Ikram, az állatmúmiák szakértője szerint még sok tesztet kell elvégezni, mielőtt az ókori egyiptomi íbisztenyészetek elképzelését egyértelműen el lehet utasítani.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!