A német Szövetségi Alkotmánybíróság a tavalyi évet lezáró döntésével egy magánszemélynek a Google ellen indított jogvitájában mondta ki a végső szót. A korábban vállalatvezetőként dolgozó panaszos azt sérelmezte, hogy a legnépszerűbb keresőmotor a nevére keresés nyomán egy „piszkos munkáltatói gyakorlatokról” készített televíziós műsor oldalát jeleníti meg, ami rossz színben tünteti fel őt. Miután a német bíróságok elutasították a keresetét, az alkotmánybírósághoz fordult a személyes adatok tárolásának megszüntetése, az úgynevezett elfeledéshez való jog (right to be forgotten) érvényesítése érdekében – írja a Mandiner.hu.
Az ügy kiválóan mutatja azt a jelenkori valóságot, amelyben az államoknak nemcsak saját maguknak kell tiszteletben tartaniuk az alapvető jogokat, hanem aktív módon fel is kell lépniük a védelmük érdekében – például egy nagy technológiai céggel szemben. A német alkotmánybírósági döntés mégsem emiatt marad emlékezetes, sokkal inkább azért, mert az alkotmánybírák meglepő fordulattal nem a német alaptörvény, hanem az uniós alapjogvédelmi szabályok alapján ítélkeztek. Ezzel pedig fennállása során első ízben a Szövetségi Alkotmánybíróság nem arra az alaptörvényre hivatkozott döntése során, amelynek a védelmére létrehozták. Ehelyett az uniós szabályokat – köztük az alapjogi chartát – tekintette irányadónak – fejti ki a Mandiner.hu.
A német alkotmánybíróság ezzel a döntéssel új doktrínát alkotott. Korábban az uniós alapjogi elvek érvényesítését a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságára hagyta, mostantól viszont saját maga vállalja fel annak felelősségét, hogy a német állami szervek – egyelőre csak uniós jogot alkalmazó – közhatalmi döntéseivel szemben az uniós jog alapján fellépjen. Ez a döntés több szempontból is fejtörésre adhat okot. Egyfelől aggályos az alkotmánybíróság felhatalmazását és felelősségét érintően. Másfelől, de már távolabbi történelmi perspektívából szemlélve, fenyegetést jelent a nemzeti alkotmányos identitás megőrzésére – írja a Mandiner.hu.
