Afrikát eddig elkerülte a járvány

Bár a koronavírus már Afrika legtöbb országában megjelent, a 1,3 milliárdos népességű földrészen csak a hétvégén érte el az ezret a fertőzések száma. Még az elején járnak, megbízhatatlanok az adatok, a meleg időjárás nem kedvez a terjedésnek – egyelőre csak találgatják, mi állhat az alacsony statisztikák mögött. Abban viszont egyetértés van, hogy ha a betegség elszabadul, abba az egész kontinens beleroppanhat.

Afrikában a koronavírus elsőként Egyiptomban jelent meg még február közepén, de azóta szinte az összes államba eljutott. Furcsa módon a kiterjedt kínai gazdasági jelenlét ellenére jellemzően európaiak hurcolták be a kórokozót. Ránézve a járványt követő világtérképre, feltűnő, hogy a földrészen mégis viszonylag alacsony a fertőzöttek száma. A fekete kontinensen a három leginkább érintett ország lapzártánkkor Egyiptom 327, Dél-Afrika 274, és Algéria 201 esettel.

Arról egyelőre megoszlik a szakemberek véleménye, hogy mi állhat a kedvező statisztikák mögött. Közkeletű vélekedés, hogy a meleg időjárás nem kedvez a kór terjedésének. Általánosságban valóban elmondható, hogy alacsonyabb hőmérsékleten stabilabbak a vírusok, valamint a száraz levegőben a kórokozót hordozó cseppecskék is tovább megmaradnak. Tudományosan azonban egyelőre nem bizonyított, hogy a mostani SARS-CoV–2 vírus is érzékeny lenne a melegre, 2012-ben pedig a közel-keleti légúti koronavírus (MERS) már bizonyította, hogy vannak olyan koronavírusok, melyeknek nem árt a hőség.

További magyarázat lehet, hogy Afrikába némi késéssel érkezett meg a járvány, így a neheze még csak most következik. Borúlátóbb meglátások szerint azonban a kórokozó már nagyon is elterjedt, csupán nem tudják vagy akarják kimutatni. Számos országban a megfelelő laboratóriumok, tesztek sem állnak ehhez rendelkezésre, vagy csak a fővárosokban elérhetőek. Ezen kívül alapból nehezebben fordulnak az emberek orvoshoz, miközben a kontinens egy részén egyébként is influenza-járvány tombol. Gyanút ébreszthet, hogy például a háború dúlta Líbiában, vagy a polgárháborús Dél-Szudánban sem regisztráltak még megbetegedést; valószínűbb, hogy működő kormányzat híján egyszerűen nem tudnak a fertőzésekről. Egyes szakemberek arra is figyelmeztettek, hogy néhol a hatalom megpróbálhatja eltussolni a valódi számokat. Derűlátásra adhat ugyanakkor okot, hogy az afrikai népesség rendkívül fiatal, ráadásul alapvetően sokkal nagyobb higiéniás stressznek vannak kitéve, így ellenállóbbak lehetnek.

Emellett a földrész legtöbb országa komolyan veszi a járványt, és az európaihoz hasonló intézkedésekkel védekezik. Csakhogy ami működik Nyugaton, nem biztos, hogy működik Afrikában is. Például számos háztartásba még a folyóvíz sincs bevezetve, így elég nehezen megoldható a rendszeres kézmosás. Ugyancsak elképzelhetetlen a teljes kijárási tilalom, hiszen sokak szó szerint éhen halnának, ha nem mozdulhatnának ki megteremteni a napi betevőt. De megvalósíthatatlan a távolságtartás is, miközben olykor több család él egy fedél alatt, összezsúfolódva. Azt már a 2013–14-es ebola-járvány is bizonyította, hogy az afrikai egészségügyi rendszer is rendkívül gyenge lábakon áll. És itt nem csupán a felszereltség, például a lélegeztető gépek hiánya okoz problémát, de olyan alapvető kérdések is, hogy hogyan kell szakszerűen fertőtleníteni, vagy maszkot viselni. Ráadásul a koronavírus a gyengébb immunrendszerre jelenti a legnagyobb veszélyt. Hogy csak a leggyakoribb betegségeket említsük, Afrikában több mint 200 millió maláriás, 25,7 millió HIV- és 2,5 millió tuberkulózisos fertőzött él, akikre különösen veszélyes lehet a járvány.