Glezosz halálát szívelégtelenség okozta. Hétfőn hunyt el egy athéni közkórházban, ahol március 18. óta kezelték.
Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök az elhunytat méltatva elmondta, Glezosz „oroszlánszívű férfi” volt. A kormányfő úgy fogalmazott, Glezosz halálával ugyan szegényebbé vált a görög nép, de az ország gazdagodott a veterán politikus példamutató élete révén.
Glezosz 1941 májusában egy barátjával együtt mászott fel a megszállt Athénban az Akropoliszra, ahonnan letépte a horogkeresztes zászlót és a görög lobogót tűzte a helyére. Ez volt a Görögországot megszálló nácik elleni első nyilvános megmozdulás.
„Hatalmas zászló volt, és amikor leesett, mindkettőnket beterített. Leszedtük magunkról, összeölelkeztünk és kicsit még táncoltunk is ott a helyszínen” – idézte fel Glezosz néhány évtizeddel később egy televíziós műsorban.
Glezoszt többször bebörtönözték a megszállás ideje alatt, majd a polgárháborúban és később is gyakran került rács mögé.
A 2010-es évek első felében a hazájára kényszerített drasztikus takarékossági politika ellen küzdött.
Kilencvenegy évesen, 2014-ben a radikális baloldali Sziriza pártot képviselte az Európai Parlamentben. A következő évben visszavonult, de továbbra is támogatta a szívéhez közel álló politikai megmozdulásokat.
Amikor egy 2012-es Reuters-interjúban arról kérdezték, mi tartja őt még mindig a görög politika frontvonalában, Glezosz azt mondta, hogy elhunyt bajtársaink emléke.
Mint fogalmazott: „minden összecsapás, minden tüntetés előtt azt mondtuk egymásnak: ha életben maradsz, ne felejts el engem. Adósságomat törlesztem mindazoknak, akiket elvesztettem azokban a nehéz időkben. Az egyetlen dolog, amit bánok, hogy nem tettem többet”.
