Gyermekkori álmom hiúsulhatna meg, ha most hazamennék

A korábbi tervek szerint a húsvéti ünnepek idején hazalátogattam volna a családomhoz, de ebből a jelek szerint nem lesz semmi.

Az osztrák fővárosban élek és tanulok már február eleje óta, mint a helyi vasúttársaság, az ÖBB képzésén részt vevő diák. E hét hétfő óta az oktatás itt is online, digitális formában zajlik, az iskolába nem kell és nem is lehet bemenni, a soron következő vizsga időpontja pedig még kérdéses. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a szállásomul szolgáló ház bejáratától alig 10 méterre található minden olyan bolt, ahol élelmiszert és mindent, amire szükségem van meg tudok vásárolni. Az utcákon a szokottnál jóval kevesebb az ember, főleg egy-két kocogót és kerékpározót lehet látni és mivel Ausztriában már jóval 2000 felett van a fertőzöttek száma, az óvatosság itt nagyon is indokolt.

A korábbi tervek szerint a húsvéti ünnepek idején hazalátogattam volna a családomhoz Budapestre, de ebből a jelek szerint nem lesz semmi, hiszen ki tudja, hogy utána visszatérhetnék-e még, folytathatnám-e tanulmányaimat, letehetném-e a valamikor nyilván sorra kerülő vizsgáimat, de az áldozatot meg kell most hoznom, mert gyermekkori álmom teljesülne akkor, ha az osztrák vasutak munkatársa lehetnék. Magányosan, de reménykedve és megfelelő óvatossággal várom tehát a további fejleményeket itt, Bécsben.

…

Ha a többi vírusnaplót is olvasni szeretné, kattintson ide: magyarnemzet.hu/virusnaplo