A napokban Olaszországban stagnálnak az adatok, sőt vannak apróbb pozitív jelek is. Csökkent az intenzív ellátásra szorulók száma. A gyógyultak száma meghaladta a 20.000-et.
A becslések szerint az úgynevezett lockdown-nal (az ország teljesen bezár, kijárási tilalom) 30.000 ember életét sikerült eddig megmenteni.
Először történt meg velem, hogy pozitív értelemben éreztem gombócot a torkomban, egy rövid hírt olvasva: a római első számú járvány-kórházban több ember gyógyult meg és mehetett haza, mint ahány vírussal fertőzött beteg érkezett. Szintén most éreztem először, hogy a sok lemondás, fájdalom, amit eddig átéltünk, mégis vezethet valahová. Az idáig vezető út tele volt eddig soha sem tapasztalt korlátozásokkal – sokaknak szenvedést és jelentős veszteségeket okozott. Ráadásul, nem lehetünk biztosak abban, hogy félúton vagyunk. Sokáig nem lehet lazítani a jelenlegi korlátozásokon. Most kell csak igazán apait, anyait beleadni, és kitartani a négy fal között.
A jelszó: óvatosság, sőt, elővigyázatosság! Az újrakezdés is szakaszos, „távolságtartós” lesz. De ennek is nagyon fogunk örülni a szájmaszkok mögül. Minden erőnkre szükség lesz, hogy ne rohanjunk majd oda a másik emberhez, és öleljük át.
Egy picit más szemmel nézek az olaszokra. Van, aki összefüggésbe hozza az itteni adatokat a déli mentalitással – a nyári vakáció alatt nagyon szerethetőek –, ahol lételem az emberek közötti intenzív fizikai kapcsolat. Két barát, ha találkozik elengedhetetlen egy vállveregetés, egy meleg ölelés. A sorban állás náluk szinte ismeretlen. A fagyisnál, a péknél mindenki ott tömörül a pultnál a legkülönfélébb alakzatokban, fittyet hányva a másik komfortzónájára, és az eladó csak annyit kérdez: ki a következő?
Látva őket, és együtt állva velük a rendezett sorban a bolt bejárata előtt – egymástól legalább 1,5 méterre – egyfajta tiszteletet érzek irántuk. Ugyanakkor, el is gondolkoztat arról, hogy ez a számunkra hétköznapi apró „valami”, mire is képes. Arra kényszerít, hogy fizikailag eltávolodjunk egymástól. De ez az a távolság, ami mégis összehoz olyanokat is, akik eddig lehet, hogy észre sem vették egymást.
