Észak-Ausztráliában a vízibivalyok például csökkentik a bozóttüzek gyakoriságát és súlyosságát. Észak-Amerikában a vadon élő musztángok hasonlóan viselkednek, mint a kontinensről 12 ezer évvel ezelőtt kihalt lovak. Amikor a kolumbiai vízilovak éjjelente elhagyják a tavakat, hogy a réteken legeljenek, a kihalt óriáslámához hasonló szerepet vállalnak: trappolásuk során hatalmas mennyiségű tápanyagot döngölnek az iszapba, ami létfontosságú a víz alatti rendszerek számára. Az ilyen típusú összehasonlítások egyesek szerint további betelepítésekre sarkallhatnak, ám a szerzők nem emellett kardoskodnak. Ők csupán a betelepített állatok hatásait vizsgálták. Ráadásul a körülmények sem azonosak, hiszen az egykori növényevők hatalmas, érintetlen tájakon éltek megannyi ragadozó fenyegetésében. Most az élőhelyek széttöredezettek, a nagyragadozók száma világszerte hanyatlik.
Feltámad a korábbi élővilág
A nem őshonos növényevő állatok új területeiken nem csak károkat okoznak – olvasható a most hétfőn megjelent cikkben –, a jövevények ugyanis átvehetik az adott helyről akár több tízezer évvel ezelőtt kipusztult állatok feladatait. Bizonyos szereplők ugyanis azóta hiányoznak a helyi táplálékláncokból, ökoszisztémákból.

Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!