– Komoly visszhangot váltottak ki Németországon kívül is a júniusi, több száz fős stuttgarti zavargások. Médiabeszámolók szerint az őrizetbe vettek fele nem németországi származású. Mi áll a háttérben?
– Az ilyen rendzavarások nem igazolhatók. Az erőszak olyan megnyilvánulásával szembesültünk, amely a semmiből bukkant fel: egy igazoltatáshoz kapcsolódóan leginkább fiatalok csődültek össze. Különösképpen a fiatalok vetkőzték le látható módon a gátlásaikat, miután a rendőrségből a megelőző hetek politikai vitái során ismételten ellenséget kreáltak. A rendőrség általános pocskondiázása és elbizonytalanítása nyomán ilyesféle indulatok szabadulnak el. Ha a politika nyilvánosan gyengíti a saját erőszak-monopóliumát és a rendőrségét is, egyidejűleg gyengíti a saját, illetve a társadalom szabályait és normáit is. Az ilyesfajta randalírozásokra, amelyeket a múltban már más városokban is átéltünk, a rendőrség nehezen tud felkészülni. A képeken, amelyeket látunk, szinte robbanásszerűen áradt szét az erőszak. Úgy vélem, a szeszfogyasztás is szerepet játszott a történtekben.
– Németországban is általánossá vált a rendőrellenes hangulat, mint Amerikában George Floyd halála után?
– Nem. Emlékeztetnék arra, hogy a felmérések szerint a rendőrség évek óta nyolcvan százalék feletti közbizalomnak örvend Németországban. A vita nálunk csak azt követően éleződött ki, hogy Saskia Esken, a szociáldemokraták társelnöke burkolt rasszizmussal vádolta meg a rendőrséget. Aki ilyet tesz, az vagy nincsen tisztában a rendőri munkával, vagy pedig – ahogy a szakszervezetünk látja – politikailag ki akarja használni a rendfenntartók arányos fellépését. Kifejezetten több támogatásra van szükségünk a politika részéről. Arra van szükségünk, hogy támaszt nyújtsanak nekünk, ne pedig hátba szúrjanak bennünket.
– Hengameh Yaghoobifarah, a baloldali Die Tageszeitung (taz) újságírónője a stuttgarti zavargások után szemétdombra való hulladékhoz hasonlította a rendőröket. Az őt ért fenyegetések nyomán azonban rendőri segítségre szorult. Mi a véleménye erről?
