Neooszmán álom vált valóra

Recep Tayyip Erdoğan török elnök múlt pénteken jelentette be, hogy mecsetté alakítják a Hagia Szophiát, Isztambul egykori ortodox keresztény bazilikáját. A döntésnek ugyan a gyakorlatban valószínűleg nem sok hatása lesz, mégis jelképes üzenetet közvetít. A lépés politikai és történelmi hátteréről, a törökországi keresztények helyzetéről és a keresztény világ várható válaszáról Egeresi Zoltán Törökország-szakértőt, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatóját kérdeztük.

Isztambul, 2020. július 1. A 2020. július 1-jén közreadott képen látogatók nézik az isztambuli Hagia Sophia bizánci építésű hajdani ortodox bazilika belső terét június 25-én. Egy konzervatív csoport azt szeretné, hogy a jelenleg múzeumként működő épületet mecsetté alakítsák át. MTI/AP/Emrah Gürel Fotó: MTI/AP/Emrah Gürel

– Mit jelent a törököknek a Hagia Szophia?

– A Hagia Szophia a rárakódott történelmi rétegek és politikai szimbolika miatt mást és mást jelent a török társadalom különböző csoportjai számára. A konzervatív, vallásos rétegek egy része évek óta kampányolt érte, s számukra egy igazságtalanság végét jelenti. Egyúttal az oszmán múlt megidézését: az épületet még 1453-ban a Konstantinápolyt meghódító II. Mehmet alakíttatta át mecsetté. Az AKP alatti neo­oszmán kultúrpolitikában ez egy mérföldkőnek tekinthető, és beleillik az országban zajló szimbolikus térfoglalásba, mint amilyen a mecset építése a Taksim téren, vagy az impozáns, Isztambul legtöbb pontjáról látható Camlica dzsámi felhúzása. Ezzel szemben a török társadalom szekulárisabb, liberálisabb, kormánykritikusabb része visszalépésként élte meg a döntést, ami a sokarcú, multietnikus és szekuláris Törökország feladását jelenti.

– Mit szólnak mindehhez a törökországi keresztények? Hányan vannak most, és milyen a helyzetük?

– Anatólia lakosságának mintegy húsz-huszonöt százaléka volt keresztény a XX. század elején. Ez a balkáni muszlimok egy jelentős részének elüldözésével és Kis-Ázsiába menekülésével, az örmény népesség döntő többségének pusztulásával (a törökök nem ismerik el, hogy népirtás történt volna), majd a görög–török lakosságcsere eredményeképp az 1923-ban kikiáltott Török Köztársaságban a nem muszlimok aránya néhány százalékra csökkent. Az ő helyzetüket a lausanne-i béke néhány paragrafusa szabályozza. A XX. század folyamán tovább csökkent az arányuk, elsősorban a ciprusi kérdés miatt kiéleződő görög–török konfliktus miatt Isztambul görög lakosságának döntő többsége elköltözött az 1950-60-as években. Kissé leegyszerűsítetten fogalmazva, a török identitásban az a török, aki törökül beszél és szunnita muszlim – ami újfent gondot okoz a törökül beszélő, de nem szunnita iszlámot követő aleviknek is. Így az örmény, görög, zsidó vagy más, kisebb keresztény közösségekhez tartozók kívülállónak számítanak. Mindez nem jelenti azt, hogy a keresztény örökséget az Atatürk óta deklaráltan szekuláris államban ne próbálták volna integrálni, azonban ezt nagyon sok csoport idegennek érzi. Nagy port kavarva még 2007-ben, a híres örmény újságírót, Hrant Dinket nacionalisták gyilkolták meg – igaz, a vele való szolidaritást kifejező törökök százezrei is utcára vonultak. S míg a turistákat hagyományosan vendégszeretően fogadják az országban, addig a misszionáriusokat jóval kevésbé. Ritka jelenség, de a 2000-es években néhány hittérítő gyilkosság áldozata lett. Ehhez kapcsolódóan a kisebbségek helyzetét a mindenkori külpolitikai dinamikák is erőteljesen befolyásolják. Ez főleg görög és örmény relációban látható, hiszen ezen országokkal történelmileg is elég konfliktusos a kapcsolat. Ez pedig érinti a kisebbségeket is, így pél­dául míg Ankara a nyugat-thrákiai muszlimok helyzetét kéri számon Athénon, addig a görög kormány a görög ortodoxokét, és ezután már a Hagia Szophiát is. Ezzel szemben a kifejezetten jónak mondható bolgár kapcsolatoknak köszönhetően a közelmúltban felújították az isztambuli bolgár templomot. A Hagia Szophiát érintő döntés igen érzékenyen érintette a keresztény kisebbségeket, az ortodox pátriárka fel is szólalt ez ellen. Ezek a közösségek most inkább amiatt aggódnak, hogy a nacionalistább közhangulatban retorziók érhetik őket.

Fotó: MTI/AP/Emrah Gürel

– Ez megmérgezheti a viszonyt a keresztény egyházakkal, államokkal?

– Törökország presztízse és kapcsolata a nyugati, keresztény államokkal jelentős mértékben romlott az utóbbi években, s számos kérdés – mint például Ciprus, Líbia, a menekültek vagy a török demokrácia állapota – miatt ez a közeljövőben is romlani fog. Mondhatni, ez egy újabb szög a koporsóba, ugyanakkor minőségi változást nem fog okozni a döntés. Mindenesetre ezután sokan úgy fognak mutogatni rá, mint a törökországi szekularizmus jelképes végére. A gyakorlatban egyébként valószínűleg ez nem jelent túl nagy változást. Egyelőre ugyan még nem tudni, hogy milyen szabályok vonatkoznak majd a Hagia Szophiára, azonban ha más, az utóbbi években múzeumból mecsetté alakított templomokból indulunk ki, akkor látogatható lesz. Feltehetően ingyen a turisták számára is, ahogy a mecsetek is. A változást főleg azt fogja okozni, hogy a fenntartója ezután a vallási ügyekért felelős szerv, a Diyanet lesz, amely nem biztos, hogy egy műemléki épület legjobb gazdája. Továbbá az átalakítás miatt meg kell találni azt a módot, hogy az emberábrázolások ne látszódjanak az imák alatt. A mozaikok között pedig van magyar vonatkozású is: Szent László lányának, Piroskának a képe.

Ferenc pápa: Mély fájdalmat érzek

Mélységes fájdalmát fejezte ki Ferenc pápa az isztambuli Hagia Szophia bazilika mecsetté nyilvánítása miatt vasárnap délben a Szent Péter téren mondott beszédében. – A Hagia Szophiára gondolok mély fájdalommal – jelentette ki az egyházfő, aki ezután néhány másodperces csendet is tartott. Ez volt az első állásfoglalás a pápa és a Vatikán részéről azután, hogy Recep Tayyip Erdoğan török elnök elrendelte a világörökség részét képező egykori ortodox bazilika mecsetté való átalakítását. Korábban Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka, az orosz ortodox egyházat vezető Kirill pátriárka, valamint a romániai, ciprusi és grúz ortodox egyház vezetője is elítélte a török döntést. A görög kormány szerint történelmi hibát követett el a török elnök. – Görögország elítéli ezeket a cselekedeteket, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy ezeknek következményei legyenek Törökországra nézve. Minden terítéken van, a szankciók lehetősége is, nemcsak Európa, hanem a nemzetközi szervezetek részéről is, mint például az UNESCO – jelentette ki a görög kormányszóvivő. (MTI)