Lampedusa kikötőjébe péntek reggel egy óra leforgása alatt három kisebb vízi jármű érkezett. Két kisebb csónak tunéziai férfiakkal, valamint egy nagyobb motoros gumicsónak közép-afrikai férfiakkal volt tele.
Mindhárom járművet az olasz pénzügyőrség, valamint a Frontex Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség katonai hajói kísérték a nyílt tengerről egészen a partig.
A mólóhoz érkezve elsőként az olasz hatóságok és a Frontex emberei kérdeztek ki őket franciául és angolul. Az olasz vöröskereszt önkéntesei vízzel kínálták őket. A tunéziaiak eltakarták arcukat a tévékamerák elől. Poggyász nem volt náluk.
A helyszínre siető olasz egészségügyi hatóságok védőruhát viselő emberei egyenként engedték őket a partra, és megmérték testhőmérsékletüket. A csoportokat a lampedusai migránstáborba szállították.
A csónakok érkezésének hírére a lampedusai kikötő mólója megtelt helyiekkel és turistákkal, akik fényképezték őket. Sokan a polgármester, Salvatore Martello nevét kiabálták, azt sürgetve, hogy cselekedjék, és ne engedje meg a migránsok beengedését a járványhelyzetben. A közeli presszó tulajdonosa kávét vitt a bevándorlóknak.
Egy magánhajó tulajdonosa azt követelte hangosan, hogy a migránscsónakokat ne engedjék be a turistakikötőbe, mert „csónakjaikkal nekicsapódnak a többi hajónak, és fel is másznak ezekre”.
Egy északolasz férfi szerint, aki minden évben Lampedusán nyaral, Olaszország példamutató a tengeri mentésben, „de nem ennyire ügyes a migrációs helyzet kezelésében”. Hozzátette: „Húsz éve érkeznek a csónakok, amíg Európa nem lép, nem fog megváltozni a helyzet”.
Hatósági adatok szerint péntekre virradóan tizenhat csónak kötött ki, több mint kétszázhatvan emberrel. Annak hírére kezdtek el megint érkezni, hogy kiürítik a helyi migránstábort – mondta az MTI-nek nyilatkozva a kikötőben szolgáló egyik csendőr, aki szájmaszkban felügyelte a csónakokat.
A legkisebb csoport hétfős volt, a legnagyobb huszonöt fős, az érkezők többsége gazdasági bevándorlónak minősülő tunéziai, közöttük fiatalkorúak is.
