Visszatérő motívum karácsony közeledtével a zöld-liberális közbeszédben, hogy a fenyőfák kivágása környezetkárosítással jár, így a legjobb, ha nem is állítunk. Nem is beszélve arról, hogy a karácsonyfa bántja az érzékeny lelkű bevándorló muszlimokat.
A karácsonytalanítás eszméje azonban nem mai keletű. Hogy eredetét és célját megértsük, az 1920-as évek Szovjetuniójáig kell visszamennünk.
A karácsony ünneplésének nagyon mély hagyománya volt Oroszországban, egészen a bolsevik hatalomátvételig. A Szovjetunió vezető kommunistái azonban tudvalevőleg irtóztak mindentől, ami a vallásokhoz köthető, illetve attól, ami – az ő felfogásuk szerint – burzsoá gyökerekkel rendelkezett. Ilyen volt a karácsony ünnepe, és minden ahhoz kapcsolódó, vallásos gyökerű hagyomány.
A cél hamar megfogalmazódott: a karácsonyt (is) be kell tiltani. A „szent” küldetésben Lenin, Sztálin és sok más kommunista járt az élen.
A karácsonyt több hullámban igyekeztek eltüntetni a nép életéből. Kapóra jött ehhez például a Népbiztosok Tanácsának 1918. év eleji rendelete, amely a Gergely-naptár bevezetésével december 25-ről január 7-re tette át az orosz karácsonyt, az újév pedig január 1-ről január 14-re került. Sztálin ráadásul 1929-ben sajátos, úgynevezett forradalmi időszámítást rendelt el, amely 5 napos heteket állapított meg, megszakítás nélküli termeléssel – így lehetetlenítve el, hogy a keresztények a vasárnapot, a zsidók a szombatot ünnepelhessék. Mindez az ateista berendezkedésnek szintén fontos építőköve volt.
A karácsony „kivezetése” azonban nem ment olyan egyszerűen, a Megváltó születésének ünneplése rendelettel nem volt betiltható, még a kommunistáknak is tabu volt. A célkeresztbe ezért a karácsony családi ünneplésének központi eleme, a karácsonyfa került (amit egyébként a világháború idején – lévén német eredetű hagyomány – egyszer már betiltott a Szent Zsinat).
A kommunista párt 15. kongresszusán a karácsonyfa „kiirtását” a vallásellenes harc központi elemévé tették. A vallásellenes eszperantista, Nyikolaj Incertov rögvest megírta a „Karácsony a kizsákmányolók szolgálatában” című művet, amelyben egyértelművé teszi: a karácsonyfa és a Mikulás „a kapitalisták népellenes tevékenységének” megtestesülése.