– A december 10–11-i EU-csúcsértekezleten elért megállapodást Magyarország és Lengyelország diplomáciai sikerének nevezte, mivel megakadályozták azokat a terveket, amelyek jogállamisági feltételekhez kötötték volna az uniós támogatások kifizetését. Ezzel véget ért a jogállamiságról szóló vita vagy csupán átmeneti tűzszünetről van szó?
– Az Európai Unió költségvetésének védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendelettervezet jogos aggályokat vetett fel. Ha ugyanis félremagyaráznák ezt a rendeletet, akkor vissza lehetne élni vele, a demokráciára és a jogállamiságra hivatkozva fel lehetne használni egy adott EU-tagállam ellen. Egyszerű példával élve: ha nem értenek egyet a migránsok elosztásáról szóló kötelező kvótával, találnak majd valami kifogásolnivalót annak az országnak a törvénykezésében, s megtagadják tőle az EU-forrásokat. Magyarország és Lengyelország sikere többek között abban rejlik, hogy a csúcsértekezleten elfogadott rendelet alapján csakis csalás, korrupció és összeférhetetlenség esetén lehet megvonni EU-s forrásokat. A rendeletet nem lehet politikai célokra felhasználni, azzal visszaélni. A vezetőkön hatalmas volt a nyomás, hogy megállapodást érjenek el az EU költségvetéséről és a helyreállítási alapról. Magyarország és Lengyelország higgadt tudott maradni, a kiútkeresésben is partnerek voltak, de továbbra is óvatosnak kell lenniük. Szlovákia miniszterelnökeként tíz éven át vettem részt az Európai Tanács ülésein, ahol a kettős mérce gyakori munkamódszer.
– Nyugat-európai politikusok azt állítják, azért van szükség a jogállamisági mechanizmusra, mert valóban aggódnak a jogállamiság hiánya és az általuk antidemokratikusnak vélt tendenciák miatt Magyarországon és Lengyelországban. Ön politikai eszközről beszél. Mivel érdemelte ki a bírálatokat ez a két ország?
– Nem vagyok ellene a jogállamisági mechanizmusnak, de annak ugyanúgy kell érvényesülnie Spanyolországban és Szlovákiában. A jogállamisági kihágások ugyanúgy előfordulhatnak az EU-tagállamok bármelyikében, a mechanizmus nem lehet a szuverén országok megbüntetésének az eszköze.