– Múlt szerdán az Európai Parlament előtt tartott előadást. Az EU közel 34 millió eurót biztosít a belarusz szabad sajtó, a hatósági erőszak áldozatai és a polgári társadalom támogatására. Októberben Brüsszel továbbá 55 belarusz személy elleni szankciókról is döntött, Aljakszandr Lukasenka is a listán szerepel. Ezek az intézkedések valóban segítenek vagy inkább szimbolikus lépésekről van szó?
– Az eddig elfogadott európai szankciókat inkább szimbolikus gesztusnak tekintjük, hiszen szinte az összes listán szereplő személy már korábban is szankciók alatt állt, és valószínűleg nem rázta meg őket annyira a hír. Azonban most készül egy újabb uniós intézkedéscsomag, amely reményeink szerint már nemcsak egyes személyek ellen fog szólni, hanem gazdasági szankciókat is tartalmaz. Ennek a pontos tartalmát egyelőre nem ismerjük. Úgy gondolom, hogy a kiterjesztett szankciós lista már sokkal fájdalmasabb lesz, hiszen nemcsak a politikai elit tagjait tartalmazhatja, hanem hétköznapi embereket is, akik kiszolgálják a rendszert: erőszakot elkövető rendőrök, a helyi választási bizottságok vezetői és mások. Őket ezek az intézkedések biztosan érzékenyen érintik majd. Bízunk továbbá a gazdasági szankciókban is, mert ezek segítségével lehet igazán nyomás alá helyezni Lukasenkát.
– Hogyan kell elképzelni a vilniusi tartózkodását és a mindennapi munkát: otthoni munkavégzés és motivált önkéntesek vagy rendes iroda stábbal? A videóbeszélgetésünk alapján úgy látom, inkább az utóbbi.
– Az irodahelyiséget teljesen térítésmentesen egy litván üzletembertől kaptuk, aki még egy nagy belarusz nemzeti lobogót is kiakasztott az épületre. Itt található a stábunk, de nem vagyunk olyan sokan, legfeljebb húsz ember. Velünk egy irodában több belarusz polgári platform is helyet kapott – Holosz, Csesztnije Ljudi, Sport szolidaritási központ és mások. Egy helyen vagyunk, tudunk együttműködni, ami megkönnyíti a közös munkát.

– Az elmúlt 15-16 évben ciklikusság volt jellemző Belarusz és az Európai Unió kapcsolatára: Brüsszel szankciókat fogad el a választási csalások és politikai erőszak hatására, majd fokozatosan, néhány év alatt a viszony enyhül, az intézkedéseket feloldják. Jönnek az újabb választások, ismét szankciók, majd újra enyhülés és közeledés. Mennyiben más a jelenlegi szituáció a korábbiakhoz képest? Belaruszban megtörtént már az a töréspont, ami után már nem lehet visszatérni a korábbi viszonyokhoz?