Tíz éve annak, hogy az úgynevezett arab tavasz Líbiába is átgyűrűzött. Ezrek vonultak az utcára Bengáziban, majd az ország más városaiban, hogy a több mint négy évtizede uralkodó Moammer el-Kadhafi távozását követeljék. A NATO vezetésével induló nemzetközi katonai beavatkozás elsöpörte a hatalomból a korábban miniszterelnökökhöz és királyokhoz bejáratos vezetőt. Az elfogásáról készült videó, véráztatta, rettegő arca, majd kiterített, megbecstelenített holttestének képei bejárták a világot. Moammer el-Kadhafitól ugyan megszabadultak, ám halála nem hozott békét. A hatalommegosztás kudarcot vallott, az ország csak még mélyebbre süllyedt a káoszba.
Fotó: Reuters
Egy évtizeddel, több tízezer halottal és menekülttel később sincs miért ünnepelni. A két részre szakadt ország nagyhatalmak játszótere: a nyugati, nemzetközileg elismert kormány legfőbb támogatója Törökország, a keleti és déli területeket irányító Halifa Haftár tábornok mögött Oroszország, Egyiptom, az Egyesült Arab Emirátusok és Franciaország áll.
Múlt év végén végre felcsillant a remény a rendezésre. Az ENSZ közvetítésével tűzszünetet kötöttek a felek, amely többé-kevésbé mindmáig tartja magát. Új, átmeneti kormányzatot hívtak életre, amelynek vezetői tiszta lappal indulnak. Legfőbb feladatuk, hogy megszervezzék a december 24-re kitűzött választásokat. Az előrelépést többek között Ankarában, Moszkvában, Brüsszelben és Washingtonban is üdvözölték, baráti gesztusként még Kairó is a tripoli nagykövetségének újranyitása mellett döntött. Vajon tényleg van esély a békére? – Az új, átmeneti kormány kompromisszumos megoldás, amelyre egyelőre minden fél rábólintott. De helyzetük korántsem stabil, csupán annak a várakozásnak köszönhető, hogy mindenki abban reménykedik, hosszabb távon a saját érdekei fognak érvényesülni.
Ahhoz viszont óriási diplomáciai bravúrra lenne szükség, hogy mind megtalálják számításaikat. Elég borúlátó vagyok azzal kapcsolatosan, hogy sikerül elsimítani a belső és nagyhatalmi ellentéteket, és hirtelen virágzó demokrácia válik Líbiából
– értékelte lapunknak az új vezetés esélyeit Egeresi Zoltán. A Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet szakértője rámutatott, az ország keleti és nyugati vezetése között már abban is alapvető nézeteltérés van, hogy maradhatnak-e a török csapatok – márpedig arra kevés az esély, hogy ők önként kivonuljanak. Ha az érdekek mit sem változtak, mégis minek köszönhető a békülési folyamat? A kutató emlékeztetett, hogy miután katonailag egyik fél sem tudta a maga javára eldönteni a háborút, lépéskényszerbe kerültek. – A fordulópontot az jelentette, amikor tavaly török segítséggel Tripoli külvárosából egészen Szirtéig visszaverték Haftár erőit. Ezután viszont Egyiptom jelentette ki, hogy Tripolitól tovább nem tűrik a „terrorista tevékenységet”, készek a beavatkozásra.
