Az elmúlt hetekben a magyar emberek ízelítőt kaphattak abból, hogy milyen világ vár az országra akkor, ha az ellenzék kerül hatalomra. Tisztogatás, megfélemlítés, ellehetetlenítés, koncepciós perek, bebörtönzés, polgárháborús hangulat, runadázó megszólalások és természetesen az ország kiszolgáltatása a nyugati érdekeknek.
Mindez túlzásnak tűnhet, de ha megnézzük az elmúlt időszak baloldali politikusainak és véleményformálóinak megnyilatkozásait, akkor egyértelművé válik, hogy mi is az ellenzék elképzelése az országgal, és annak állampolgáraival.
A baloldal zárójelbe tenné a jogállamot
A jogállamiság zárójelbe tételéről már 2020-ban beszélt Gyurcsány jogszociológusa. Az ELTE-n tanító Fleck Zoltán szerint: „nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után.” A „vörrösterror” gyurcsányista ideológusa forradalmat és rendszerváltást emleget, a jog és a törvény felfüggesztésével, amely garantálja, hogy senkit nem ítélnek el koncepciós perek alapján, nem államosítanak magántulajdont és senkit nem végeznek ki a nyílt utcán ideológiai alapon.
Kommunista ideológiai alapokat követve újságírókat tiltanának el a munkájuktól
A vörösbrigádok kisinasa, az SZDSZ romjain létrejövő Momentum elnöke, Fekete-Győr András ennél már tovább ment, és konkrét „programpontként ” elmondta, hogy ha győznek 2022-ben, akkor szívesen eltiltana foglalkozásuktól jobboldali újságírókat, persze csak jogszabályok alapján. A Momentum elnökének sem kellett a szomszédba mennie a kommunista módszerek felelevenítéséért, hiszen nagyapja megyei tanácselnökként Heves megyében élet-halál ura volt a kommunizmus idején.
De Fekete-Győr az újságírók elleni uszítást magától Lenintől is vehette volna, aki meglepően hasonlóan gondolkodott a sajtó szerepéről:
„mi régebben is kijelentettük, hogy betiltjuk a burzsoá lapokat, ha kezünkbe vesszük a hatalmat. Ha eltűrnénk ezeknek a lapoknak a fennállását, az azt jelentené, hogy nem vagyunk többé szocialisták. Mi nem nyújthatunk a burzsoáziának lehetőséget arra, hogy rágalmazhasson bennünket.”
A feketegyőri módszer alapján Magyarországon lapokat a kommunista megszállás után tiltottak be legutóbb. Egy 1945 februárjában elfogadott kormányrendelet szerint „az átmeneti időszakra való tekintettel és a súlyos papírhiány miatt lapengedélyt kizárólag a demokratikus pártok kaphatnak”. A baloldali érvrendszerben a „demokratikus” már akkor is azt jelentette, hogy olyan párt, amelynek a működését a megszálló szovjet hatóságok engedélyezték, tehát kommunista. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején a sajtószabadságról Fekete-Győr Andráshoz hasonlóan gondolkodó kommunisták több újságírót is „eltiltottak” a foglalkozásától. És akkor a szörnyűbb dolgokat már nem is említjük. Kegyeleti okokból...