időjárás 3°C Ferenc , Olívia 2022. december 3.
logo

A jogállamiság korrupciógyanús őre

Szőcs László
2021.06.22. 06:45
A jogállamiság korrupciógyanús őre

– Az ő múltjával nem tölthetné be az igazságügyi biztosi tisztséget, nem leckéztethetne más országokat és szerintem nem képviselhetné Belgiumot az Európai Bizottságban – mondta lapunk kérdésére Didier Reyndersről Philippe Engels oknyomozó újságíró, akinek A Reynders klán című, korrupciós ügyeket feltáró munkáját az év politikai könyvének jelölték Belgiumban. A felmerült vádakat tagadó liberális politikus az egyik főszereplője a hazánk és Lengyelország elleni jogállamisági eljárásnak, amely ma kerül napirendre az Európai Unió luxembourgi tanácsülésén.

– Én egy vasutas vagyok… A magánéletem nem tartozik senkire – mondta Jean-Claude Fontinoy, és szerinte ezzel le is van zárva az ügy. Philippe Engels díjnyertes belga tényfeltáró újságíró, a Médor oknyomozó portál alapítója viszont másképp gondolta. Az „egyszerű vasutas” képét jelentősen árnyalja pél­dául, hogy ahogy teltek az évek, Fontinoy valahogy műemlék kastélyokkal, házak és lakások tucatjaival, szántóföldekkel, legelőkkel és erdőkkel lett gazdagabb Belgium vallon részén, az Ardennekben. Ennyire azért még a belga államvasutaknál, az SNCB-nél sem keresnek jól, akkor sem, ha Fontinoy nem a bakterházban töltötte dolgos éveit. Vasúti mérnökként kezdte, pár hete pedig – 76 évesen – az SNCB igazgatótanácsának elnökeként vonult vissza. Vizsgálatok már folynak vele kapcsolatban, de nem érte el a törvény szigora. Vannak, akik érinthetetlennek tartják.

Raszputyin és Baby Sarkozy

Ez eddig az érme egyik oldala – a másik pedig Philippe Engels A Reynders klán című, nemrég franciául megjelent munkájából rajzolódik ki; a kötetet az idén az év politikai tematikájú könyvének jelölték Belgiumban. Fontinoy-t ugyanis 35 éves barátság fűzi Didier Reyndershez, a belga politika ismert alakjához, többszörös miniszterhez, az Európai Bizottság jogérvényesítésért felelős jelenlegi biztosához. Azóta ismerik egymást, hogy 1986-ban – politikai ejtőernyősként – maga Reynders lett az SNCB igazgatótanácsának elnöke. Fontinoy-t a jobbkezének és nemzetközi vonatkozású korrupciógyanús ügyekben is a kijáróemberének tartják a tanúvallomások szerint. Raszputyin és Baby Sarkozy – így is emlegetik a párost; utóbbi arra utal, hogy a most 62 esztendős, liberális Reynders politikai példaképe a nála három évvel idősebb volt francia köztársasági elnök volt.

Didier Reynders és Jean-Claude Fontinoy. Jól ismerik egymást Fotó: Europress/AFP/Benoit Doppagne

Belgiumban minden pártból kettő van; a flamand–vallon szembenállás szervezetileg is különböző pártokat eredményez. A korrupciós vádak nélkül is jól látható, hogy a koalíciókra, háttéralkukra és szövevényes viszonyokra épülő belga politikában a francia ajkú liberálisok egyvalamit nagyon tudnak – helyezkedni. A 2019-es belga választásokon – amelyet az európai parlamenti voksolással egy napon rendeztek – a Reform Mozgalomnak (MR) nevezett liberális párt mindössze 7,56 százalékkal az elsöprő sikernek aligha nevezhető hetedik helyen végzett. Ehhez képest Sophie Wilmès személyében nemcsak a leendő kormányfőt adhatta az MR, hanem az új belga uniós biztost (Reynderst), valamint az Európai Tanács következő elnökét is, aki Charles Michel, a távozó miniszterelnök lett. (A választások két „nyertes” pártja a flamand nacionalisták, valamint a szintén flamand radikális jobboldal lett, egyaránt két számjegyű eredménnyel. De az a belga elemző még nem született meg, aki elképzelhetőnek tart egy jobboldali kormányt Brüsszelben.)

Reynders maga is nagy helyezkedő: 1999 és 2019 folyamatosan miniszter (pénzügyek, védelem, külügyek), másfél évtizeden át kormányfőhelyettes, hét évig pártelnök.

– Ez példátlan a II. világháború utáni belga politikában. Egy igen intelligens emberről van szó, aki azonban az üzleti szféra és a politika közötti összjátékot alakított ki. Ezért beszélek a könyvemben klánról

– mondja a maffiamódszereket is emlegető Engels, akit telefonon értünk el.

Gyanús ügyletek

A tanúvallomások alapján felmerült korrupciós vádak között gyanús, a belga számvevőszék által is kifogásolt ingatlanprivatizációs ügyletek, valamint francia, kazah és líbiai vonatkozású pénzmozgások szerepelnek. De arról is szó van tanúvallomások és fényképfelvételek alapján, hogy a vasutasoknak részt kellett venniük a liberálisok kampányában. A kétezres évek elején, Reynders pénzügyminisztersége idején értékes állami ingatlanokat, köztük egy liège-i és egy brüsszeli pénzügyi központot privatizáltak, majd az állam visszabérelte az ingatlanokat, nem feltétlenül az adófizetők javára. A szövevényes Kazahgate-ügyben Reynders a gyanú szerint érintett volt a közép-ázsiai állammal folytatott fegyverkereskedelemben, mégpedig a franciák közvetítőjeként. Ezzel összefüggésbe hozták, hogy Bel­gium 2007-ben állampolgárságot adott Patokh Chodijev kazah oligarchának, akit hazájában börtönbüntetésre ítéltek. Továbbá mintegy kétmilliárd euró­nak veszett nyoma a Moammer el-Kadhafihoz köthető belgiumi pénzalapokból, amelyet 2011-ben – amikor a lí­biai vezetőt megölték – befagyasztottak, ahogy más országokban is. Az alapoknak csak a kamatkifizetései eurómilliárdokra rúgnak az azóta eltelt egy évtized alatt. Fontinoy-val szemben egy ötvenezer eurós kenőpénz elfogadásának vádja is felmerült.

Philippe Engels Forrás: Facebook

Voltak, akiknek mindez feltűnt, és próbáltak tenni valamit. Van, aki megfélemlítésről és Fontinoy részéről halálos fenyegetésről számolt be. Nicolas Ullens de Schooten, a belga titkosszolgálat – az úgynevezett állambiztonság (Sûreté de l’État) – volt ügynöke az egyik koronatanú. 2019-ben azt állította, felülről leállították, amikor rájött a disznóságokra. Ullens sztárügyvédet bérelt Alexis Deswaef személyé­ben, aki egyenesen a belga jogállamiság csorbítását, az igazságszolgáltatás akadályozását vetette Reynders szemére. Idén januárban már Ullens ellen indítottak eljárást a szolgálati titokra vonatkozó kötelmek megsértéséért.

Más szemében a szálkát

Az Európai Unió (EU) általános ügyek tanácsában ma kerül terítékre Luxembourgban a hazánkkal és Lengyelországgal szembeni, úgynevezett jogállamisági eljárás. Ennek egyik fő levezénylője az Európai Bizottság részéről – a cseh Věra Jourová mellett – Reynders, aki nemegyszer keveredett már szóváltásba a magyar kormány képviselőivel. „Természetesen érintettük a jogállamiság kérdését mint örökzöld brüsszeli témát. Sokadjára cáfoltam tételesen a magyar jogrendszert érintő jól ismert vádakat. Abban egyetértettünk, hogy miben nem értünk egyet” – számolt be egy találkozójukról Varga Judit igazságügyi miniszter. A külügyi tárcát vezető Szijjártó Péter erősebben fogalmazott. „Nos, kedves Didier barátom, a hazád megbántásának mindenfajta szándéka nélkül, kérlek, engedd figyelmedbe ajánlanom a tényt, hogy mi, lengyelek és magyarok biztosan harcoltunk annyit diktatúrák ellen a szabadságunkért és tettünk annyit Európa egységéért, mint a téged az Európai Bizottságba delegáló ország. Kérlek, fejezzed be a lengyelek és magyarok lenézését, sértegetését!” – írta a Facebookon a tavaly decemberi uniós költségvetési vita idején, amikor a belga politikus azt az álláspontot képviselte, hagyják figyelmen kívül a két közép-európai ország álláspontját és lépjenek tovább.

– Szerintem az ő múltjával nem tölthetné be ezt a tisztséget, és nem képviselhetné Belgiumot az Európai Bizottságban. A belga politikában a helyzete egyre inkább tarthatatlanná vált

– mondta Philippe Engels arra a kérdésünkre, szerinte Reynders megfelelő-e arra, hogy más országoknak adjon jogi leckéket. De, mint mondja, könyvével a politikus morális felelősségét veti fel, ennél tovább egyelőre nem megy.

A Reynders védelme alatt dolgozó Fontinoy-val kapcsolatos vádak nem lepték meg a belga liberálisokat sem, amikor áprilisban a leleplező könyv megjelent. „Tisztában voltunk az üzelmeivel”; „ez egy korszak volt, a Fontinoy-könyvben pedig most lapozunk” – reagáltak informálisan a pártban a megjelentekre a brüsszeli Le Soir beszámolója szerint, hivatalos kommentárt azonban nem fűztek hozzá. Maga Reynders, ha pár nap késéssel is, de megszólalt: gyomorforgatónak nevezte a megjelent információkat.

– Ez nálunk olyan szó, amelyet általában a szélsőjobboldallal összefüggésben használnak. Emlékeztettem Reynderst, hogy huszonöt éve vagyok újságíró, három sajtódíjat nyertem, cikkeim és könyvem állításait pedig nem cáfolták

– mondta lapunknak Engels.

Tények helyett zsarolási eszköz

Az uniós szerződés 7-es cikke szerinti eljárás nem a tényekről szól, hanem politikai, zsarolási eszközt jelent Magyarországgal szemben – jelentette ki a külgazdasági és külügyminiszter tegnap Luxembourgban, az európai uniós külügyminiszterek találkozóján. Szijjártó Péter arra reagált, hogy az általános uniós ügyekkel foglalkozó miniszterek mai, luxembourgi ülésén meghallgatásokat fog tartani az uniós szerződés 7-es cikke szerinti eljárásokkal kapcsolatban a jogállamiság lengyelországi helyzetéről és az unió értékeinek magyarországi érvényesüléséről. A miniszter magyar újságíróknak kijelentette: az eljárás, ahogyan és amilyen hosszan zajlik, lebuktatja azokat, akik az eljárást folytatják. Az eljárás politikai zsarolási eszköz, ha ugyanis bárki a tényekről akart volna vitatkozni, már rég vége lenne – hangsúlyozta. Kiemelte: ismert Magyarország álláspontja, ugyanis minden feltehető kérdést megválaszolt, az eljárás lezárható. Erről szavazni kell, és a szavazás eredménye alapján lehet továbbmenni – közölte. – Nyilvánvaló számukra, hogy nem tudják megnyerni a szavazást, mert egyhangúság kell hozzá, és az EU mind a 27 tagállama nem fogja elítélni Magyarországot – fogalmazott. Kijelentette azt is:

– Nyilvánvaló az összefüggés a politikai zsarolási eszközt jelentő eljárás és a jövő évi magyarországi választások között. Az eljárás egy újabb eszköz a liberális fősodornak ahhoz, hogy megpróbálja befolyásolni a magyar parlamenti választásokat

– mondta. – Nem ez az egyetlen, nem ez az első kísérlet a jövő évi választások befolyásolására, nyilván lesz még más is – tette hozzá. Arra vonatkozóan, hogy a mai tanácsülés témái között lehet a magyar pedofilellenes törvény elfogadása is, Szijjártó Péter azt mondta: „nincs az a világ, hogy nekünk brüsszeli bürokraták vagy nyugat-európai liberális politikusok mondják meg, hogy megvédhetjük-e a gyerekeinket vagy sem”.

Megdolgozták az informátort. Philippe Engels 2019-ben az alábbi interjút készítette Nicolas Ullens de Schooten volt belga titkos ügynök ügyvédjével, Alexis Deswaeffel (részletek a Médor portálon megjelentekből):

– Miért vállalta el a védelmét?

– …az állambiztonság, a Sûreté de l’État nyomozójaként 2007 és 2018 között az állítása szerint a korrupcióra és pénzmosásra vonatkozó aktákban súlyos működési zavaroknak volt a tanúja az állam legmagasabb szintjén. Majd megakadályozták, hogy vizsgálódjon. Mindaz, amit bemutatott, tökéletesen hitelt érdemlő, ezeket nekem kívülről hírszerzési források is megerősítették…

– Mit vár valójában attól, hogy korrupcióval vádolja Reynderst?

– Az ügye a közjót érinti. A polgárok az áldozatai az állam nagy „szolgálóit” érintő maffiatevékenységnek… Belgium gyakran ítéli el a jogállamisággal szembeni megnyilvánulásokat más országokban. Nem kellene itt, nálunk is felnyitni a szemeket?

– …Igaz, hogy Ullens egy informátora Reynders kabinetjének egy tagja volt?

– Igen, nyilvánvalóan. A hatóságok ma már tudják a nevét és ismerik a mozgását. Reynders utolsó, 2014-ben alakult kabinetjébe már nem vették be.

– A Sûreté de l’État viszont elvágta a kapcsolatot Ullens és e között az informátor között?

– Semmi okom nincsen rá, hogy ezt kétségbe vonjam. Azt mondja, az állambiztonság „megdolgozta” az informátort, azt is megtiltva neki, hogy másvalakivel működjön együtt.

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.