A szerződés mindazonáltal intézményesített keretek közé hivatott foglalni a két ország kooperációját, amely kiterjed az évenkénti államfői és miniszteri szintű találkozókra, valamint a parlamentek közötti együttműködésre is.
Az érintett területek nagyon széles körűek, a külpolitikától a gazdaságon át egészen az oktatásig és kulturális kapcsolatokig terjednek, ilyen szempontból is szinte „másolata” az 1963-as francia–német megállapodásnak.
Annak ellenére, hogy első ránézésre mindkét fél számára kedvező a megállapodás, akadnak olyan olasz politikusok és szakértők, akik tartanak a túlzott francia befolyástól, amelyet – érvelésük szerint – a szerződésnek köszönhetően nyer Párizs. Ez leginkább a védelmi ipari együttműködés területén hozhat nehézségeket a későbbiekben, ugyanis vannak olyanok, akik szerint igencsak veszélyes egy-egy olasz gyártású technológiát átadni Franciaországnak.
Borítókép: Mario Draghi olasz miniszterelnök és Emmanuel Macron francia államfő (Forrás: Julien Warnand/EFE via EPA)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!