A dél-afrikai elnök hivatala az érseket „az elvek és a pragmatizmus szószólójának nevezte, aki értelmet adott annak a bibliai hitvallásnak, hogy a hit cselekedetek nélkül halott”. A közlemény kiemeli, hogy Tutu „rendkívüli intellektusú, feddhetetlen és legyőzhetetlen ember volt az apartheid erőivel szemben, ugyanakkor együttérző volt azokkal, akik az apartheid alatt elnyomást, igazságtalanságot és erőszakot szenvedtek el.”
Desmond Mpilo Tutu 1931. október 7-én született a Dél-Afrika mai északnyugati tartományában található Klerksdorpban. Édesanyja háztartási alkalmazott volt, apja metodista iskolában tanított. A fiatal Desmondot metodistának keresztelték meg, de később az egész család csatlakozott az anglikán egyházhoz. Amikor 12 éves volt, a család Johannesburgba költözött. Később megházasodott, négy gyereke született.
Desmnond Tutu apartheidellenes ikon volt, Nelson Mandela kortársa. Harcolt azért, hogy véget vessenek a faji szegregáció és diszkrimináció politikájának, amelyet a fehér kisebbségi kormány a dél-afrikai fekete többséggel szemben alkalmazott. Az 1980-as évektől vált világszerte híressé az apartheid rendszer elleni kiállásáért, amiért 1984-ben megkapta a Nobel-békedíjat.
A The New York Times amerikai napilap kiemelte: Tutu gyakran hangoztatta azt, hogy az apartheid politikája éppoly embertelen volt az elnyomók számára, mint az elnyomottak számára. Hazájában szembeszállt a fenyegető erőszakkal, és igyekezett áthidalni a feketék és a fehérek közötti szakadékot, emellett külföldön gazdasági szankciókat sürgetett a dél-afrikai kormány ellen, hogy kikényszerítsék a politika megváltoztatását. Ugyanakkor amennyire az apartheidkorszak vezetése ellen tiltakozott, ugyanolyan rosszallását fejezte ki a meghatározó Afrikai Nemzeti Kongresszus vezető alakjaival kapcsolatban is. 2004-ben például az érsek azzal vádolta meg Nelson Mandela utódját, Thabo Mbeki elnököt, hogy olyan politikát folytat, amely egy szűk elitet gazdagított, miközben „népünk közül sokan élnek kimerítő, megalázó és embertelenítő szegénységben”. Felszólalásai mellett ugyanakkor Desmond Tutu mindig is azt hangoztatta, hogy ő pap, nem politikus. Bár elismerte, hogy az egyháznak politikai szerepe is van, megtiltotta a felszentelt papoknak, hogy bármilyen politikai párthoz tartozzanak.
Személyiségét tekintve, úgy tudni, hogy egy nyughatatlan ember benyomását keltette. Figyelt az egészségére, sok éven át például minden reggel fél négykor már kocogott. Az anglikán érsek nagy hatású prédikátor volt. Gyakran megesett, hogy leszállt a szószékről és átölelte plébánosait. Miközben biztosította a híveit Isten szeretetéről, arra buzdította őket, hogy harcukban az erőszakmentesség útján járjanak. Erkölcsi kiállása, pezsgő személyisége hozzájárult ahhoz, hogy világhírű legyen, többször szerepelt dokumentumfilmekben és beszélgetett talkshow-ban, emellett több, vallási témájú könyv szerzője. A Nobel-békedíj mellett több díj tulajdonosa volt, többek között 2015-ben Harry brit herceg II. Erzsébet királynő nevében kitüntetésben részesítette.
Borítókép: Desmond Tutu (Fotó: Jennifer Brucee)
