Bombát is hordozott az a robotrepülőgép, amely múlt hét csütörtökön Zágráb közelében lezuhant – erősítette meg Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök azokat a korábbi értesüléseket, amelyek szerint robbanóanyag nyomait találták az incidens helyszínén. Lapértesülések szerint egy 120 kilogrammos bombáról van szó, amely fel is robbant, de csak a becsapódás után, a föld alatt.
Szakértők azonban erősen vitatják, hogy a felderítésre használt Tu–141-es robotrepülőgép valóban fel lett volna fegyverezve.
Először is rámutattak, hogy egy 120 kilogrammos – de akár ennél kisebb – bomba detonációja sokkal durvább rombolást végzett volna: darabjaira tépte volna a hordozót, nagyobb krátert tépett volna a talajba, és aligha úszták volna meg a közeli épületek sem.
Másodszor már afölött is értetlenkedtek, hogy mégis hova építették volna be a robbanószerkezetet, és ilyen extra teherrel hogyan lett volna képes repülni az eszköz? Sokkal valószínűbbnek tartják, hogy a gép önmegsemmisítő rendszere lépett működésbe, és ennek a nyomaira bukkantak rá.
Ennek megértéséhez fontos tudni, hogy a Tu–141-esként azonosított, szovjet gyártmányú robotrepülőgép elavult típus, a ’70-es években fejlesztették ki. Olyan fegyverzet nélküli felderítő eszköz, melyet még analóg optikai és infravörös eszközökkel szereltek fel, tehát az adatot filmre gyűjti. Valós idejű adatátvitelre, akár műholdas vagy más kommunikációs csatornán sincs lehetőség, a felderítési információkat csak a gép visszatérése után lehet megszerezni.
Viszont pontosan azért, hogy az értékes információ ne juthasson az ellenség kezére, az üzemanyag kifogyásával az eszköz az adathordozót automatikusan megsemmisíthette.
Korábban már nagy zavart keltett az is, hogy két ejtőernyőt találtak a becsapódás közelében. Pilóta nélküli gépről lévén szó ezek persze nem utasokhoz tartoztak. Ennek magyarázata mindössze annyi, hogy Tu–141-es rendes leszálláskor előbb egy kisebb, majd később egy nagyobb főernyőt nyit ki, hogy a gépet súlypontjánál tartsa. Másik lehetőség lehet, hogy vész esetén az értékesebb alkatrészeket, – például az optikát, vagy az adathordozót – is leválaszthatják ejtőernyővel a gépről.
Még azt sem sikerült egyértelműen megállapítani, hogy honnan származik a gép. Kijev következetesen tagadja, hogy köze lenne az incidenshez, de horvát sajtóértesülések szerint az első vizsgálatok is megerősítették, hogy ukrán eszközről van szó. Erre utal az is, hogy a Tu–141-est már csak az ukrán hadseregben alkalmazzák bizonyítottan – bár ettől még az oroszok reaktiválhattak egyet. Ennél is meggyőzőbb bizonyíték, hogy a robotrepülő Ukrajna irányából érkezett,
de hatótávolsága nagyjából ezer kilométer, az oroszok által uralt területekről tehát aligha érhetett volna el Zágrábig.
Visszatérő kérdés még, hogy ha a gép több NATO-tagállam, így Románia, Magyarország majd Horvátország légterén is átrepült, miért nem lőtte le a légvédelem? A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatásából tudjuk, hogy az eszközt a magyar radarok is észlelték, és végig szemmel tartották. A NATO integrált légvédelmi rendszerének ilyen helyzetekre alkalmazott eljárásai, a jelenlegi harcérintkezési szabályok, az adott pillanatban rendelkezésre álló képességek viszont nem nyilvánosak. Elképzelhető, hogy az azonosított célpontot nem ítélték veszélyesnek, ezért szándékosan hagyták „kirepülni”, megsemmisítése ugyanis akár nagyobb kockázatot is jelenthet, hiszen roncsai lakott területre hullva a civil lakosságot veszélyeztethetik.
Horvátországban a tisztánlátást nehezítik a belpolitikai csatározások is.
Zoran Milanovic államfő többször összekülönbözött az Andrej Plenkovic vezette kormánnyal; már a háború kirobbanása előtt többször hangot adott például annak a meggyőződésének, hogy Ukrajnának nincs helye a NATO-ban, mire a miniszterelnök nem győzött visszakozni. Az ellentétek az „eltévedt robotrepülőgép” ügyében is kiütköznek, az elnök tegnap is keményen bírálta a kormányt, amiért a hivatalos vizsgálatok lezárulása előtt hoz nyilvánosságra megalapozatlan következtetéseket.
Orosz–ukrán háború 
