Megkezdte munkáját az Egyesült Államok képviselőházának kínai–amerikai kapcsolatokkal foglalkozó szakbizottsága. A bizottság feladata a Kína által jelentett fenyegetés és a kínai befolyásszerzés lehetséges megjelenéseinek előrejelzése, illetve kétpárti álláspont kidolgozása arról, hogy az Egyesült Államok hogyan alakítsa a jövőben kétoldalú kapcsolatait a népköztársasággal. A tét nem kicsi, a bizottság elnöke, Mike Gallagher wisconsini republikánus képviselő egyenesen úgy fogalmazott:
Nevezhetjük stratégiai versengésnek, de ez semmiképp sem egy udvarias teniszmérkőzés. (…) Ez a harc arról szól, hogyan néz majd ki az élet a XXI. században.
A bizottság szerdai ülésén azonban a technológiai verseny, Kína folyamatos kémkedése, a koronavírussal kapcsolatos tisztázatlan kérdések veszélyei és a kíméletlen gazdasági-technológiai verseny mellett egy újabb aspektus is előkerült.
Kínai személyek és kínai tulajdonú vállalkozások ugyanis kirívóan sok, mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületet vásároltak az Egyesült Államok területén az utóbbi években.
A kongresszus egyes tagjai ezt nemzetbiztonsági fenyegetésnek tekintik. Dusty Johnson dél-dakotai republikánus képviselő elmondta, Kína jelenleg ugyan nem jelentős szereplő az amerikai mezőgazdaságban, de növekvő külföldi részesedése aggodalomra ad okot.
„Az élelmezésbiztonság nemzetbiztonság” – mondta. „Láttuk, hogy Oroszország képes volt aránytalan mértékű befolyást gyakorolni Európára a földgázszállítások révén. Hasonlóképpen, ha Kína ellenőrzése alatt tartja az élelmiszerellátást Dél-Amerikában, Afrikában, Délkelet-Ázsiában, sőt Észak-Amerikában is, az nagyobb hatalmat, nagyobb kényszerítő erőt adhat nekik a világ felett” – fogalmazott.
A szövetségi szabályozás nem korlátozza, hogy a mezőgazdasági magánterületekből mennyi lehet külföldi tulajdonban, ugyanakkor minden külföldi területvásárlásról 90 napon belül hivatalos úton tájékoztatni kell az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumát. A szabályozó szerv a Forbes üzleti magazin információi szerint ugyanakkor a közelmúltban erős kritikákat kapott politikusoktól, mivel – munkaerőhiányra hivatkozva – 2015 és 2018 között nem vizsgálta, így nem is büntette a bejelentés elmulasztását.
Johnson a bizottság ülésén kitért arra is, hogy Kínának saját határain túl mintegy 1300 mezőgazdasági feldolgozóüzeme van, és ez a szám gyorsan növekszik.
„A [bizottság által szakértőnek felkért] tanúk által elmondottak alapján egyvalami bizonyos: nem adhatunk kényszerítő hatalmat a Kínai Kommunista Pártnak a gazdaságunk felett” – hangsúlyozta Johnson, megemlítve még a megújuló technológiákat, a ritkaföldfémeket, az acélt, illetve az ezekre épülő vagy teljesen más iparágakat.
Az élelmiszeripar az egyik olyan terület, ahol továbbra is versenyelőnyben vagyunk; ezt semmiképpen sem szabad hagynunk elveszni
– vélekedett a politikus.
Kísérlet a természeti erőforrások megszerzésére? Nem az egyesült államokbeli mezőgazdasági területek az elsők, amelyek kapcsán többen szkeptikussá váltak Kína vagy kínai személyek valós szándékait illetően. 2011-ben Izlandon kavart közéleti vihart Huang Nubo kínai üzletember egymilliárd koronás (mai árfolyamon körülbelül 2,4 milliárd forintos) ajánlata, amelynek keretében egy, a Vatnajökull Nemzeti Park szomszédságában lévő 300 négyzetkilométeres területet szeretett volna megvásárolni, és turisztikai központtá alakítani szállodával és golfklubbal. A tervnek sok ellenzője akadt, akiket a relatíve nagy terület külföldi tulajdonlása mellett az is aggasztott, hogy a felépítendő komplexum beszennyezheti az ország egyik legnagyobb nemzeti parkját. Az ügylet hónapokig húzódott, mire az izlandi illetékes szervek megállapították, hogy nem támogatható a földeladás. „Ha tudtam volna, hogy az ajánlatom nem felel meg a szabályozásnak, nem fektettem volna bele ennyi időt és energiát” – nyilatkozta akkor sértődötten Nubo.
Borítókép: illusztráció (Fotó: MTVA/Oláh Tibor)
