„Észak-Írország talán az egyetlen példa, ami eszembe jut – a modern történelemben – egy olyan békefolyamatra, amely valóban eredményes volt” – mondta Tony Blair volt brit miniszterelnök, az 1998-ban megkötött nagypénteki egyezmény egyik aláírója a BBC közszolgálati televízióadó új dokumentumfilmjében. Rengeteg szenvedéssel járó időszakot lezáró, gyakorlatilag békeszerződést írtak alá a döntéshozók Belfastban, amelynek jelentősége nem csak történelmi léptékben elvitathatatlan.
Észak-Írország létrejötte és a bajok gyökerei
Amikor Írország, amelyet sokáig nagyobb szomszédja, Nagy-Britannia uralt, 1912-ben római katolikus többségű, önkormányzati országgá vált, egy hat megyéből álló, protestáns többségű északi régió az Egyesült Királyság része maradt. Észak-Írország két fő közösségre szakadt: a – többségében katolikus – nacionalistákra, akik egyesülni akartak Írország többi részével, és a nagyrészt protestáns unionistákra, akik britek akartak maradni.
A katolikus kisebbség hátrányos megkülönböztetést tapasztalt a protestánsok által dominált államban a munkahelyek, a lakhatás és más területek terén.
Az 1960-as években a katolikus polgárjogi mozgalom változást követelt, de a kormány és a rendőrség kemény válaszlépésekkel szembesült. A helyzet az ír köztársasági fegyveresek, lojalista félkatonai erők és brit csapatok részvételével zajló konfliktussá fajult.

Véres évtizedek
Az 1970-es éveket éleződő és egyre kegyetlenebb konfliktus jellemezte, gyakorlatilag polgárháborús helyzet uralkodott.
1972. január 30-án, az ír U2 zenekar által is megénekelt „véres vasárnapon” a brit hadsereg tizenhárom fegyvertelen embert lőtt agyon egy előzőleg betiltott tüntetésen Észak-Írország második legnagyobb városában, Londonderryben.
Egy tizennegyedik ember néhány hónappal később belehalt sérüléseibe, míg tizenöt másik civil megsebesült. Ez volt a legnagyobb számú, egyetlen lövöldözés során megölt civil áldozattal járó összecsapás.
A robbantások és lövöldözések következtében mintegy 3600 ember halt meg, főként Észak-Írországban, bár a republikánusok a brit szárazföldön is robbantottak. Az egyik legnagyobb ilyen akció az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 1984. október 12-én, a brit kormány tagjai ellen elkövetett merénylete volt. Ekkor a dél-angliai Brighton egyik szállodájában pártgyűlést tartó Konzervatív Párt ellen robbantottak, fő céljuk Margaret Thatcher miniszterelnök megölése volt. Az elkövető egy hosszú időzítésű bombát helyezett el a szállodában, mielőtt a kormányfő és kabinetje megérkezett volna a konferenciára. Bár Thatcher épphogy megúszta a robbanást, öt ember meghalt, köztük Sir Anthony Berry frakcióvezető-helyettes, további 31-en pedig megsebesültek.