Ukrajnának tanulnia kellene Finnország példájából

Az 1939–1940-es szovjet–finn háború okulásul szolgálhatna a mai Ukrajna számára. Finnország akkor, függetlenségéért cserébe, lemondott területének tíz százalékáról. Ukrajna ma semmilyen kompromisszumra nem hajlandó. De mit nyer ezzel a hajthatatlansággal? Ezt elemezte egy lengyel hetilapban Mariusz Dzierzawski konzervatív politikus, társadalmi aktivista.

Kijev, 2023. április 20. Jens Stoltenberg, a NATO fõtitkára (b) és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kijevi sajtóértekezletén 2023. április 20-án, az Ukrajna elleni orosz háború alatt. MTI/AP/Efrem Lukackij Fotó: Efrem Lukackij

A lengyel szerző Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyik, a skandináv médiának adott interjújából idézett, amelyben az államfő kijelentette: „Az orosz–ukrán háború nem végződhet úgy, ahogy a második világháború végződött Finnország számára.” A szovjet–finn háború (más néven téli háború) 1939 novembere és 1940 márciusa között zajlott. A Moszkvában 1939. augusztus 23-án aláírt szovjet–német megállapodás, a Molotov–Ribbentrop-paktum a három balti köztársaságot, Észtországot, Lettországot és Litvániát szovjet érdekszférába utalta. Szovjet nyomásra ezek az országok először „segítségnyújtási szerződést” kényszerültek aláírni Moszkvával, röviddel ezután szovjet megszállásuk következett. A Szovjetunió Finnországnak is ugyanilyen szerződést ajánlott, melyben Sztálin kisebb finn területek átadását követelte, hogy ott katonai támaszpontokat alakíthasson ki – idézi fel Mariusz Dzierzawski.

Az akkor négymilliós Finnország attól tartott, hogy a szovjetek végső célja Finnország teljes bekebelezése, ezért elutasította az ajánlatot. A Szovjetunió ezután hadüzenet nélkül megtámadta szomszédját, és bár a finnek hősiesen ellenálltak, a túlerővel szemben végül alulmaradtak, és békekötésre kényszerültek. Helsinkinek le kellett mondania területének tíz százalékáról, mintegy negyvenezer négyzetkilométerről. 1941-ben Finnország ismét hadba szállt a Szovjetunió ellen, hogy visszaszerezze elveszített területeit. A Wehrmacht Sztálingrádnál, 1943 elején elszenvedett súlyos veresége után Finnország arra törekedett, hogy kilépjen a háborúból, ami 1944 szeptemberében meg is történt. Az újabb békekötés nyomán elveszített kisebb területeket, de megőrizhette függetlenségét.

 

A teljes ukrán győzelemben hisz az ukrán elnök

A konzervatív politikus szerint az akkori Finnországtól eltérően az ukrán elnök semmilyen kompromisszumra nem hajlik, pedig hatalmasak az ukrán gazdasági veszteségek: a bruttó hazai termék (GDP) harminc százalékkal esett vissza, és ugyanennyire rúg a munkanélküliségi ráta is. Ukrajna gyakorlatilag államcsődben van, és teljes mértékben külföldi segítségtől függ.

A szerző megjegyezte azt is, hogy a fronton persze még sok minden történhet, az ukránok hősiesen harcolnak, de radikális változások, különösen teljes ukrán győzelem, amelyet nemrég egyes szakértők jósoltak, kevéssé valószínű. Az ukránok több hónapja beszélnek ellentámadásról, valamennyi megszállt terület, benne a Krím visszafoglalásáról, de ezek a nyilatkozatok egyre bizonytalanabbak. A támadó félnek döntő fölényben kellene lennie ahhoz, hogy sikert érjen el. Figyelembe véve a két ország katonai potenciálját és hadiipari termelését, nincs realitása annak, hogy Ukrajna ilyen fölénybe kerüljön, még a nyugati fegyverszállítmányok mellett sem. Egy meggyőző fölény nélkül indított offenzíva katasztrófával végződhet, amivel az ukrán politikai és katonai vezetők is tisztában vannak – tette hozzá Mariusz Dzierzawski.

Kiemelte, hogy Oroszország bár nagy veszteségeket szenvedett eddig, de amerikai szakértők szerint ezek nem befolyásolják lényegesen a katonai potenciálját. A varsói Keleti Tanulmányok Intézetének (OSW) adatai szerint 2022-ben mintegy kétszázalékos GDP-csökkenés következett be, és rekordmagas a folyó fizetési mérleg hiánya, de erősödött a rubel a dollárhoz képest, és felére csökkent a külföldi államadósság.

A szerző szerint ez a nyugati szankciós politika kudarcát jelzi és azt, hogy az orosz gazdaság összeomlására vonatkozó jóslatok mennyire elszakadtak a valóságtól.

 

Ki jár jól a konfliktus elhúzódásával?

De ha az ukrán győzelemnek nincs realitása, és a finn megoldás Zelenszkij számára elfogadhatatlan, milyen más forgatókönyvek képzelhetők el? – tette fel a kérdést a politikus, aki ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ez amerikai külpolitika számláját az elmúlt évtizedekben már több destabilizációs művelet terheli, elég csak Irakra, Szíriára, Líbiára vagy Afganisztánra gondolni.

A jelek szerint Washington számára az is megfelelő lenne, ha Oroszország határainál állandósulna a zűrzavar. Ez azonban további súlyos véráldozatot, a gazdaság tönkretételét és az ukrán nép tartós frusztrációját okozná. Lengyelország számára pedig növekvő orosz fenyegetést és a háború átterjedésének kockázatát.

Mariusz Dzierzawski emlékeztetett, hogy a két világháború elsősorban Európát gyengítette meg, viszont világuralmat hozott az Egyesült Államok számára, amely közvetlenül csak a háborúk végén kapcsolódott be a harcokba. Ma kétségtelenül Kína az az állam, amely az ukrajnai háborúból a legnagyobb politikai hasznot húzza. Peking számára nagy veszélyt jelentene, ha az Egyesült Államok legyűrné Oroszországot. Ezért támogatásáról biztosította Vlagyimir Putyin orosz elnököt, de közben vigyázott arra, hogy ne kerüljön szembe a konfliktus más résztvevőivel. Egyben békekötésre szólítja fel a szemben álló feleket. Emmanuel Macron francia elnök pekingi látogatása ennek a kínai politikának a sikerét jelzi. Még Zelenszkij is Kínától reméli a segítséget a háború lezárásához, jóllehet Peking egyértelműen Moszkvának szorít.

A helyzet radikálisan megváltozhat, ha Donald Trump korábbi republikánus elnök megnyeri az amerikai elnökválasztást. Ő azt ígéri ugyanis, hogy egy nap alatt lezárja az ukrajnai háborút.

Ha ez megtörténik, a jelenlegi kijevi vezetők nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, mert nem lesz könnyű minden bajért továbbra is Putyint hibáztatniuk. Hasonlóan kellemetlen helyzetben találják magukat a lengyel politikusok, akik a háború eszkalációjára törekednek.

– vélekedik a szakember, aki végül hangsúlyozta, hogy az érzelem- és vágyvezérelt gondolkodás, ahogy a magánéletben, úgy a politikában is kudarcra van ítélve.

Borítókép: Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy kijevi sajtóértekezleten 2023. április 20-án, az Ukrajna elleni orosz háború alatt (Fotó:MTI/AP/Efrem Lukackij)