A Zelenszkij-jelenség: az érem másik oldala + videó

A világon egyedülállónak számít, hogy egy filmsorozatban államfőt alakító színészből valóban elnök, majd pedig hadúr lesz. Véletlen mindez, vagy pedig egy szándékos folyamat része, mely végül háborúba torkollott?

Donyeck, 2023. szeptember 5. Az ukrán elnöki sajtószolgálat által közreadott képen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (j) katonákat tüntet ki a Donyeck megyei látogatása során 2023. szeptember 4-én. MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat Fotó: -

A független Ukrajna elmúlt 32 évében szinte alig lehet olyan időszakot találni, amikor komoly politikai stabilitás lett volna. A nyelvében, kultúrájában, szokásaiban és mentalitásában megosztott országban mindig jelen volt a kelet-nyugat szembenállás. Váltották egymást az Oroszországhoz vagy éppen az Európai Unióhoz közeledni kívánó kormányok, miniszterelnökök és államfők.

Talán a legsikeresebb időszak az volt, amikor az ország politikai vezetői felismerték, hogy Ukrajna nem más, mint egy kelet és nyugat közötti ütközőzóna, mely földrajzi adottságainak és hintapolitikájának köszönhetően az unióról és Moszkváról is le tudja gombolni a forrásokat.

Ukrajna stabilitását előbb a 2004-es, majd a 2014-es forradalom küldte a padlóra. Az ezt követő időszak ismert mindenki előtt: jött a Krím félsziget Oroszország általi annektálása, a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus, a minszki béketárgyalások, majd a megegyezés ignorálása, mely végül elvezetett a 2022-ben kitört orosz–ukrán háborúig. Közben 2019-ben elnökválasztások is voltak, és az addigi csokigyáros, oligarcha államfő, Petro Porosenko csúfosan elvesztette a választásokat, az Ukrajnában csak bohócnak nevezett, színész Volodimir Zelenszkij ellen. Porosenko hibája a nép szemében az volt, hogy amellett, hogy nem tudta befejezni a fegyveres konfliktust, még orosz anyanyelvűként

soviniszta módon bevezette az ukrán Armija! Mova! Vira! szlogent is, mely magyarul annyit tesz, hogy „Hadsereg! Nyelv! Hit!” E mögé bújva jött Ukrajnában a korábban soha nem tapasztalt ukránosítás, nemzetiségi alapon történő üldöztetés, vegzálás, és a mirotvoreces halállistázás. 

Amikor 2019-ben Zelenszkij 73 százalékkel megnyerte a választásokat az addigra már közutálatnak örvendő, és mindössze egy megyében, a soviniszta szavazók Mekkájának számító Lemberg megyében taroló Porosenkóval szemben, akkor az volt Ukrajnában a szójárás, hogy

ha egy mekegő kecskét állítottak volna a csokigyáros ellenfelének, az is kétharmaddal verte volna meg. Zelenszkij azt követően, hogy 2019 szilveszterén bejelentette, hogy elindul az elnöki székért, alig négy hónapos felfutási ideje alatt elhitette a választópolgárokkal, hogy véget vet a háborúnak, letöri a korrupciót, szabad nyelvhasználatot biztosít – hiszen ő is orosz anyanyelvű –, illetve elődjével ellentétben nem fog beleszólni az egyházak életébe. 

A háborús és soviniszta retorikától addigra megcsömörlött ukrán lakosság mindezt el is hitte, hogy így lesz, az azonban tény, hogy minden fordítva történt. Zelenszkij nem Porosenko ellentéte lett, hanem, aki annak politikájára is tízszeresen rálicitál.

Volodimir Zelenszkij 1997-ben alapította a 95Kvartal nevű produkciós irodát, mely humoristákból állt, és melynek fő profilja a kabarészínpadban határozható meg leginkább. Ukrajna és Oroszország és a volt Szovjetunió különböző országaiba jártak haknizni, és az sem jelentett hátrányt sehol, hogy mindezt kizárólag oroszul tették. Sőt ezáltal vált ismertté a fiatal humorista, aki számos filmben és sorozatban is szerepelt ezután, Oroszországban és Ukrajnában egyaránt. 

Társulata szinte kizárólagosságot szerzett az ukrán médiában a kabaréműsorok készítésében. Színészi tehetségére gyorsan felfigyeltek, a politikusokat kifigurázó darabjai pedig hatalmas népszerűségnek örvendtek a közösségi oldalakon. Görbe tükröt tolt ugyanis az uralkodó elit és a társadalom arcába tartva. Azonban egy dolog mégsem tűnik véletlennek. A 95Kvartalnak a legnagyobb megjelenési felületet épp – a mindenkori rendszer részének számító – Igor Kolomojszkij dnyepropetrovszki oligarcha televíziós csatornái, az 1+1 és az ICTV biztosították. 

Kolomojszkij Ukrajna egyik leggazdagabb embereként – köztudottan – mindig befolyást gyakorolt a hatalomra, de még a 2014-es Majdan finanszírozását is részben hozzá kötik. A különböző parlamenti frakciókban is rendelkezett hozzá hű képviselőcsoportokkal, melyek nélkül nem is lehetett volna igazi oligarcha, hiszen saját honatyái minden dúsgazdag üzletembernek vannak Ukrajnában. Az amúgy bevallottan három állampolgárságú (ukrán, izraeli, ciprusi) Kolomojszkij sosem bízta a véletlenre, és mindig részt vett a politikai folyamatok alakításában. Sokak szerint nem véletlen az sem, hogy pont az ő televíziós csatornája, az 1+1-en kezdte el vetíteni A nép szolgája című szatirikus tévésorozat, melyben Zelenszkij egy történelemtanárt alakít, aki váratlanul Ukrajna elnöke lesz.

Az idealizált sorozatban Zelenszkij felszámolja a korrupciót, bemutatja, hogy működik a szovjet hagyományokat levetkőzni nem tudó ukrán államapparátus, a patyomkini kirakatintézkedések sokasága. Mindazokat a dolgokat, amivel az igazi Ukrajnának is le kellene számolni. Gyakorlatilag egy olyan elnöki alternatívát tár elénk a film, mely olyannyira kiválóan manipulálja az érzelmeket, hogy a sorozat végén a nézők 90 százaléka csettint, és azt mondja: „Ez igen! Zelenszkij milyen jó elnök lenne! Pláne, hogy a végén még meg is menti az országot az államcsődtől, egységet és mesebeli gazdagságot teremt az ukránoknak.” 

Az amerikai filmes elemekkel teletűzdelt sorozat végül önbeteljesítő jóslat lett, hiszen pár évvel később Ukrajna elnökét már Volodimir Zelenszkijnek hívták. Hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azt nehéz megállapítani, de a szappanopera megalkotása a lehető legnagyobb imázsépítési akció volt a független Ukrajnában, melynek sikerét nem szabad elbagatellizálni. Egy negyvenmilliós, már mindenkiben csalódott népnek csillantották fel a reményt egy fiatal, agilis és szimpatikus vezető személyében, aki minden problémájukat megoldja majd. Bár a főhőst megválasztották, mégsem így lett. 

Zelenszkij, miután 2019 májusában megnyerte az elnökválasztásokat, csak pár hónapig tudott népszerű vezetőként tetszelegni. Jöttek a sorozatos malőrök, a választási ígéretek be nem tartása, a háborús és oroszellenes retorika megerősödése, valamint az, hogy egyre több döntésében próbált meg megfelelni a soviniszta, olykor nácizmusra hajló politikai erőknek, elfeledve azt a 73 százalékot, amit valójában képviselnie kellett volna.

Egy marginális rétegnek tett gesztusokat azáltal, hogy megválasztását követően a hivatalos megszólalásaiban a saját anyanyelvét is elfelejtette, és színészként eljátszotta, hogy ő ukrán, és oroszul csak keresi a szavakat. Volt olyan, hogy interjú közben kérdezte meg a titkárát, hogy hogyan is lesz ez vagy az a szó oroszul, mintha nem is az orosz lenne az anyanyelve.

Ezt megfejelte azzal, hogy nem vonta vissza a soviniszta és kirekesztő ukrán nyelvtörvényt sem, mely minden más nyelvet másodrangúnak minősít, és otthoni használatra szorít vissza. Hasonló módon járt el az oktatási törvénnyel is, ami miatt Ukrajnának Magyarország mellett Romániával is meggyűlt a baja. 

A háború 2022 február 24-i kitörésére Zelenszkij népszerűsége a padlón volt. Amennyiben akkor lett volna az elnökválasztás, úgy semmi esélye nem lett volna azt megnyerni. A korrupció, a gátlástalan lopás olyan méreteket öltött addigra az országban, mely mellett még a nyugati liberális lapok sem mentek el szó nélkül. Zelenszkij addigra betiltotta az összes komoly ellenzéki televíziós csatornát, rendszeresek voltak a támadások az ellenzéki és a kisebbségi képviselők ellen, és már zajlottak a tárgyalások a különböző pártok betiltásáról is. Így állt Ukrajna a háború kitörésének napján, ahol bár azóta sem változott semmi, az Európai Bizottság elnöke szerint mégis ez az ország a demokrácia fellegvára. 

Zelenszkij a háború kitörése után egyfajta nemzeti hős, a produkciós irodája által felépített szupersztár lett, aki kis túlzással, a kritikusai szerint a világ urának hiszi magát. Csaknem  hatszáz napja tart a háború, és még egy napot sem hagyott ki, hogy ne intézett volna beszédet vagy videoüzenetet az ukránokhoz vagy éppen más népekhez. Mindennapossá váltak a felszólalásai a különböző országok parlamentjeiben, filmgálákon, a világgazdaság fórumon, az EU vagy a NATO vezetőinek ülésén, és címlapokon szerepel az év embereként.

Közben a háború árnyékában Zelenszkij bebetonozta a hatalmát. Már a háború kitörése után azonnal egységesítette a médiát, ami azt jelenti, hogy minden televíziós csatorna kizárólag az egységes ukrán műsorfolyamba dolgozhat, mely annyira szürreális, hogy az phenjani állami tévé is megirigyelhetné.

Közben betiltotta a még megmaradt ellenzéki televíziós csatornákat és weboldalakat is, majd pedig a legnagyobb parlamenti ellenzéki frakciójú pártot, és ezen kívül még 15 hasonló kisebb-nagyobb párt is erre a sorsra jut.

Ezt követően jöttek a független bíróságokat ért támadások, például a kijevi kerületi bíróság feloszlatása, mert nem tetszenek a hatalomnak az ott meghozott ítéletek. Végül pedig a vallásszabadság ellehetetlenítése azáltal, hogy betiltották az Ukrán Pravoszláv Egyház moszkvai patriarchátusának a működését, propagandaháborút hirdettek ellenük, ahol fizetett tüntetők verik folyamatosan papjaikat, mert azok nem hajlandóak átállni az állam által támogatott kijevi vezetésű Ukrajna Pravoszláv Egyházhoz. Paradox, de mindeközben nyugaton Ukrajna sorra kapja a szabadságot hirdető kitüntetéseket és díjakat. 

Borítókép: Az ukrán elnöki sajtószolgálat által közreadott képen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (j) katonákat tüntet ki a Donyeck megyei látogatása során 2023. szeptember 4-én (Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat)