„Egyedül az amerikaiak állíthatnak meg minket!”

Egy hónapja tart a háború a Gázai övezetben, és úgy tűnik, a fokozódó nemzetközi nyomás ellenére Izrael eltökélt, hogy megsemmisíti a területet uraló Hamászt. De valóban fel lehet számolni egy kiterjedt terrorszervezetet? És mi lesz utána? Efraim Inbart, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet elnökét kérdeztük.

Haifa, 2023. november 3. Izraeli tüzérségi egység halad a Gázai övezet határa felé Dél-Izraelben 2023. november 3-án. A Gázai övezetet irányító Hamász palesztin iszlamista szervezet október 7-én többfrontos támadást indított Izrael ellen, az izraeli haderõ pedig azóta támadja a Hamász katonai létesítményeit a palesztinok lakta övezetben. Izraelben több mint 1400 ember életét vesztette, az izraeli válaszcsapások több mint 9000 palesztin halálát okozták a Gázai övezetben. MTI/EPA/Atef Szafadi Fotó: Atef Szafadi

– Hogy az arab és muszlim többségű világban palesztinpárti tüntetéseket tartanak, abban nincs semmi új. Viszont most nyugat-európai nagyvárosokban is százezrek vonultak az utcára. Közben az antiszemita incidensek száma is meredeken emelkedik. Hogy látják ezt Izraelből?

– Először is, az antiszemitizmus nem valami új jelenség, hanem több ezer éves. Az antiszemitizmus az európai civilizáció része. Erre most csak ráerősítettek a muszlim bevándorlók. Az európai és amerikai baloldal nemcsak Izrael-ellenes, de terrorszervezeteket támogat. Ilyen a világ, mit tehetünk? Igyekszünk elmagyarázni nekik, a hamászosok a rossz fiúk. Hogy ezt maguktól nem érzik, az az ő erkölcsüket minősíti. Kelet-Európában még jobban megértik a biztonsági aggályainkat.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy a háború kiszélesedik a Közel-Keleten, és más szereplők, például a libanoni Hezbollah is harcba száll?

Igen, ezzel is számolni kell, és éppen ennek megelőzésére küldtek az amerikaiak két repülőgép-hordozót és egy tengeralattjárót a térségbe. 

Már most is tanúi vagyunk egyfajta eszkalációnak, hiszen a két Iránhoz köthető milícia, a Hezbollah és a jemeni húszik máris rakétákkal lövik Izraelt. A szemszögünkből ez még „elviselhető”, de ki tudja, mi történik még. Számunkra az lenne a jobb, ha előbb csak a Hamászra kellene koncentrálni. Hogy helyt tudnánk-e állni két fronton is? Valószínűleg igen.

Kászim Ibrahim Abu-Taamot, a Hezbollah radikális libanoni síita szervezet izraeli támadásban elesett harcosát temetik a libanoni fõváros, Bejrút déli elõvárosában, Dahijében 2023. november 6-án. Az izraeli haderõ, illetve a Hezbollah radikális libanoni síita szervezet és a palesztinok között rendszeresek az összecsapások az izraeli-libanoni határ térségében az Izrael és a Hamász palesztin iszlamista szervezet október 7-én kirobbant fegyveres konfliktusa óta.
MTI/EPA/Vael Hamzeh

– Tételezzük fel, hogy végeztek a Hamásszal. Mi lesz utána, mi a kilépési stratégia?

– Nagyon egyszerű: kijövünk! Eszünk ágában sincs Gázában maradni. Hogy akkor mi lesz utána a Gázai övezet sorsa, az legyen a palesztinok problémája. Nem mi tartozunk érte felelősséggel. Nem akarunk gondoskodni kétmillió palesztinról. Ha a nemzetközi közösség be szeretne menni, pénzt szeretne küldeni, csak tegyék. Azt persze nem fogjuk megengedni, hogy a Hamász újraéledjen. 

A háború utáni legfőbb célunk, hogy fenntartsuk a katonai cselekvés szabadságát Gázában. Csak így előzhetünk meg egy újabb ilyen támadást.

– Milyen a biztonsági helyzet Ciszjordániában, ott is nyílhat újabb front?

– Ciszjordániában is végrehajtottunk néhány megelőző csapást, letartóztattunk néhány száz Hamász-tagot. A biztonsági együttműködés a Palesztin Hatósággal töretlen. Mahmúd Abbász palesztin elnök sem érdekelt abban, hogy Ciszjordániára is átterjedjen a konfliktus. Túlságosan meggyengült, még Ramallahot is alig tartja ellenőrzése alatt. Irán persze szívesen látná, ha újabb front nyílna, de ezt mi sem akarjuk.

– Október hetedikével a kétállami megoldás esélye is elszállt?

Egyértelmű, hogy az amerikaiak szeretnék újraéleszteni a tárgyalásokat a kétállami megoldásról. Úgy látják, hogy a háború esély teremt erre. 

Szerintem viszont az izraeli–palesztin konfliktus lényege, a vélemények közötti szakadék változatlan maradt. Ráadásul a palesztinok bizonyították, hogy alkalmatlanok arra, hogy megteremtsék saját államukat, amelynek alapfeltétele az erőszak alkalmazásának állami monopóliuma. Ez még a Hamásznak sem sikerült, gondoljunk csak az Iszlám Dzsihádra. Nem látom tehát esélyét, hogy most egymás mellett létezzen egy zsidó és egy palesztin entitás. Az október hetedikei terrortámadás legfeljebb azt változtatta meg, hogy Izrael hogyan tekint a belső biztonságára. Kiderült, hogy az elszigetelés nem működik, csak időt ad az ellenségeinknek, hogy fegyverkezzenek és felkészüljenek.

– Kinek a felelőssége volt, hogy a támadás egyáltalán megtörténhetett? Benjamin Netanjahu kormányfői székébe is kerülhetnek a történtek?

– Teljesen világos, hogy leginkább a hírszerzés kudarca volt. Rosszul értelmezték, amit a Hamász csinál. Biztos vagyok benne, hogy a háború után komoly vizsgálatok indulnak majd a történtek felderítésére. Remélhetőleg tanulunk a hibából. Nagyon nagy az esélye, hogy a Netanjahu-éra is véget ér. Nem kerülheti el a felelősséget. Ha személyesen nem is hibáztatható, de mégiscsak ő a miniszterelnök.

Borítókép: Izraeli tüzérségi egység halad a Gázai övezet határa felé Dél-Izraelben 2023. november 3-án. (Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi)