– Önt meglepte, hogy a Hamász képes volt az október hetedikei támadásra?
– Igen, nagyon meglepett, hogy kudarcot vallottunk a művelet és annak időzítésének leleplezésében. Abban viszont nem volt semmi meglepetés, hogy milyen kegyetlen és embertelen a Hamász.
– Izrael azonnal megtorló támadást indított a Gázai övezet ellen, nem kisebb céllal, mint hogy teljesen megsemmisíti a Hamászt. De meg lehet-e semmisíteni egy terrorszervezetet?
Miért ne? El lehet pusztítani a katonai képességeit és meg lehet ölni minél több terroristát.
A katonai erőnk megvan hozzá, ha az akaratunk és kitartásunk is meglesz, akkor nagyon is lehetséges. Éppen ezt csináljuk. Katonailag a legnagyobb kihívást a városi harc és az alagutak jelentik. Az igazi probléma, hogy a Hamász a palesztinok körében is népszerű: egy szeptemberi közvélemény-kutatás szerint több mint hatvan százalékuk támogatja őket. Amíg nincs változás a palesztin oktatási rendszerben, addig mindig lesznek olyan palesztinok, akik magukénak vallják a Hamász ideológiáját, azaz zsidókat akarnak ölni és elpusztítani az izraeli államot.
– Mi lesz a túszul ejtett izraeliek sorsa?
– Nem tudom megmondani, mi lesz velük. Folytatjuk a harcokat, remélve, hogy ez elég nyomást helyez a Hamászra, hogy szabadon engedjék őket. Viszont hadműveleti szempontból ez csak másodlagos. Ha tudnánk, hol vannak, akkor persze megpróbálhatnánk kiszabadítani őket. Viszont pontos információk nélkül nem sok mindent tehetünk. A Hamászról tudjuk, hol vannak, a túszokról nem. Ez nem prioritás kérdése.
– Ehúd Barak volt izraeli miniszterelnök azt nyilatkozta, Izraelnek csak hetei maradtak legyőzni a Hamászt, mert a nemzetközi közvélemény máris változik. Egyetért vele? Elképzelhető a tűzszünet nemzetközi nyomásra?
Nem hinném, hogy az úgynevezett nemzetközi közösség bármit is tehetne. Egyedül az amerikaiak állíthatnának meg minket.
Amíg az amerikaiak mögöttünk állnak, addig bármeddig folytathatjuk a Hamász elleni küzdelmet. És mivel az amerikaiak a kétállami megoldás megszállottjai, úgy tűnik, egyetértenek abban, hogy a Hamászt el kell pusztítani. Úgy gondolják, ha a Hamásznak vége, a Palesztin Hatóság megerősödik, olyannyira, hogy visszatér a hatalomba Gázában is.
– Hogy az arab és muszlim többségű világban palesztinpárti tüntetéseket tartanak, abban nincs semmi új. Viszont most nyugat-európai nagyvárosokban is százezrek vonultak az utcára. Közben az antiszemita incidensek száma is meredeken emelkedik. Hogy látják ezt Izraelből?
– Először is, az antiszemitizmus nem valami új jelenség, hanem több ezer éves. Az antiszemitizmus az európai civilizáció része. Erre most csak ráerősítettek a muszlim bevándorlók. Az európai és amerikai baloldal nemcsak Izrael-ellenes, de terrorszervezeteket támogat. Ilyen a világ, mit tehetünk? Igyekszünk elmagyarázni nekik, a hamászosok a rossz fiúk. Hogy ezt maguktól nem érzik, az az ő erkölcsüket minősíti. Kelet-Európában még jobban megértik a biztonsági aggályainkat.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy a háború kiszélesedik a Közel-Keleten, és más szereplők, például a libanoni Hezbollah is harcba száll?
Igen, ezzel is számolni kell, és éppen ennek megelőzésére küldtek az amerikaiak két repülőgép-hordozót és egy tengeralattjárót a térségbe.
Már most is tanúi vagyunk egyfajta eszkalációnak, hiszen a két Iránhoz köthető milícia, a Hezbollah és a jemeni húszik máris rakétákkal lövik Izraelt. A szemszögünkből ez még „elviselhető”, de ki tudja, mi történik még. Számunkra az lenne a jobb, ha előbb csak a Hamászra kellene koncentrálni. Hogy helyt tudnánk-e állni két fronton is? Valószínűleg igen.
MTI/EPA/Vael Hamzeh
– Tételezzük fel, hogy végeztek a Hamásszal. Mi lesz utána, mi a kilépési stratégia?
– Nagyon egyszerű: kijövünk! Eszünk ágában sincs Gázában maradni. Hogy akkor mi lesz utána a Gázai övezet sorsa, az legyen a palesztinok problémája. Nem mi tartozunk érte felelősséggel. Nem akarunk gondoskodni kétmillió palesztinról. Ha a nemzetközi közösség be szeretne menni, pénzt szeretne küldeni, csak tegyék. Azt persze nem fogjuk megengedni, hogy a Hamász újraéledjen.
A háború utáni legfőbb célunk, hogy fenntartsuk a katonai cselekvés szabadságát Gázában. Csak így előzhetünk meg egy újabb ilyen támadást.
– Milyen a biztonsági helyzet Ciszjordániában, ott is nyílhat újabb front?
– Ciszjordániában is végrehajtottunk néhány megelőző csapást, letartóztattunk néhány száz Hamász-tagot. A biztonsági együttműködés a Palesztin Hatósággal töretlen. Mahmúd Abbász palesztin elnök sem érdekelt abban, hogy Ciszjordániára is átterjedjen a konfliktus. Túlságosan meggyengült, még Ramallahot is alig tartja ellenőrzése alatt. Irán persze szívesen látná, ha újabb front nyílna, de ezt mi sem akarjuk.
– Október hetedikével a kétállami megoldás esélye is elszállt?
Egyértelmű, hogy az amerikaiak szeretnék újraéleszteni a tárgyalásokat a kétállami megoldásról. Úgy látják, hogy a háború esély teremt erre.
Szerintem viszont az izraeli–palesztin konfliktus lényege, a vélemények közötti szakadék változatlan maradt. Ráadásul a palesztinok bizonyították, hogy alkalmatlanok arra, hogy megteremtsék saját államukat, amelynek alapfeltétele az erőszak alkalmazásának állami monopóliuma. Ez még a Hamásznak sem sikerült, gondoljunk csak az Iszlám Dzsihádra. Nem látom tehát esélyét, hogy most egymás mellett létezzen egy zsidó és egy palesztin entitás. Az október hetedikei terrortámadás legfeljebb azt változtatta meg, hogy Izrael hogyan tekint a belső biztonságára. Kiderült, hogy az elszigetelés nem működik, csak időt ad az ellenségeinknek, hogy fegyverkezzenek és felkészüljenek.
– Kinek a felelőssége volt, hogy a támadás egyáltalán megtörténhetett? Benjamin Netanjahu kormányfői székébe is kerülhetnek a történtek?
– Teljesen világos, hogy leginkább a hírszerzés kudarca volt. Rosszul értelmezték, amit a Hamász csinál. Biztos vagyok benne, hogy a háború után komoly vizsgálatok indulnak majd a történtek felderítésére. Remélhetőleg tanulunk a hibából. Nagyon nagy az esélye, hogy a Netanjahu-éra is véget ér. Nem kerülheti el a felelősséget. Ha személyesen nem is hibáztatható, de mégiscsak ő a miniszterelnök.
