Népbetegség a közösségimédia-függőség

Családok százai perlik a legnagyobb technológiai óriás vállalatokat, amelyek a világ legnépszerűbb közösségimédia-platformjait tartják fent. A Szilícium-völgy nagy cégei több olyan tartalmat tesznek közzé, amelyek felnőttek számára is könnyen függőséget okozhatnak, a fiatalabb korosztály pedig hatványozottan van kitéve ennek a veszélynek – olvasható a Világgazdaság összefoglalójában.

Több száz egyesült államokbeli család vette fel a harcot a Szilícium-völgy technológiai óriásai ellen, ugyanis szerintük az érintett vállalatok tudatosan tették ki káros tartalmaknak gyerekeiket – írja a Világgazdaság. Az elmúlt hónapokban több pert is indítottak a Facebook- és Instagram-tulajdonos Meta, valamint a TikTok és a Snap (a Snapchat tulajdonosa) ellen, így az eddigi legnagyobb perhullámmal kell szembenézniük a vezető közösségimédia-platformoknak. (Ezeket a szilícium-völgyi nagy technológiai vállalatokat szokták a „big tech” összefogó névvel említeni.)

A közösségi média rabja voltam – most beperelem a big techet

– mondja Taylor Little, aki állítása szerint 12 éves korától kezdve szenvedett függőségben és soha nem kapta vissza a tinédzseréveit. A BBC cikke szerint a közösségimédia-függőség öngyilkossághoz és többéves depresszióhoz vezethet. Taylor úgy véli, hogy a cégek tudatosan adtak a gyerekek kezébe erősen függőséget okozó és káros termékeket, ezért ő és több amerikai család beperli a világ legnagyobb technológiai vállalatait.

A felperesek között vannak hétköznapi családok és iskolai körzetek az Egyesült Államokból, amelyek szerint az érintett platformok már tervezésüknél fogva károsak.

A családok ügyvédei úgy vélik, hogy a 14 éves brit iskoláslány, Molly Russell esete fontos példája a tinédzsereket érő lehetséges károknak. 

Halálos áldozatot is követelt a függőség

Molly Russell 2017-ben hunyt el, 14 évesen, halálának oka öngyilkosság volt, amelyet a káros online tartalmak miatt kialakult depresszió váltott ki.

Véleménye szerint Molly olyan korszakban volt, amikor nehezebben találta meg a módját a helyes kommunikációnak, valamint olyan káros internetes tartalmaknak volt kitéve, amelyek egy igen súlyos depressziós betegséggé fejlődtek.

Az esethez hozzátartozik, hogy Mollyt valószínűleg beszippantotta a közösségi médiában megjelenő rengeteg tartalom, egyik lehangoló hír követhette a másikat. Ettől ma sem könnyű szabadulni úgy, hogy két háború is a figyelem középpontjában van nem csak a magyar, de a külföldi médiában is.

A jelenlegi pereket indító családok jogi képviselői az elmúlt egy évben nyomon követték a Molly halála ügyében indított nyomozást és próbáltak minél több információt szerezni, amit ők is felhasználhatnak saját perükben. Molly esetét végül többször is megemlítik a big tech ellen benyújtott keresetben, végül pedig egy szövetségi bíró kimondta, hogy 

az érintett vállalatok nem hivatkozhatnak az amerikai alkotmány első kiegészítésére, amely védi a szólásszabadságot – ugyanis ez volt a cégek fő fegyvere az eljárásban.

Tehát a bíróság kimondta, hogy a közösségimédia-platformoknak felelősséget kell vállalniuk, amennyiben a nyomozás megállapítja, hogy a platformon megosztott káros tartalmak az öngyilkossági kísérletek, a függőség és a depresszió okai.

Ezek a függőség okai

A Világgazdaság arról is ír, hogy sokan azért tapadnak rá a képernyőre, mert a közösségi média tele van szórakoztató tartalmakkal: az emberek nap mint nap küldenek egymásnak vicces képeket és videókat, ami természetesen ki tud alakítani egy függőséggel határos megszokást. Viszont az internet, és nem meglepő módon a közösségi média is tele van erőszakos és felkavaró tartalmakkal.

Taylor Little elmondása szerint mielőtt megkapta élete első okostelefonját, sokat sportolt, több időt töltött kint, mint a szobájában, és tánc-, valamint színházi előadásokban vett részt. Állítása szerint 11 évesen találkozott először egy önsértő tartalmakat közlő oldallal, amire egyáltalán nem volt felkészülve, és úgy érezte, mintha egy szektát látott volna. A Facebook és más közösségi oldalak nem a kezdetektől fogva vannak ellátva olyan funkciókkal, amelyek gátolják a felkavaró tartalmakat. A Facebook csak 2015-ben vezette be, hogy az erőszakos tartalmakat csak akkor lehet megtekinteni, ha rákattintunk vagy külön elindítjuk a videót.

Taylor és a többi felperes ügyvédei újszerű megközelítést alkalmaztak a perben: a platformok kialakítására összpontosítottak, nem pedig egyes bejegyzésekre, megjegyzésekre vagy képekre.

Állításuk szerint az alkalmazások olyan tervezési jellemzőket tartalmaznak, amelyek függőséget és károkat okoznak.

A közösségimédia-platformok megjegyzik a keresési adatainkat és azok alapján ajánlanak további tartalmakat és hirdetéseket. Egy minden szempontból fejlődésben lévő fiatal esetében, ha ráviszi a kíváncsiság, hogy erőszakos tartalomra keressen rá, a kereső algoritmus könnyen „beakadhat”, és a továbbiakban sem szabadul a káros tartalmaktól, amelyeket nagy valószínűséggel nem fog tudni feldolgozni egy idő után, és ez könnyen depresszióhoz vezethet. 

Az érintett big tech vállalatok természetesen tagadják, hogy szándékosan függőségre tervezték alkalmazásaikat, valamint hogy ne foglalkoznának a kiskorúak érdekeivel. A Facebook kapcsán már évek óta kering az a pletyka, hogy személyigazolványhoz kötnék a regisztrációt, ezzel akarnák kiszűrni a kiskorú felhasználókat, de erről egyelőre nem érkezett hivatalos megerősítés vagy cáfolat – írja a Világgazdaság.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pixabay)