Izraeli–palesztin: Robert C. Castel elmondta, mit hivatott megoldani és miért veszélyes a kétállami megoldás

Ami a háborút illeti, ideális esetben egy, másfél hónapon belül fogjuk látni az intenzív szakasznak a kifutását – jelentette ki lapunk megkeresésére Robert C. Castel. Az Izraelben élő biztonságpolitikai szakértő elárulta, hogy a Gázai övezet északi részén már a harmadik stádiumában jár a katonai művelet, ami lényében egy tisztogató akció. A Gázai övezet déli részén a második, hódító szakaszban van a háború, a legdélebbi ponton, Rafah kormányzóságban pedig még el sem kezdődött az első szakasz, vagyis az áttörés – ott tehát nagyon kezdeti fázisban vannak harcok. Robert C. Castel arra is kitért, hogy mi történik a Vörös-tengeren és hogy hogyan változott meg a mindennapi élete az izraeli–palesztin háború kirobbanása óta.

Dél-Izrael, 2023. december 18. Izraeli katona terepjáróval a Gázai övezet határtérségében, Dél-Izraelben 2023. december 18-án. A Hamász palesztin iszlamista szervezet fegyveresei október 7-én támadást indítottak Izrael ellen, az izraeli haderõ pedig válaszul légi és szárazföldi hadmûveleteket hajt végre a Gázai övezetben. MTI/EPA/Abir Szultan Fotó: Abir Szultan

– Egyes nyugati országok kétállami megoldást sürgetnek. Milyen veszélyeket rejthet magában ez a megoldás?

– A problémát úgy lehetne felvázolni, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában: a zsidók és a palesztinok is szeretnének nemzeti önrendelkezést.

„A kétállami megoldás hívei úgy gondolják, hogy ha a jelenlegi helyzet folytatódik, akkor fennáll a veszélye annak, hogy Izrael egy kétnemzeti állam lesz. Ennek a hátrányait látjuk a világban számos országban, ezek a legtöbb esetben instabil államokká válnak.”

A probléma a következő: a palesztinok soha nem fogadták el, hogy a zsidóknak is megvan az önrendelkezés joga itt a Jordán folyó és a tenger között, hogy itt létezhet egy zsidó nemzetállam. Ők az egész területet akarják. A palesztinok politikai kultúrája és a belőle fakadó szándékaik semmit sem nem változtak az utóbbi száz év során év során. Ami változott az a képességeik. Egy terrorista vagy egy gerillaszervezet képességei elégtelenek ennek az extrém szándéknak a megvalósításához. Ha viszont a palesztinok állami létbe mennek át, akkor sokkal nagyobb képességekkel fognak rendelkezni ahhoz, hogy ezeket a szélsőséges szándékaikat megvalósítsák, akár katonai eszközökkel vagy migrációs eszközökkel. A legjobb pálda erre az az iszonyatos kár, amit a gázai kvázi-allam okozott október 7-én. 

Fotó: Jajha Arhab

– Egyre több hadihajó gyülekezik a Vörös-tengeren. Mit jelent ez a felvonulás?

– Az a célja, hogy fizikailag biztosítsa ennek a hajózási útvonalnak a biztonságát. Nem most először fenyegeti veszély ezt a hajózási útvonalat, ezelőtt körülbelül tíz évvel a kelet-afrikai kalózok is rendszeresen megtámadták, és akkor is kialakult egy ilyen tengeri koalíció, természetesen akkor is biztosították a hajózási útvonalat. Mindez azért fontos, mert a világ kereskedelmének kilencven százaléka a tengereken zajlik le, és ennek a tizenkét százaléka pedig a Vörös-tengeren. Ha az útvonal lezáródik, akkor a szállítási idő meghosszabbodik két héttel, a díjak pedig mintegy 40 százalékkal megemelkednének.

„Arról nem is beszélve, hogy egy sor áru szállítása egyszerűen túl problémássá vagy túl hosszúvá válik egyes cégek számára. Ilyen dolgokat láttunk már az orosz–ukrán háború kitörése óta, hogy egy tartályhajó elindul mondjuk Iránból meg Szaúd-Arábiából, és az útvonalak közepén megállítják őket, és elküldik Kínába vagy Japánba, mert ott hirtelen többet kínálnak ugyanazért az áruért. Ezt a veszélyt úgy próbálja elhárítani az Egyesült Államok a szövetségeseivel együtt a régióban, hogy elrettentik a húszikat.”

– Hogyan szólhatnak bele a háborúba a húszi lázadókhoz és a Hezbollahhoz hasonló csoportok?

– A húszik, a Hezbollah és más csoportok több mechanizmust működtetnek ahhoz, hogy beleszóljanak ebbe a háborúba. Ami a Hezbollahot illeti, megpróbálnak izraeli csapatokat, izraeli politikai figyelmet elvonni a gázai konfliktusról. Paradox módon a fenyegetés túl sikeressé vált: Izraelnek evakuálnia kellett az északi határ menti településeket, és most már Izrael azt mondja, hogy ezek a lakosok nem tudnak visszaköltözni addig, amíg a Hezbollah el nem takarodik onnan. Tehát most már Izrael akarja ezt a háborút, úgyhogy kicsit nehéz valakit elrettenteni úgy, hogy ő maga is akarja ezt a konfliktust. A Hezbollah másik problémája, hogy van egy bizonyos politikai felelőssége is a libanoni síita lakossággal szemben aminek a védelmezőjévé, szószólójává vált, ilyen szempontból a saját sikerének az áldozata. 

A húszik három mechanizmus útján próbálják Izraelt elrettenteni és rákényszeríteni, hogy leállítsa ezt a háborút. Az egyik a rakétákkal és drónokkal végrehajtott támadások, a másik az izraeli hajózás megbénítása. A harmadik pedig nyomast gyakorolni a világ kereskedelmáre és az utánpótlási láncokra, és így venni rá az érintett államokat, hogy nyomást gyakoroljanak Izraelre a háború lezárása érdekében. Ehelyett azonban más törtent, ennek a nemzetközi tengeri koalíciónak a felállítása lett a támadások következménye. Amit látunk, hogy Irán eddig megpróbálta az összes lapját kijátszani, de ezekkel a lapokkal nem sikerült elérnie, hogy Izrael megállítsa a háborút. Ezt sajnos egyik elemző se mondta ki eddig. Iránnak ez különösen fájhat, hiszen regionális hegemóniára törekszik, az eszközei is megvannak, és mégsem tudja ezeket használni a céljai eléréséhez.

A húszikra visszatérve, bizonyos szempontból ők is a saját sikerük áldozatai lettek. Amíg csak az izraeli hajózást piszkálták, addig az a lőtéri kutyát nem érdekelte Izraelen kívül. Amikor viszont a hajózási útvonal elvágásáról van szó, akkor hirtelen megjelenik például Egyiptom, de még a a kínaiak is, akik igyekeznek azon dolgozni, hogy az útvonalak megnyíljanak. A húszik is tehát túllőttek a célon a tengeri stratégiájukkal.

Fotó: Jajha Arhab

– Milyen módon változott meg az ön élete a mindennapi munkát tekintve az izraeli–palesztin háború óta?

– Nekem megmaradt a napi munkám, a gyerekek nem jártak hosszú ideig iskolába a rakétázások miatt, plusz a hadsereg is néha beránt, hogy csináljak mindenféle dolgokat – bár szerencsére rövidebb időkre, mert nem vagyok már mai csirke. A környezetünk viszont sok szempontból megváltozott, például hogy még több fegyveres civil van az utcákon. A munkahelyeken nagy hiány van, mert rengetegen elmentek a hadseregbe. Az én munkahelyemen is gyakorlatilag az alattam levők mind elmentek katonának, és hogyha engem is behívnak egy hosszabb szolgálatra, akkor a velem dolgozó illető egyedül marad. A beszállítóktól is szinte mindenki elment katonának, egyszerűen nincs ember, aki ezeket a szolgáltatásokat adja. Plusz akkor ott vannak a gyerekek traumái, a kérdései a rakétázások miatt…

Fotó: Ariel Schalit

– Melyik félnek kedvez alapvetően az, hogy ilyen sokáig elhúzódik ez a konfliktus? Kiknek az érdekeit szolgálja?

– Ezt is több dimenzióban kell megvizsgálnunk. Katonai dimenzióban minél tovább tart ez a konfliktus, annál alaposabb munkát tud végezni Izrael a Hamász politikai és katonai munkájának felszámolásában – nem beszélve arról, hogy kevesebb civil áldozat is lesz, hiszen kisebb intenzitással tudja végrehajtani a katonai műveleteket az izraeli sereg. Ha Irán és a Hamász érdekeit nézzük, akkor a háborúnak itt és most le kellene zárulnia. Politikai síkon viszont, én azt gondolom, hogy Izraelnek is az az érdeke, hogy a háború minél hamarabb érjen véget, mert látjuk azt, hogy milyen rohamosan fogy Izrael támogatása elsősorban az Egyesült Államokban és a Nyugaton, ilyen szempontból pedig a palesztinok érdeke a háború elhúzódása. Az is igaz ugyanakkor, hogy az a terrorista, akit holnap a katonák lelőnek Gázában, azt kevésbé boldogítja, hogy Izraelnek két hét múlva kisebb lesz a támogatottsága mondjuk Norvégiában. . 

Ami a háborút illeti, ideális esetben egy-másfel hónapon belül fogjuk látni ennek az intenzív szakasznak a kifutását. A Gázai övezet északi részén már a harmadik stádiumában jár a katonai művelet, a tisztogató akció. A Gázai övezet déli részén a második, hódító szakaszában van a háború, a legdélebbi ponton pedig még el se kezdődött az áttörés se, szóval ott nagyon kezdeti fázisban van a háború.

– A Hamász halomra öli a sajátjait, a civileket és az izraeli katonákat is, név szerint a terrorszervezetet azonban nem ítélik el olyan elánnal, mint Izraelt. Valóban elnézőbbek Nyugaton a palesztinokkal, mint az izraeliekkel? 

– Eleve akik ezekben a szervezetekben dolgoznak, azok globalista beállítottságúak. Izrael, mint a nemzetállam prototípusa a nyugati világban még mindig pont a 180 fokos ellentettje mindennek, ami a progresszivizmus alapját képezi. Tehát a család, vallás, haza alapgondolata maga a patás ördög a progresszív globalisták számára. Egy másik ilyen ok, hogy Izrael úgy rögzült a nemzetközi köztudatban, mint egy ilyen fehér gyarmatosító nép. Ezzel szemben a lakosságnak csupán egy kisebb hányada az európai menekültekből áll, akik a holokauszt után kerültek ide. A többsegét – a sajnos ma újra divó fogalmak szerinti – „nem fehér”, az afroázsiai államokból kiűzött zsidók képezik. Objektíve nézve a dolgot Izrael egy brit gyarmati sorból kiemelkedő posztkolonialis állam, mint India vagy Pakisztán. A kommunista tábor és a nyugati balodal együttes propaganda erőfeszítésére volt szükség, hogy a brit gyarmati megszállás ellen harcoló, mára többségében afroázsiai társadalomból, „fehér gyarmatositót” kreáljanak.  

A Hamász áldozatnak állítja be magát, márpedig az áldozat mindent elkövethet és őt nem terheli semmilyen bűn, ha valamilyen gonoszságot elkövet. Minden az állítólagos elnyomó bűne – pedig senki nem nyomja el őket a terrorista vezetőkön kívül. 

Ráadásul az ENSZ tagállamainak körülbelül az egyharmada iszlám vallású vagy jelentős muszlim lakossága van, ez már eleve ad egy Izrael-ellenességet ezeknek a nemzetközi szervezeteknek.

Borítókép: Izraeli katona terepjáróval a Gázai övezet határtérségében, Dél-Izraelben az izraeli–palesztin háború idején (Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)