– Hogyan sikerült ennyire meglepni Izraelt?
– Én azt hiszem, hogy ez nem az első eset a történelem folyamán. Ez egy egész kutatási szakterület, a stratégiai meglepetések szakterülete. Van ennek egy kialakult szakirodalma, hogy ezek a dolgok miért történnek meg. Ez az emberi elmének – az egyén szintjén – és a kollektív emberi elmének is a sajátossága, hogy kialakul egy kép, ami egyfajta koncepció arról, hogy hogyan működik egy régió geopolitikája, hogyan működik a világ, és akkor erre a koncepcióra aztán karrierek épülnek, politikai pártok nyernek meg választásokat, tehát olyan komoly érdekek rakódnak erre rá, hogy nagyon nehéz azt mondani, hogy minden, amiben eddig hittünk, az most nem igaz. Gondoljon bele, mennyire vagyunk képesek fölülvizsgálni azt, amiben hiszünk, és azt mondani, hogy oké, mi van, hogyha mindenben tévedünk? Ezt nem tesszük meg, és nem teszik meg azok sem, akiknek az lenne a feladata, hogy ezt megtegyék. Én éveken át egy olyan alakulatban voltam, ahol pont ez volt a feladatunk, hogy megpróbáljuk kikezdeni az akkor hitt koncepciót, hogy elkerüljük a meglepetéseket.
De vannak specifikus okai, hogy hogyan történt meg mindez. Egyszerűen arról van szó, hogy vannak jelek, és van zaj, és sokan egyszerűen a jeleket bagatellizálják, félremagyarázzák, megpróbálják normalizálni. Például azt mondjuk, hogy az, amit látunk, az csak egy hadgyakorlat, az nem egy támadásnak a kezdete. Megpróbálunk a lelki komfortzónánkban maradni.
Gondoljunk bele, hogy mondjuk egy vezérkari főnök, vagy egy hírszerzési vezető, hirtelen „megbolondul”, és azt mondja, hogy mindenki téved körülötte és neki van igaza, és azonnal küldjék az összes csapatot a frontra, majd nem történik semmi. Mi lesz vele?
Jobb a tömeggel együtt tévedni, minthogy te legyél az egyetlen, akinek igaza van.
– Mi a helyzet jelenleg az összecsapások helyszínein?
– Az ütközési pontokon per pillanat az zajlik, hogy miután volt ez a betörés Izrael területére terrorhadseregekkel, a terroristák nagy részét megölték. Meg sem próbáltak elmenekülni, tehát azért jöttek, hogy itt meghaljanak. Körülbelül 1500 terroristának a holttestét számolták eddig össze. Ez nincs benne az áldozatok számában. A határt lezárták újra, és ezzel egyidejűleg elindultak a légitámadások, a tengeri támadások és kibertámadások Gáza ellen, most ebben a fázisban vagyunk. Most a hadsereg készül egy szárazföldi hadműveletre. Erről mindenki azt hitte, hogy pillanatokon belül be fog következni. Én azt hiszem, hogy ezzel kapcsolatban, mondjuk úgy, hogy a megfigyelőknek az elvárásai nem voltak reálisak, és én nagyon-nagyon örülök, hogy a hadsereg megfontoltan készíti elő a támadást…
– Tehát mindenképpen lesz szárazföldi hadművelet…
– Igen, a kérdés csak az, hogy mikor. Mert ha belegondolunk, katonai szempontból minden nap, ami eltelik, az izraeliek malmára hajtja a vizet. A másik oldalon elfogy az élelem, elfogy a víz, elfogy a lőszer, fogynak az emberek. Minden ellenséget, akit le lehet küzdeni így távolról, azt jobb így leküzdeni, mint szemtől szemben találkozni vele, gyalog vagy egy sikátorban vagy valami ilyesmi. Politikailag nem vagyok benne biztos, hogy előnyös, de katonailag mindenképp.
– Ha már a politikát említette: Pakisztánban a minap volt egy parlamenti ülés, ahol az egyik képviselő nukleáris csapást követelt a pakisztáni kormánytól Izrael ellen. Ez egészen megdöbbentő. Mit lehet erre mondani? Mit lehet ilyenkor mondani?
– Ez komolytalanság, egy teljesen komolytalan megnyilvánulás. Van egy ilyen mondás arról, hogy a sündisznók is nagyon-nagyon óvatosan közösülnek, mert tüskéik vannak. Ugyanez áll az atomcsapásokra is. Bármit csinálnak, nagyon óvatosan teszik, mert tüskéik vannak. Tehát van egy liga, ahol van egy felső határa annak, hogy mit lehet kockáztatni, vagy mivel lehet fenyegetőzni. Ezt látjuk Oroszország és az Egyesült Államok között is, mert tudjuk, hogy mi a következménye. Ezek nagyon felelőtlen megnyilvánulások, és lehet, hogy az illető politikus szerzett magának néhány pontot az utcán, a csőcselék körében, de teljesen komolytalan.
– A politika itt nagyon fontos a globális térben is. Törökország helyzete nagyon trükkös, hiszen Erdogan elnök minden egyes nyilatkozatában elítéli Izraelt, megvédi a palesztinokat, de közben a NATO meg Izrael mögött áll. Mit tehet Törökország, hogy egyensúlyozzon?
– Azt hiszem, ez egy bonyolult dolog. Először is, ami a NATO-t illeti, gyakorlatilag nincs olyan, hogy NATO. Az egy irodaház. A NATO maga nem egy külön politikai hatalom. Aki a NATO-ban döntéseket hozza, az az Egyesült Államok, nézzünk szembe a tényekkel. A NATO csak négy betű vízszintesen. Ami Törökországot illeti, hihetetlenül érdekes az érdekeknek a térképe Izraellel, a palesztinokkal szemben, mert egyrészt politikailag teljesen egyértelmű, hogy egy ilyen, a Muszlim Testvériséghez közel álló pártnak, mint Erdogannak a pártja, támogatnia kell a Hamászt, ami szintén a Muszlim Testvériséghez tartozik. Törökország megpróbálja felváltani Egyiptomot mint a fő közvetítőt a különböző palesztin frakciók között. Megpróbálnak dominánsak lenni, visszatérni a Közel-Keletre. Nagyon fontos a törököknek megvetni a lábukat Jeruzsálemben, ott vannak a muszlim szent helyek. Jelenleg Jordánia a védnöke, a törökök szeretnék kitúrni Jordániát ebből a pozícióból. Tehát vannak ilyen vallási versenyek.
A törökök továbbá abszolút következetesen kiálltak amellett, hogy a palesztinoknak joguk van államot alapítani, ugyanakkor az nem zavarta őket évtizedeken át, hogy nagyon szoros hírszerzési és katonai együttműködést folytassanak Izraellel.
És vannak közös pontok, például Azerbajdzsán, ahol a török és az izraeli érdekek egybeesnek. Nagyon-nagyon bonyolult ez a játék, és ezt nem lehet csak kétpólusú szinten elemezni.
– Milyen hangulat uralkodik Izraelben? Mit lehet mondani ilyenkor a barátoknak, közeli ismerősöknek, munkatársaknak?
– Sokan biztonságban vannak otthon. Azt hiszem, hogy a ’80-as évek vége óta minden új háznál be kell építeni egy biztonságos szobát, egy páncélajtóval, és akkor egy bunkerben van az ember tulajdonképpen. Még egy nagyon közeli találat esetén is megmentheti a lakókat. A probléma azokon a helyeken van, ahol nincs ilyen szoba. Azoknak az épületeknek az aljában van közös óvóhely, de elég nehéz oda lejutni, mert mindenki ott tartja a hegyi biciklijét, meg a fotólaboratóriumát, meg a hasonló kacatjait. Ami a hangulatot illeti, én azt hiszem, hogy egyfajta düh jellemzi az embereket. Van egy ilyen düh ezekkel az atrocitásokkal kapcsolatban, amiket elkövettek Izrael ellen. Úgy gondolják, hogy először is meg kell torolni, mert a Közel-Keleten mindent meg kell torolni. Itt aki nem áll bosszút, az nem tud fennmaradni. Európában ez borzalmasan hangzik, itt ez olyan, mint a Balkán, csak hatványozottan. Ugyanakkor van egy veszély, amit el kell hárítani, hogy a polgári lakosság visszatérhessen, hiszen evakuáltak majdnem egymillió lakost Izraelben. Ezek az emberek vissza akarnak térni az elpusztított falvaikba, újra megművelni a földeket, iskolákat újranyitni, óvodákat, bölcsődéket. Ehhez az kell, hogy ezt a fenyegetést megszüntessük.
– Olvasni olyat, hogy a Hamász nem engedi ki a menekülteket a Gázai övezetből. Mi igaz ebből?
– Van néhány dolog, amit helyre kell rakni az emberekben, először is, nem radikális csoportokról van szó. A Hamász gázában lényegében egy államot hozott létre. Nem úgy kell elképzelni, hogy van egy terület, amit senki nem vezet, és ott csatangol három-négyszáz terrorista, akik azt csinálnak, amit akarnak. Ez egy protoállam, aminek a Hamász a hadserege. Az embereknek van egy ilyen elképzelésük, hogy van itt egy ártatlan lakosság, két és fél millió lakos, és van az a három-négyszáz terrorista, aki ezt az egész bajt okozza. Ez egy nagy tévedés. Izrael itt egy néppel áll szemben, aminek van egy állama és van egy hadserege.
A másik dolog, ami a menekülteket illeti. Izrael felszólította a Gáza északi részén lakó civil lakosságot, hogy vonuljanak le az övezet déli részére, mert ott nem fognak támadni, hogy az életük ne kerüljön veszélybe. Ez az, amit a Hamász megpróbál megakadályozni. Van egy másik akadály is azonban. Nagyon sokan szeretnének az övezet egészéből elmenekülni Egyiptomba, azonban Egyiptom nem akarja, hogy menekültek árasszák el az országot. Az, amit elvárnak Európától, hogy korlátlanul befogadjanak muszlim menekülteket a Közel-Keletről. Már oda jutottunk, hogy háborúval fenyegetik Izraelt, hogyha menekültválságot kreál.
Gázában rekedt egy sor kettős állampolgársággal rendelkező gázai lakos is, magyarok, amerikaiak. Egyiptom arra sem volt hajlandó, hogy pár órára nyissa meg a határt ezen polgárok előtt, csak néhányan vannak, de erre sem hajlandó egyelőre Egyiptom. Ennyire tartanak a menekültáradattól. Tehát összességben a Hamász sem engedi a menekülteket északról délre, és Egyiptom sem enged ki az övezetből senkit.
– Beszéljünk a lebombázott kórházról is. Elég sok bizonyítékot tudott felmutatni Izrael.
– Tudjuk, hogy egy olyan kórházról van szó, ami az ENSZ védnöksége alatt áll, és mindenki tudja, hogy az emberek ilyen helyekre menekülnek, mert ezeket általában nem támadják meg. Nem véletlen, hogy egy másik ilyen kórház alagsorában rendezte be a Hamász a katonai főhadiszállását, hiszen tudják, hogy Izrael soha nem lőné ezeket az épületeket.
A másik dolog az, hogy a támadás mikor történt: közvetlenül az amerikai elnök látogatása előtt. Nulla az esélye annak, hogy Izrael megtámadjon egy ilyen célpontot az amerikai elnök Izraelbe érkezése előtt, és így zavarba hozzák az amerikai elnököt, vagy kellemetlen politikai helyzetet teremtenek, ez politikailag nem egy logikus lépés. Ha megfigyeljük a felvételeket, általában nagy krátereket okoz, ha Izrael rakétacsapást mér egy célpontra, mert a célpontok a föld alatt vannak. Itt pedig a robbanás a föld felszínén történt, szóval ez a rakéta nem hatolt be a talajba. Nem a kórházat találta el, hanem a kórház parkolóját. Mondjuk Izraelnek sok rakétája van, de azért annyi rakéta nincs, hogy így elszórjuk a fegyvert. Az sem valószínű, hogy valamelyik pilóta frusztrált volt, mert nem engedték leparkolni a Teslájával, és akkor ezzel odacsapott a parkolóba.
Pontosan be lehet mérni a radarokról, és nem csak a mi radarjainkról, hanem a brit meg az amerikai radarokon is lehet látni, hogy honnan indították ezeket a rakétákat. A kórháztól nyugatra néhány kilométerre volt egy temető, és ott volt a Hamásznak a rakétatelepe, onnan lőttek ki egy egész sorozat ilyen rakétát. Jelentős részüket házilag állították össze. Ezek a „frankensteini rakéták” nem teljesen megbízhatók. Korábban beszéltünk arról, hogy ezeknek az amerikai kazettás lőszereknek mekkora a hibahányadosa, igaz? Azoknak, amiket a pincékben tákolnak össze, nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb a hibaaránya. Kilövik őket és nem képesek átrepülni a határon, már korábban is rendszeresen szedett áldozatokat egy-egy ilyen rakéta.
És végül Izrael elfogott egy beszélgetést két Hamász-tisztviselő között, amint arról beszélnek, hogy micsoda tragédia történt, miért kellett pont a kórházra esnie, meg hogy az Iszlám Dzsihád csinálta ezt. Én nem hallottam cáfolatot minderre sehonnan. És ami talán a legfontosabb dolog: azoknak, akik ezt vitatják, hasonló számú bizonyítékot kellene felsorakoztatniuk.
Borítókép: Izraeli katona harckocsin a libanoni határ térségében, Észak-Izraelben 2023. október 16-án (Fotó: MTI/EPA/Ajal Margolin)
