– Emlékszik még az első háborújára? Hogy lesz valakiből háborús tudósító?
–– Harminc éve vagyok haditudósító. Megjártam Irakot, Afganisztánt, Szíriát, Szomáliát, a Gázai övezetet, Jemenben pedig hat évet éltem. Jól emlékszem az első háborúra: Irakban születtem, a déli határ közelében, szóval megéltem, amikor 2003-ban az amerikaiak megtámadták az országot. Ahhoz, hogy valaki jó haditudósító legyen, sok képességre van szükség.
Mindenekelőtt neki is harcossá kell válnia.
A hadseregben ugyan nem szolgáltam, de irakiként eleve jól ismertem a fegyvereket. Három évtizednyi rutinnal a hátam mögött használni is tudom őket, az aknamezőket pedig már messziről kiszúrom. Emellett rengeteget kell tanulni. A haditudósítónak a kisujjában kell hogy legyen a hely, annak kultúrája, vallása, politikai viszonyai. Például amikor a dél-thaiföldi lázadásról tudósítottam, rengeteget olvastam, hogy beleássam magam a témába.
– Hogyan viseli a családja, hogy ez a hivatása?
– Természetesen nehezen. A feleségem mindent megtesz, hogy nyugodt családi hátteret biztosítson. De tudja, ha távol maradnék a háborúktól, abba bele is őrülnék. Ha meghallom, hogy valahol háború van, nekem mennem kell. Amikor a talibán átvette a hatalmat Afganisztánban, minden kollégám kimenekült, hiszen nem lehetett tudni, mi vár rájuk. Na én akkor mentem be! Hétköznapi munkásnak adtam ki magam, és rejtett kamerával forgattam. Talán Isten erre választott ki. Harminc év után fontolgatom, hogy visszavonuljak, de nem tudom, mit hoz a jövő.
– Sokszor keveredett rázós helyzetbe?
– Hatszor sebesültem meg. Ezt itt a kezemen úgy szereztem, hogy Jemenben egy rakétavetővel kilőtték az autómat.
Jemenben történt, hogy vagy két hétig észre se vettem, hogy meglőttek a nyakamnál. Éreztem az égető fájdalmat, de nem volt lehetőségem kórházba menni. Amikor végre eljutottam, a röntgen után meglepetten kérdezték: veled meg mi történt? Nem mindenki volt olyan szerencsés, mint én, sok kollégám, barátom odaveszett. A húszi terroristák mit sem törődnek azzal, hogy valaki újságíró-e vagy sem.
Ha az ellenséges vonalak mögött vagy, lőnek rád.
Azt még tudni kell, hogy én egyszemélyes riporter vagyok. Nincs fixerem, operatőröm, vágóm, mindent én csinálok. A törzsekkel ápolok jó viszonyt, ezért kerülhetek közel a frontvonalhoz. Én voltam az egyik első, aki drónokat használt. Volt, hogy Szanaába beküldtem a drónomat, a húszik meg azt hitték, hogy bent jártam. Teljesen megőrültek tőle. Háromszor jelentették be a televízióban, hogy elkaptak és megöltek.
