Öt lehetőség, ahol az EU segíthetne az ukrajnai háború befejezésében

A Politico szerint Putyin kasszájának kiürítése lehetséges lenne – ha Brüsszel valóban akarná. A kérdés viszont az, hogy az ukrán gazdaság vajon képes-e kitartani addig, amíg a hosszú távú hatások kibontakoznak.

Öt lehetőséget vázolt fel annak érdekében a Politico, hogy mit tehetne az Európai Unió az orosz–ukrán háború befejezéséért. A cikk szerint a tagállamok közötti egyetértés hiánya, valamint „Magyarország ellenállása” miatt az EU kezd kifogyni a Moszkva elleni szankciós lehetőségekből.

5 ways the EU could help end the war in Ukraine. https://t.co/cFiAxqvi37

— POLITICOEurope (@POLITICOEurope) February 21, 2024

Pedig ezek a lehetőségek léteznek, ahogy fogalmaz a cikk. Íme öt dolog, amit a döntéshozók megtehetnének, ha valóban meg akarnák szorongatni Vlagyimir Putyint.

Az olajárplafon rögzítése

2022 decemberében a G7, valamint az EU és Ausztrália példátlan, hordónkénti 60 dolláros árplafont szabott ki az orosz olajra, amely lépés reményeik szerint arra kényszeríti Moszkvát, hogy a világpiac stabilizálása érdekében tovább szállítsa a készleteket, miközben csökkenti az eladásokból származó nyereségét.

Bár a terv kezdetben működött, hatékonysága azonban végül elenyészett, mivel Moszkva megtalálta a szabályok kijátszásának módját. Ma már gyakorlatilag nem adnak el olajat a felső árhatár alatt.

Az orosz fémkereskedelem letörése

A vérmesebb uniós országok az orosz alumínium teljes importjának betiltását szorgalmazzák, mivel az Oroszországgal folytatott jövedelmező fémkereskedelem mintegy 80 százalékát jelenleg nem szankcionálják. Bár a lépést Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország támogatja, az Európai Bizottság nem vette fel az ötletet legutóbbi szankciós javaslatába. 

Az uniós végrehajtó testület azonban jelezte, hogy az intézkedést egy jövőbeli csomagban megfontolhatják.

A Hydro Aluminium GmbH egyik csarnokában alumíniumszálak hevernek egy ünnepségen. Itt új gyártósor nyílt. (Fotó: Sebastian Willnow/DPA/dpa Picture-Alliance via AF)

Ugyanez igaz a nyersvasra is, amely az acélgyártás szempontjából kritikus fontosságú anyag. Az alumíniumhoz hasonlóan az orosz acéllapok is jóval olcsóbbak, mint az európai gyártású alternatíváik. A European Aluminium becslése szerint az orosz vállalatok mégis mintegy 2,2 milliárd eurót keresnek az exportból.
A gázcsapok elzárása

Míg az EU a háborút követően gyorsan elzárkózott az orosz energiaforrásoktól, valójában Moszkva volt az, amelyik úgy döntött, hogy elkezdi a szállítás leállítását a kontinensre érkező gázvezetékeken – ezzel próbálta megfosztani Ukrajna szövetségeseit az egyik legfontosabb energiaforrástól.

Ennek ellenére tavaly még mindig Oroszország adta az EU gázimportjának mintegy 15 százalékát, még akkor is, amikor a kontinens növelte a cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalát olyan helyekről, mint az Egyesült Államok, Norvégia, Líbia és Algéria. Sőt, olyan országok, mint Belgium és Spanyolország még 2023-ban is növelték a Moszkvából származó gázvásárlásaikat.

Ez azt jelenti, hogy az EU továbbra is a Kreml zsebét tömi az orosz gáz vásárlásával. A Center for Research on Energy and Clean Air szerint az EU gázfizetései Oroszországnak az elmúlt két évben meghaladták a 80 milliárd eurót.

Fotó: Alexander Zobin/AFP

Az orosz gáz kivonása azonban nem egyszerű folyamat. Sok országot hosszabb távú szerződések kötnek, amelyeket nehéz felbontani. Magyarország pedig, amely messze a legkevésbé támogatja az Oroszország elleni energetikai szankciókat, szoros kapcsolatban áll az orosz állami energiaipari óriáscéggel, a Gazprommal – írja a Politico. 

Ráadásul a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy egyes uniós országok szemet hunynak afelett, hogy az európai kikötőkön keresztül más célállomások felé tart orosz cseppfolyósított földgáz.

A közvetítők elleni küzdelem

A jövedelmező feketepiac virágzik, amióta a nyugati szövetségesek betiltották a nyugati luxustermékek és – ami még aggasztóbb – a „kettős felhasználású” áruk oroszországi importját, amelyeket a moszkvai fegyveres erők újrahasznosíthatnak.

A dél-kaukázusi Georgiához és Örményországhoz, valamint a közép-ázsiai Kazahsztánhoz hasonló országoknak közös határa van Oroszországgal, vagy közel van hozzá, és fontos kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak Moszkvával. Brüsszel egy szankciócárt nevezett ki, David O’Sullivant, az EU korábbi amerikai nagykövetét, aki körbeutazza a volt Szovjetuniót, és nyomást gyakorol az országokra, hogy segítsenek betartatni a szabályokat.

Eddig úgy tűnik, hogy ez működik (mondhatni) – mind Örményország, mind Kazahsztán kinyilvánította, hogy szándékában áll betartani a nyugati szankciókat. Georgia azonban, amely tavaly év végén ellentmondásos módon megkapta az EU-tagjelölti státust, elhatározta, hogy nem alkalmazza ugyanezeket a szabályokat. A parlament elnöke, Shalva Papuashvili azt állította, hogy a döntés egyrészt jövedelmező volt az ország számára, másrészt nem ártott az EU-val való kapcsolatainak.

Törökország, India és Kína is kihasználta Moszkva alternatív kereskedelmi útvonalak iránti igényét, Peking pedig több tonna olyan hardvert szállított, amelyet az Ukrajnában harcoló orosz erők könnyen felhasználhatnak. Nehéz lesz a kiskapukat gyorsabban bezárni, mint ahogy Putyin segítői kinyitják azokat.

Nemet mondani az orosz nukleáris energiára

Moszkva még mindig fontos szereplője az uniós blokk polgári atomenergia-iparának. Farid Safarov kijevi energiaügyi miniszterhelyettes novemberben a Politicónak azt mondta, hogy az európai országoknak ideje lenne felhagyniuk az orosz állami atomenergetikai óriáscéggel, a Roszatommal való üzleteléssel. 

A cikk szerint a keményebb fellépés akadálya ismét Magyarország. Budapest jelenleg a Roszatom támogatásával bővíti paksi atomerőművét, és Orbán Viktor megfogadta, hogy megakadályozza az ágazatot érintő szankciókat.

Fotó: Martin Divisek

„Amikor az atomenergiáról van szó, azt hiszem, ez elég egyértelmű” – mondta a tárgyalásokat ismerő európai diplomata. „Magyarország kristálytisztán kijelentette, hogy megvétózná – és valószínűleg néhány más tagállam is Magyarország mögé bújik.”

Bár Oroszország nem mutatja jelét annak, hogy rövid távon kifogyna a háborúhoz szükséges pénzeszközökből, a szakértők rámutatnak, hogy valószínűleg nem lesz képes örökké háborús lábakon állni.  „A kérdés az, hogy az ukrán gazdaság képes-e kitartani, hogy a hosszú távú hatások kibontakozhassanak” – mondta Maria Shagina, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének szankciószakértője.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Makszim Sipenkov)