Az elmúlt években az Európai Unió egy olyan szervezetté próbálta tenni az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséget (Frontex), amely ahelyett, hogy segítené a tagállamokat a határvédelemben, inkább kontrollálni próbálja a tagállami határvédelmi erőfeszítéseket – vetette fel a beszélgetés moderátora, Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője.
Az Európai Unió jelenlegi jogi szabályozása lehetővé tenné a határok megvédését, a gyakorlatban mégsem ezt látjuk – mondta el Fabrice Leggeri, aki 2015-től 2022-ig volt a Frontex igazgatója. Néhány országban, például Magyarországon, megvan a politikai akarat,
más tagállamok azonban mintha elfelejtették volna, mi is az EU külső határának funkciója.
A Frontex korábbi vezetője elmesélte, hogy amikor az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság hatalomra került, Ylva Johansson belügyi biztos az első megbeszélésükön a tudtára adta, hogy akár tetszik, akár nem, Európa egy elöregedő kontinens, a Frontex feladata pedig az, hogy fogadja a migránsokat.
Az Európai Unió három szinten próbálja elrettenteni a tagállamokat a saját határaik megvédésétől. Az első a morális szint, amikor arról győzködnek, hogy embertelen dolog megakadályozni a migránsok belépését. A második az operatív szint, amikor azzal próbálnak érvelni, hogy teljesen felesleges törekedni a határvédelemre, mert ez egy megvalósíthatatlan feladat.
A harmadik pedig a jogi szint, amikor azzal érvelnek, hogy a migránsok beengedésének megtagadása ellentétben áll azzal a követelménnyel, amely szerint egy menedékkérőt sem szabad olyan országba visszaküldeni, ahol veszélyben lenne az élete (non-refoulement elve).
Ennek a genfi konvenció által megfogalmazott elvnek azonban semmi köze a rendes határvédelemhez – mutatott rá Ballester, hozzátéve, hogy ha a média bűnként állítja be a határőrök alapvető feladatát, akkor nehezen várhatjuk, hogy elvégezzék azt.
Az elmúlt három évtizedben az Európai Unió humanitárius szuperhatalomként kezdte pozícionálni magát – magyarázta Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója. Ennek nyomait a geopolitikában és a menedékjog kérdésében is láthatjuk.
Az EU jelenlegi menedékjogi rendszere sokkal nyitottabb, mint a genfi konvenció által megköveteltek – világított rá Marsai, hozzátéve, hogy az unió gyakorlatilag szélesre tárta a kapuit.
Ez már csak azért is zsákutca, mert a jelenlegi szabályok alapján bárki, aki eljut az EU területéig, jogosult menedékkérelmet benyújtani. Bárki mondhatja, hogy üldöztetés elől menekül, és a rendszer ezt igaznak feltételezi. A hosszú eljárás végén az esetek nagy részében kiderül, hogy az illető nem jogosult menedékes státusra, így ki kellene toloncolni, a kitoloncolások aránya azonban a húsz százalékot sem éri el, így nem jelent elrettentő erőt – sorolta a problémákat a Migrációkutató Intézet igazgatója.
Az NGO-k betöltik az űrt az olasz parti őrség és Tunézia, illetve Líbia tengerpartja között, jelentősen megkönnyítve ezzel az embercsempészek dolgát – emelte ki Leggeri. Az NGO-k azzal érvelnek, hogy a Földközi-tenger a migránsok temetőjévé vált. A Szahara azonban sokkal nagyobb temető, kétszer-háromszor annyian halnak meg a Szaharán átkelve Észak-Afrika felé, azonban róluk nem készülnek olyan fotók, mint amilyenek a Földközi-tengerbe fulladt migránsokról.
Hogy az NGO-kat valóban az idealizmus vezérli vagy más célok, arra nem tudott egyértelműen válaszolni Leggeri, azt azonban elmondta, hogy egy, a Frontex által folytatott vizsgálat mintákat tárt fel az NGO-k internetes kommunikációja és az embercsempészek tevékenysége között.
Borítókép: Az MCC Európa kapuit őrizve című eseményének résztvevői (A szerző felvétele)