Ukrajna váratlant húzott: egy héttel ezelőtt támadást indított Oroszország Kurszki területei ellen. Az offenzíva egyértelműen meglepetésként érte Moszkvát, a gyorsan manőverező, csapatlégvédelemmel megtámogatott ukrán erők hét nap alatt jó harminc-negyven kilométeres mélységben nyomultak előre. Az oroszok csapataik hirtelen átcsoportosítására kényszerültek, hogy megelőzzék a nagyobb bajt. Egyelőre úgy tűnik, a támadást sikerült megakasztani vagy legalábbis lelassítani, bár az nem egyértelmű, hogy a védelem megszilárdítása vagy a támadás visszafogása miatt.
A kérdés mindenesetre, amely előtt az elemzők többsége is értetlenül áll, mi következik ezután?
Alapvetően két forgatókönyvet vázolnak:
- az ukránok megpróbálják megerősíteni és megtartani az elfoglalt orosz területeket,
- az ukránok megpróbálnak tovább nyomulni, akár nagyvárosokat fenyegetni.
Az elmúlt napok eseményei alapján úgy tűnik, hogy utóbbira már nem maradt erejük, az előbbire pedig nem biztos, hogy lesz lehetőségük és idejük.
Mint a németek a II. világháború végén
– A támadó ukrán erők kiválóak, de a frontról vagy közvetlen tartalékból vonták ki őket, öt dandár egyes elemeit, tízezer embert, azaz eleve képtelenség volt, hogy Kurszkig menjenek – idézte Michael Kofman elemző értékelését gyorsreakciójában Demkó Attila. Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője szerint a történések sokkal inkább párhuzamba állíthatók az 1944-es ardenneki offenzívával vagy az 1945-ös tavaszi ébredéssel.
A biztonságpolitikai szakértő előbbivel arra utalt, mikor a német hadsereg egyik utolsó ellentámadásában 1944 végén offnezívát indított Nyugat-Európában, és 25-30 kilométer mélyen betört az amerikai vonalak mögé – ám végül az utánpótlás nehézsége, valamint a légitámadások miatt visszavonulásra kényszerült.
A Tavaszi ébredés néven elhíresült hadművelet pedig 1945 tavaszán indult. Az egyik legutolsó jelentősebb német támadás célja az lett volna, hogy kiszorítsa a Dunántúlról a Vörös Hadsereget, és átvegye a hadászati kezdeményezést – ám végül ez is kudarccal végződött.
