Ukrajna váratlant húzott: egy héttel ezelőtt támadást indított Oroszország Kurszki területei ellen. Az offenzíva egyértelműen meglepetésként érte Moszkvát, a gyorsan manőverező, csapatlégvédelemmel megtámogatott ukrán erők hét nap alatt jó harminc-negyven kilométeres mélységben nyomultak előre. Az oroszok csapataik hirtelen átcsoportosítására kényszerültek, hogy megelőzzék a nagyobb bajt. Egyelőre úgy tűnik, a támadást sikerült megakasztani vagy legalábbis lelassítani, bár az nem egyértelmű, hogy a védelem megszilárdítása vagy a támadás visszafogása miatt.
A kérdés mindenesetre, amely előtt az elemzők többsége is értetlenül áll, mi következik ezután?
Alapvetően két forgatókönyvet vázolnak:
- az ukránok megpróbálják megerősíteni és megtartani az elfoglalt orosz területeket,
- az ukránok megpróbálnak tovább nyomulni, akár nagyvárosokat fenyegetni.
Az elmúlt napok eseményei alapján úgy tűnik, hogy utóbbira már nem maradt erejük, az előbbire pedig nem biztos, hogy lesz lehetőségük és idejük.
Mint a németek a II. világháború végén
– A támadó ukrán erők kiválóak, de a frontról vagy közvetlen tartalékból vonták ki őket, öt dandár egyes elemeit, tízezer embert, azaz eleve képtelenség volt, hogy Kurszkig menjenek – idézte Michael Kofman elemző értékelését gyorsreakciójában Demkó Attila. Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője szerint a történések sokkal inkább párhuzamba állíthatók az 1944-es ardenneki offenzívával vagy az 1945-ös tavaszi ébredéssel.
A biztonságpolitikai szakértő előbbivel arra utalt, mikor a német hadsereg egyik utolsó ellentámadásában 1944 végén offnezívát indított Nyugat-Európában, és 25-30 kilométer mélyen betört az amerikai vonalak mögé – ám végül az utánpótlás nehézsége, valamint a légitámadások miatt visszavonulásra kényszerült.
A Tavaszi ébredés néven elhíresült hadművelet pedig 1945 tavaszán indult. Az egyik legutolsó jelentősebb német támadás célja az lett volna, hogy kiszorítsa a Dunántúlról a Vörös Hadsereget, és átvegye a hadászati kezdeményezést – ám végül ez is kudarccal végződött.
Demkó Attila szerint a mostani ukrán támadás nem azt jelenti, hogy nincs legalább egy plusz évnyi erő az ukrán hadseregben még, de figyelmeztetett, hogy a manőverrel jó egységeket égetnek el.
– A cél egyértelműen politikai: Oroszország megalázása, Putyin politikai gyengítése (már sikerült), és az ukrán morál emelése (sikerült), de ha az ár a Donbasz elvesztésének felgyorsulása, ez ideiglenes lesz
– vélekedett. Bejegyzését azzal zárta, teljesen értetlenül áll azelőtt, hogy az oroszok az elmúlt két és fél évben miért nem telepítettek komoly aknamezőket a határra.
Öngólt lőttek az ukránok
Ugyanez az ardenneki párhuzam jutott eszébe az MCC Geopolitikai Műhelyének másik szakértőjének, Somkuti Bálintnak is. – A vezetés ott is hasonló problémával szembesült, és a folyamatosan romló katonai helyzetet egy, a legtöbb katonai logikának ellentmondó, offenzívával próbálta megoldani. Ismert és várható eredménnyel – emlékeztetett a német hadművelet kudarcára.
– Bár a legjobb alakulatok kivonása lassítani fogja a donbasszi orosz előrenyomulást, az utolsó ukrán tartalékok kurszki bevetése előbb-utóbb fordulóponthoz fog vezetni ott – figyelmeztetett.
Ennél is élesebben fogalmazott Robert C. Castel. Az izraeli biztonságpolitikai szakértő egyenesen úgy vélte, az ukránok öngólt lőttek az ellentámadással.
– A front széthúzása, ceteris paribus, annak a félnek kedvez amelyik létszámfölényben van. Ráadásul honi területen az oroszok sorkatonákat is bevethetnek, ami praktice ekvivalens egy további részleges mozgósítással. Az ukrán lépéskényszert értem. Hosszú távon nem vagyok benne biztos, hogy az optimális alternatívát választották – írta gyorsértékelésében.
A békéhez erő kell?
Más összefüggés jutott eszébe Bendarzsevszkij Antonnak: szerinte kicsit Jevgenyij Prigozsin egykori Wagner-vezérelt kudarcos puccskísérletére emlékeztetnek a történtek, amikor hasonló módon nem lehetett felmérni, mi fog kisülni belőle.
– Mi mindezzel Kijev célja? Véleményem szerint bármennyire is paradox módon hangzik, a béke. A kedvező tárgyalásokhoz kell eredmény, kell adu, kell erőpozíció. Bárhogy is zárul majd ez a betörés, Moszkva most kapott egy hatalmas pofont
– vélekedett az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója. A posztszovjet térség szakértője hétvégi bejegyzésében rámutatott, az oroszok eddig elhitték, hogy ugyan lassú az előrehaladás és fájdalmas is, de az idő majd nekik dolgozik. – Ukrajna most átformálhatja ezt a fájdalomküszöböt, főleg akkor, ha meg tud erősödni az elfoglalt pozíciókon – a logisztikai lehetőségek adottak hozzá. Elvégre ha az oroszoknak lehetett egy Luhanszki és Donyecki Népköztársaságot kreálni, akkor miért ne lehetne egy Kurszki Népköztársaság? A béke alkalmával pedig lenne mit cserélni. Erre persze jelenleg még csekély az esély, de a logika mögötte szerintem ez – magyarázta.
Az oroszok folytatják ugyanúgy
A katonai logika azt diktálja, hogy az ukránok folytassák a támadást, minél nagyobb és értékesebb területet foglaljanak el – latolgatta a lehetőségeket gyorselemzésében minap Takács Márk százados. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegédje rámutatott, egy Kurszkhoz hasonló, gazdaságilag, katonailag és szimbolikusan is fontos terepszakasznak a fenyegetése hatalmas előnyt jelentene – bár a nagyváros elfoglalására ő is kevés esélyt látott.
Amennyiben az ukránoknak sikerül tartósan megszervezni az elfoglalt területeken álló erőik váltását, utánpótlását és az elért terepszakasz tereptulajdonságai a védőt segítik (valamint villámgyorsan meg is erődítik), akkor van esély komoly siker elérésére
– értékelte a fronthelyzetet. Ami a védőket illeti, a szakértő szerint az oroszok a beérkező erősítésekkel igyekeznek minél több terepszakaszt szilárdan megtartani, majd onnan az elmúlt egy évben megismert módszereikkel szép lassan kiszorítani az ukránokat Oroszországból.
