Ez a két tévhit okoz gondot, miszerint a jobboldal nacionalista, az EU pedig eredendően kozmopolita – teszik hozzá. Azok, akik a jobboldalt kizárólag a nemzeti szuverenitáshoz való ragaszkodással társítják, hajlamosak attól tartani, hogy ha az megerősödik, az megakadályozza a további integrációt az EU-n belül, vagy ami még rosszabb, az európai széteséshez, vagyis az EU felbomlásához vezet, mivel a hatalom Brüsszelből visszakerül a tagállamokhoz. De van egy másik lehetőség is: egy olyan EU, amelyben az integráció – legalábbis bizonyos területeken – folytatódik, de a jobboldal által egyre inkább meghatározott irányvonalak mentén zajlik – olvasható a cikkben.
A szerző szerint valójában ahhoz, hogy elképzeljük, hogyan nézhet ki egy jövőbeli jobboldali vezetésű EU, elég elképzelni azt, hogy a blokk tovább megy abba az irányba, amerre az elmúlt évtizedben haladt, különösen az identitás, a bevándorlás és az iszlám kérdéseiben. A 2015-ös menekültválság óta az Európa-párti jobbközép ezért egyre inkább a jobboldalt utánozza ezekben a kérdésekben.
Ebben a tekintetben az Európai Néppárt (EPP) játszott szerepet a jobboldali eszmék általános érvényesítésében és normalizálásában, ami némileg analóg a Republikánus Párt szerepével az Egyesült Államokban.
A cikk kitér arra is, hogy az európai jobboldal térnyerése az európai biztonságról folyó vitákra is kihat. Az elmúlt néhány hónapban javaslatok tömkelege érkezett az európaiaknak, hogyan reagáljanak Trump második elnökségére. Az ajánlásokat megfogalmazók közül sokan úgy beszélnek Európáról, mintha egy világosan meghatározott és egységes szereplő lenne.
De ennél a torzításnál is rosszabb, hogy sok elemző hajlamos figyelmen kívül hagyni magában az Európában zajló politikai fejleményeket is. Valójában úgy tűnik, úgy beszélnek az európai biztonság problémájáról, mintha Európa egyetlen jobboldali kormánya Orbáné lenne Magyarországon. Valójában vannak mások is, köztük Giorgia Meloni olasz miniszterelnöké – és a jövőben még több is lehet.
De most van egy még mélyebb probléma is – olvasható a cikkben, amely szerint a jobboldal felemelkedése Európában azt mutatja, hogy az Egyesült Államoktól való nagyobb stratégiai autonómia megszerzése sem lenne problémamentes. A stratégiai autonómia a gyakorlatban azt jelentené a legtöbb európai ország számára, beleértve Németországot is, hogy az Egyesült Államoktól való függést a Párizstól való függésre cserélik. Ott viszont 2027-ben elnökválasztás lesz, s egyértelműen esély van arra, hogy Le Pen legyen az új elnök.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!