A júniusi európai parlamenti választásokon minden korábbinál jobban szerepeltek a jobboldali politikai pártok. Két jobboldali szövetség immár a harmadik és negyedik legnagyobb csoportosulás a parlamentben, megelőzve a centrista Újítsuk meg Európát képviselőcsoportot. Erről ír a Foreign Affairs.

Franciaországban a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés (RN) lett a legnagyobb párt az európai szavazás után, ami arra késztette Emmanuel Macron francia elnököt, hogy feloszlassa a nemzetgyűlést és előre hozott választásokat írjon ki. Az RN ugyan nem szerzett abszolút többséget a voksoláson, de a legnagyobb párt lett a parlamentben.
A portál rámutat, hogy a jobboldalnak a közelmúltban elért franciaországi választási eredményei – valamint a németországi, olaszországi, hollandiai és más európai sikerek – nem kis megdöbbenést keltettek. Ezek a sikerek arra kényszerítették az Európai Unió számos centrista hívét, hogy ráébredjenek, elképzelhető a jobboldali hatalomátvétel az Európai Unióban.
Mint írják, e riadt centristák szemszögéből a jobboldalt egyfajta idegen erőnek tekintik, amely eredendően ellentétes az EU-val.
Ez a gondolkodás azonban mind a jobboldal, mind az EU alapvető félreértésén alapul. Valójában a jobboldal és az unió sokkal jobban összeegyeztethető, mint azt sokan hinnék – teszi hozzá az írás.
Rámutatnak, a jobboldalt Európában sokáig elsősorban – sőt kizárólag – nacionalistaként értelmezték. De ez az érv leegyszerűsíti a jobboldali gondolkodást. Amellett, hogy nacionalista, civilizációs is – vagyis nemcsak egy ország nevében akar felszólalni Európa ellen, hanem Európa nevében is a világ többi részével szemben. Különösen egy olyan európai civilizáció nevében beszél, amelyet fenyegetettnek látnak a nem fehér bevándorlókkal szemben, akikről úgy gondolják, hogy leváltják Európa őslakosságát.
A Foreign Affairsen megjelent írás emlékeztet, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök közvetlenül az európai parlamenti választás után új csoportot hozott létre a parlamentben Patrióták Európáért névvel, amely név tökéletesen bemutatja, hogy a nemzeti érzelem mellett megfér az is, hogy európaiaknak egyaránt gondolják magukat.
Megjegyzik, amellett, hogy többen leegyszerűsítették a jobboldali eszmét azzal, hogy kizárólag a nacionalizmusra összpontosítanak.
Valójában az EU mindig is a nacionalizmussal analóg projekt volt, nem pedig annak ellentéte – teszi hozzá a cikk, amelyben emlékeztetnek, az európai regionalizmus mindig is tartalmazott a kereszténységhez és a fehérséghez kötődő etnikai és kulturális elemeket.