1979-re, vagyis az iszlám forradalmat követően a síita uralmi rendszer egyedül maradt a régióban. A 2000-es években lezajló nagy átalakulások tették lehetővé azt az iráni vezetésű hálózatot, amelyet ma ismerünk. Irak szétverése, a szíriai polgárháború, az arab tavasz, Libanon, illetve Jemen instabillá válása mind egyfajta lehetőséget teremtettek az elszigetelt iráni vezetésnek hatalma kiterjesztésében.
Irán az elmúlt évtizedben építette ki hatalmi ambícióinak kiszolgálására Közel-Kelet-szerte a tőle függő, vallási fanatizmusra alapozott milíciák egész hálózatát.
Bár kétségtelenül a Hezbollah a legismertebb az Irán által szponzorált, és annak érdekeit érvényesítő milíciák/politikai szervezetek közül, az csupán a leglátványosabb eleme a szinte egész Közel-Keletet behálózó, Irán által támogatott vagy fenntartott fegyveres proxyk hálózatának.
Abból a szempontból speciális Irán, hogy sokkal fontosabb számára ez a proxyhálózat, mint ha állami szövetségesei lennének. Alapvetően azt kell látni, hogy ezt a proxyhálózatot használja érdekérvényesítésre
– mondta el lapunknak Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa.
– Az Iráni Forradalmi Gárda és az úgynevezett elit erők, amelyek fegyvert, kiképzést és támogatást nyújtanak ezeknek a milíciáknak és politikai mozgalmaknak. Ez általában hat országot fed le. Van közöttük három síita és három szunnita, Bahreinben, Irakban és Libanonban, ők a síiták. Libanonban a Hezbollah, amely a legfontosabb, a palesztin területeken a Hamász és a palesztin Iszlám Dzsihád, Szíriában szintén van négy nagyobb ilyen 10-15 ezres fegyveres brigád. Jemenben pedig a húszik, akik szintén proxy szövetségesei Iránnak – mondta a szakértő.
Ezen milíciák döntő többsége nem képes önállóan hadműveleti szintű háborús csapásmérésre egy modern hadsereg ellen, arra viszont tökéletesen jók, hogy adott pillanatban érvényesítsék az iráni legfelsőbb vezető politikai érdekeit. A szakértő arról beszélt, hogy ezeken a szövetségeseken keresztül igyekszik Irán támadni a vele szemben álló országokat, így Izraelt.
Ebben a Hamászt az Iszlám Dzsihádot és a Hezbollahot használja leginkább, tette hozzá Tálas Péter.
Amikor arról beszélünk, hogy regionális kiterjedtségű-e az Izrael–Hamász háború, akkor azt kell mondani, hogy feltétlenül, hiszen ezen proxyk által Libanon is benne van ebben a háborúban, Szíria is, a jemeni húszik is, illetve az iraki fegyveres szervezetek is
– hangsúlyozta a szakértő.
Irán létrehozta tehát az úgynevezett az „ellenállás tengelyét”, amely a nyugatellenes csoportok informális szövetsége. Az érintett csoportok azonban nagyon különböző módon és mértékben működnek együtt Iránnal, miközben céljaik is nagyon eltérők. Napi tevékenységük vonatkozásában a teheráni vezetéstől nem kapnak közvetlen utasításokat, egy közös vízió köti őket össze.
Ezek a proxyk Irántól függnek, de valamilyen mértékben önállóak is, szakértők szerint például a tavaly októberi terrortámadást a Hamász előzetesen nem egyeztette sem Iránnal, sem pedig a Hezbollahhal sem, ennek ellenére felvállalták vele a szövetséget és támogatják a háborút
– mutatott rá Tálas Péter.
Izrael Hamász majd a Hezbollah elleni háborúja az őket támogató Irán válaszlépését vonta magával, azonban a rakétatámadása után Teheránnak nem áll érdekében egy kiszélesedett háborús konfliktus Izraellel, mondta el lapunknak korábban Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője. Irán az általa felállított ellenállás tengelyének több fronton történő mozgatásával kisebb-nagyobb sikereket ért el ugyan a térség destabilizálásában, ugyanakkor a nyugati beavatkozás kockázata is megnőtt.
