A három éve, 2021 őszén felállt hárompárti jelzőlámpa koalíció magára a haladás koalíciójaként hivatkozott, számos progresszív politikai célkitűzést kijelölve. A három nagyon különböző párt – a szociáldemokrata SPD, a szabaddemokrata FDP és a Zöldek – a kezdetektől fogva vitában állt egymással az ellentétes politikafelfogásai okán. Kiváltképp érvényes volt ez a szabaddemokrata FDP-re, amely mindig a polgári oldal részeként, egyfajta polgári-liberális pártként határozta meg önmagát, de mégis szerepet vállalt egy explicit baloldali együttműködésben, írta elemzésében Bauer Bence, a Magyar–Német Intézet igazgatója.
Tette ezt azért is, hogy bebizonyítsa kormányzóképességét és megbízhatóságát, miután Christian Lindner pártelnök 2017-ben egy a CDU-val és a Zöldekkel folytatott koalíciós egyeztetéseket azokkal a szavakkal hagyta el, hogy „jobb nem kormányozni, mint hibásan kormányozni”.
Most hasonló kelepcébe került bele az FDP. Németországban az alkotmányban rögzített adósságfék miatt az új adósságok összege nem haladhatja meg a GDP 0,35 százalékát. Ezt a szabályt majdnem folyamatosan kiiktatják az alaptörvény 115-ös cikkelyére hivatkozva, melynek 6. bekezdése az ezt a mértéket meghaladó adósságfelvételt engedélyezi, ha egy különleges veszélyhelyzet áll fenn. Az eredetileg pl. természeti katasztrófák miatt bevezetett kivétel lassan már mindennapossá vált. Ennek vetett véget a tavalyi alkotmánybírósági ítélet, melynek következtében számos kiadáscsökkentést kellett a szövetségi kormánynak még az év elején végrehajtania. Ebben az időben került sor a németországi gazdák nagyszabású tüntetéseire is.
Most az FDP behúzta a kéziféket. Ellenszegültek a Zöldek és az SPD köreiből kiinduló törekvéseknek, hogy az (immáron három éve dúló) ukrajnai háborúra hivatkozva ismét túllépjék az adósságfelvételi 0,35 százalékot, írta Bauer Bence.
Christian Lindner (FDP) a hivatali esküjére hivatkozva megtagadta ezt a lépést, sőt ő maga javasolta, hogy közösen vessenek véget a kormányzásnak, s kezdeményezzenek előre hozott választásokat. Sajtóértesülések szerint Olaf Scholz kancellár viszont ultimátum elé állította Lindnert: vagy hozzájárul a magasabb adósságokhoz, vagy azonnali hatállyal elbocsátja.
Az utóbbi történt.
Televíziós üzenetében a kancellár súlyos vádakat fogalmazott a kisebbik koalíciós társ ellen. A súlyos vádakra az érintett is reagált: kifogásolta, hogy Scholz teljesen elzárkózott az FDP ötleteitől, azokról tárgyalni sem volt hajlandó.
Kijelentette, hogy az FDP ezentúl azért fog dolgozni, hogy egy „másik kormányban” vállaljon felelősséget.
Hogyan tovább?
Miután a kancellár elbocsátotta a pénzügyminisztert – jogilag pontosan felkérte a szövetségi elnököt, hogy bocsátsa el –, a többi FDP-s miniszter is testületileg lemondott. Volker Wissing közlekedési miniszter ellenében maradna a kormány tagja. A Bundestag őszi időszakában változó többségekkel igyekszik Scholz keresztülvinni az aktuális törvénytervezeteket, majd tiszta lappal kezdeni az új évet: 2025. január 15-én bizalmi szavazást kezdeményez maga ellen, melynek elvesztése után – ez már csak formalitásnak számít, hisz maga a kormánypártok is támogatni fogjak ezt, az ellenzék pedig biztosan – a szövetségi elnök feloszlatja a Bundestagot és előrehozott választásokat ír ki. Ilyen történt már 1972-ben, 1983-ban és 2005-ben is.
Politikai megfigyelők a különböző határidők miatt arra számítanak, hogy a választás vélhetően 2025. március 23-án kerül megrendezésre.
A kormány nem áll nyerésre: aktuális közvéleménykutatási adatok szerint a három kormánypárt támogatottsága együttesen alig éri el a harminc százalékot, míg az ellenzéki CDU harminc százalék felett, az AfD valamivel húsz százalék alatt szerepel, az új játékos BSW pedig hat-hét százalékon áll.
Politikai válság Németországban 
