Didier Reynders pályafutása az uniós elit képmutatásának ékes példája

Korrupciógyanús ügyek sora kísérte az Európai Bizottság napokban leköszönt igazságügyi biztosának pályafutását, de Didier Reyndersnek eddig mindegyikből sikerült kimosdatnia magát. A belga politikus már évekkel ezelőtt a hatóságok látókörébe került a kongói csúszópénzbotrányban, kazah bűnözők kimentésében, valamint az egykori líbiai diktátor, Moammer Kadhafi zárolt vagyonának jogszerűtlen felhasználásában is, most pedig ismét nyomoznak ellene pénzmosás gyanújával. Összeállításunkban feltárjuk a hazánkat jogállamisági eljárásokkal vegzáló Reynders kétes ügyekkel tűzdelt pályafutását, amely ékes példája a brüsszeli elit képmutatásának.

Fotó: Bodnár Boglárka

A brüsszeli korrupt elit etalonjának nevezhető Didier Reynders most leköszönt igazságügyi biztos, aki ezúttal pénzmosási botrányba keveredett. A belga szövetségi rendőrség hónapok óta kezdett nyomozást Reynders ellen, majd miután a volt uniós biztos mandátuma december elsején lejárt és elveszítette mentelmi jogát, házkutatásokat tartottak az ügyben. A belga politikust azzal vádolják, hogy évtizedeken keresztül kétes eredetű pénzt használt fel lottószelvények vásárlására, majd a nyereséget saját magánszámlájára utalta. A magyar emberek számára azért is döbbenetes ez a korrupciós botrány, mert annak főszereplője, Didier Reynders volt az, aki igazságügyi biztosként rendre vegzálta hazánkat a jogállamiság állítólagos megsértése miatt. 

Ráadásul olyan uniós vezetőről van szó, akinek már évekkel korábban is voltak hasonló, korrupciógyanús ügyei, de eddig rendre sikerült kimosnia magát a vádak alól. 

Érdemes felidézni, hogyan is alakult Reynders politikai pályafutása, mert a példája jól megvilágítja az uniós elit működési mechanizmusát. 

A vallon liberális párttól a pénzügyminiszteri posztig

Belgium francia nyelvű régiójában, Vallóniában, Liège városában született Didier Reynders, 1958-ban. Jogot tanult, és ügyvédként kezdte karrierjét, mielőtt politikai pályára lépett volna, majd csatlakozott a vallon liberális párthoz, a Mouvement Réformateur-hoz (MR), és egyre feljebb lépett a ranglétrán, míg végül 1999-ben pénzügyminiszter lett.

Reynders sikeresen manőverezett a kaotikus belga politikában, és 2011-ig megtartotta befolyásos pozícióját, négy különböző miniszterelnök alatt, köztük volt Herman Van Rompuy, aki később az Európai Tanács első elnöke lett.

Ezekben az években Reynders ismertsége gyorsan nőtt: pártja elnökévé választották, és a király kérésére moderátorként működött közre a 2007-es és 2011-es választásokat követő politikai patthelyzet feloldásában.

A pénzügyi tárca vezetése után Reynders egy másik jelentős pozíciót kapott: 2011 és 2019 között külügyminiszterként szolgált három különböző miniszterelnök alatt.

Ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy a brüsszeli uniós elitet is megcélozza és 2019 elején pályázott az Európa Tanács főtitkári posztjára. Bekerült a végső jelöltek közé, de végül alulmaradt a horvát Marija Pejčinović Burićcsal szemben, aki 159 szavazatot kapott az ő 105 szavazatával szemben.

Korrupciós gyanú a biztosjelölt ellen

Az első kudarc nem szegte kedvét, talán azért sem, mert egyenesen az akkori belga miniszterelnöktől, Charles Micheltől kapott támogatást, aki 2019 nyarán Reynderst jelölte Belgium európai biztosi posztjára. A „mentor” erejét mutatja, hogy őt magát, vagyis Michelt, 2019 nyarán az Európai Tanács elnökévé választották. Reynders útja a biztosi székig azonban nem volt zökkenőmentes, ugyanis röviddel a jelölés után rendőrségi vizsgálat indult ellene korrupció és pénzmosás gyanújával. 

A belga politikus ellen felhozott állításokat egy volt titkos ügynök vallomásaira alapozták, aki azt állította, hogy Reynders több millió eurónyi kenőpénzt fogadott el közbeszerzési szerződésekkel összefüggésben, egyebek mellett például a kinshasai (a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosa) belga követségi épület megépítése kapcsán. 

Az egykori ügynök arról is beszélt, hogy Reynders vélhetően fegyverkereskedőktől, illetve az egyik egykori kongói elnökjelölttől befolyt csúszópénzeket nyomott áron felvásárolt műkincsek és régiségek sokszoros áron való értékesítésével mosta tisztára. Emellett ingatlantranzakciókat és adóparadicsomokban működő fedőcégeket is megemlített. A titkos ügynök az ügyvédje állítása szerint halálos fenyegetést is kapott, miután feltárta a birtokában lévő információkat.

Az ügy aztán váratlan fordulatot vett, a hatósági vizsgálatot, amely a belga sajtóban is címlapokra került, szeptember végén lezárták, néhány nappal azelőtt, hogy Reynders megjelent az Európai Parlament előtt a megerősítő meghallgatásán. A biztosjelölt határozottan tagadta a vádakat, és „rosszindulatú támadásnak” minősítette azokat. Azt mondta, azért vádolják, hogy ellehetetlenítsék a karrierjét és a következő megbízatását. A bizottság „természetesen” elfogadta Reynders érvelését, így 2019 decemberében hivatalba lépett az Európai Bizottság igazságügyi biztosaként. 

Reynders neve a „kazahgate” ügyben is előkerült

De a kongói kenőpénzbotrány nem az első olyan piszkos ügy volt, amivel kapcsolatba hozták Reynderst. Közel egy évtizeddel korábban egy francia–kazah szálon futó botrány okozott kellemetlen napokat a belga politikusnak. A történet lényege: Franciaország 2010-ben 45 Eurocopter helikoptert adott el Kazahsztánnak kétmilliárd euró értékben. 2012-ben nyomozás indult Párizsban, amely az ügylet körülményeit vizsgálta. Felmerült ugyanis a gyanú, hogy 2009-ben Nicolas Sarkozy kazahsztáni látogatása során Nurszultan Nazarbajev kazah elnök megkérte a francia államfőt, hogy a helikoptervásárlásért cserébe segítsen három barátján, akiknek Belgiumban gyűlt meg a bajuk a törvénnyel. 

Az ügyben nyomozás indult Franciaországban Sarkozy egyik bizalmasa ellen, mert az illető pénzt kaphatott azért, hogy nyomást gyakoroljon egy belga szenátorra, hogy olyan jogszabály-módosítást fogadjon el, amely kedvez Nazarbajev barátainak. Vizsgálat indult Belgiumban is, amely során Reynders neve is előkerült, aki a kérdéses időszakban a belga kormány pénzügyminisztere volt. Reynders a befolyását kihasználva segíthetett Sarkozynek, illetve a kazah és üzbég üzletembereknek.

A belgiumi korrupcióellenes vizsgálatot végül lezárták, Reynders ellen semmilyen bizonyítékot nem találtak. 

Emellett olyan információk is napvilágot láttak, hogy Reynders 2009 és 2011 között kivette a részét a kazahsztáni fegyverkereskedelemből is, amikor kétes politikai hátterű hadurakkal üzletelt, de bizonyítani ezt sem sikerült.

Kadhafi pénze belga segítséggel kerülhetett a líbiai milíciákhoz

Az arab tavasz után kialakult kaotikus helyzetet sokan jelentős haszonszerzésre használták fel. A belga közszolgálati médium információi alapján 2018 októberében a Charles Michel vezette belga kormányt líbiai eredetű pénzek szabálytalan felhasználásával hozták összefüggésbe. A sajtó és az akkori belga ellenzék arra várt magyarázatot, hogy hogyan juthattak euró százmilliók kötvényjövedelem, kamat és osztalék formájában ismeretlen személyekhez luxemburgi és bahreini bankszámlákra a néhai líbiai vezető, Moammer Kadhafi belgiumi bankokban lévő, a 2011-es ENSZ-szankciók által befagyasztott mintegy 16 milliárd eurónyi vagyonából. Annak az információnak a cáfolatát is várták Reynderstől és a belga kormánytól, hogy ezek a 2011 és 2017 között rendszeresen kifizetett összegek az illegális fegyverkereskedelemmel és embercsempészettel is foglalkozó líbiai milíciákhoz juthattak. Reynders egyébként a szóban forgó pénzek befagyasztásakor pénzügyminiszter volt, majd 2011. december 6-án helyet cserélt az addigi külügyminiszterrel. 

2018 szeptemberében az ENSZ egy szakértő csoportja arra jutott, hogy Belgium megsértette az ENSZ nemzetközi szankcióit, és hogy a Líbiai Befektetési Ügynökség (LIA) tulajdonában lévő pénzeszközök felszabadítása visszaélésekhez vezethetett. A kifizetések körülményeit a brüsszeli ügyészség is vizsgálta. 

A kifizetések egyik lehetséges célja a Reynders által a líbiai külügyminiszternek 2012. augusztus 1-jén írt levél alapján az lehetett, hogy azok a belga cégek, amelyeknek a Kadhafi-rezsimmel korábban kötött szerződéseik alapján kintlévőségeik vannak, hozzájuthassanak a pénzükhöz. 

Arra azonban nincs semmilyen bizonyíték, hogy az érintett belga cégek valóban hozzájutottak ezekhez a pénzekhez. Reynders az ügy kapcsán 2018. október 31-én azt nyilatkozta, hogy semmi köze nincs a források feloldásához. A LIA pedig kiadott egy közleményt, amelyben tagadta, hogy bármi törvénytelenséget követtek volna el, és leszögezték, hogy „semmilyen bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy bármilyen forrást arra használtak volna, hogy fegyveres csoportokat finanszírozzanak.”

Reyndersnek tehát eddig minden botrányt sikerült megúsznia a kongói kenőpénzektől a kazah bizniszen át a líbiai exdiktátor zárolt vagyonának jogszerűtlen felhasználásáig. 

Folytatjuk...