A venezuelai Vargas (ma La Guaira) tartományban 1999 decemberének elején szokatlanul csapadékos időszak kezdődött, ami két héten keresztül tartott. Ez idő alatt folyamatos, alacsony intenzitású esőzés áztatta a talajt Venezuela partvidéki és hegyvidéki területein. A meteorológiai adatok szerint december első két hetében 293 mm csapadék hullott, ami több mint ötszöröse az ilyenkor szokásos mennyiségnek. Ez a tartós esőzés teljesen átitatta a talajt, megteremtve a feltételeket a későbbi katasztrofális földcsuszamlásokhoz.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy már december 6-án szükségállapotot hirdettek Vargas tartományban. A kritikus időszak azonban csak ezután következett. December 14. és 16. között rendkívüli mennyiségű, 911 mm eső zúdult a térségre. Ez a rendkívüli csapadékmennyiség, kombinálva a már amúgy is teljesen átázott talajjal, vezetett a katasztrofális következményekhez.
Kritikussá december 15-én este 8 órakor vált a helyzet, amikor megkezdődtek az első áradások a régióban. Alig fél órával később már jelentették az első földcsuszamlásokat is. A Sierra de Avila hegység lejtőiről lezúduló sár- és törmelékáradat pillanatok alatt elborította az alatta fekvő településeket. A helyi lakosság nagy részét álmában érte a katasztrófa.
December 16-án reggel 6 és 7 óra között egyetlen óra leforgása alatt további 72 milliméter eső esett. Ez a rendkívüli intenzitású csapadék újabb földcsuszamlásokat indított el, amelyek reggel 8-9 óra között érték el csúcspontjukat. A hegyoldalakról lezúduló sár- és kőlavinák teljes településeket temettek maguk alá, köztük Cerro Grande és Carmen de Uria falvakat, amelyek gyakorlatilag nyomtalanul eltűntek a föld színéről. Los Corales környékét három méter vastag sárréteg borította be, ami lehetetlenné tette a mentési munkálatokat az első órákban.
A Vargas tartományban bekövetkezett természeti katasztrófa pusztítása példátlan méreteket öltött. A halálos áldozatok pontos számát a mai napig nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, a becslések szerint akár harmincezer ember is életét veszthette. A holttestek nagy részét sosem találták meg, mindössze körülbelül ezer áldozat maradványait sikerült azonosítani, a többieket vagy elsodorta a víz, vagy betemette a sár.
Az áldozatok iszonyatosan nagy számához az is hozzájárult, hogy a nem sokkal korábban hatalomra került elnök, Hugo Chávez kormánya a folyamatos esőzések dacára sem rendelte el az evakuálást.
Az anyagi károk mértéke is rendkívüli volt, a becslések szerint 1,79–3,5 milliárd amerikai dollár közötti összeget tett ki. A katasztrófa során épületek ezrei semmisültek meg teljesen, ami miatt mintegy hetvenötezer ember vált hajléktalanná.
A természeti csapás az infrastruktúrát sem kímélte. A közszolgáltatások – víz, elektromosság, telefonvonalak – teljesen megszűntek bizonyos területeken, az utak és hidak pedig megsemmisültek. A helyzetet súlyosbította, hogy hónapokig nem volt élelmiszer- és vízellátás, így a lakosság nagy részét evakuálni kellett. A fosztogatások miatt katonai igazgatást kellett bevezetni, amely több mint egy évig tartott.
Borítókép: Csak romok maradtak a katasztrófa után Venezuelában (Fotó: AFP)
