Az ukrán 155-ös Kijevi Anna Dandár története a modern hadviselés egyik legsúlyosabb logisztikai és szervezési kudarcát példázza. Az egységet 2024-ben hozták létre azzal a céllal, hogy az ország védelmét megerősítse a keleti fronton. A dandárt csúcstechnológiás Leopard 2A4 harckocsikkal és francia Caesar önjáró lövegekkel szerelték fel, de a gyakorlatban az egység már az első csaták előtt széthullott, ugyanis tömegesen dezertáltak a katonák.
Fotó: AFP
Szervezetlenség és tömeges dezertálás
A dandár toborzása és kiképzése számos problémával kezdődött. A toborzott 5832 katonából 1700 fő hagyta el a szolgálatot az egység éles bevetése előtt. Egyes katonák a franciaországi kiképzés során dezertáltak, mások már az ukrajnai bázisokon tűntek el.
A dandár személyi állománya több alkalommal változott, ami lehetetlenné tette a hatékony kiképzést és összeszokást.
Az ukrán hadvezetés több mint 900 millió eurós támogatást kapott a dandár felszerelésére és kiképzésére, de a források jelentős része elpazarolt. Az egység végül drónok és elektronikai rendszerek nélkül került a frontra, ahol már az első csatákban jelentős veszteségeket szenvedett.
A politikai felelősség kérdése
A dandárt a magas szintű politikai PR részeként hozták létre. Zelenszkij elnök és Macron francia elnök közösen jelentették be a projektet, amelyet a D-nap évfordulóján promóztak.
A kritikusok szerint azonban az egység nem volt más, mint egy politikai kirakatprojekt, amely során a valós katonai szükségletek háttérbe szorultak.
Jurij Butuszov ukrán haditudósító szerint a 155-ös dandár katonái „egy PR-projekt túszai” lettek, miközben az ukrán hadsereg tapasztalt egységei alulfinanszírozottak maradtak. A dandár parancsnokát, Dmitro Rjumshint, az első csaták után azonnal leváltották, és az egységet gyakorlatilag feloszlatták.
Káosz és következmények
A katonai és politikai vezetés között azóta is egymásra mutogatás zajlik. Az ukrán Állami Nyomozó Iroda (SBI) nyomozást indított az ügyben, amely a legfelsőbb katonai vezetést is érintheti.
A kritikák szerint az ukrán kormányzat az erőforrásokat nem a meglévő tapasztalt egységek megerősítésére, hanem új dandárok létrehozására fordította, gyakran az alapvető felszerelések biztosítása nélkül.
Az eset tanulságai súlyosak: a hadviselésben az alapos tervezés és a megfelelő vezetői döntések hiánya emberéletekbe kerülhet. A 155-ös dandár története figyelmeztetésként szolgálhat a politikai projektek katonai prioritások fölé helyezésének veszélyeiről.
Borítókép: Ukrán katonák várják a parancsot az orosz–ukrán háborúban az ukrajnai Donyecki területen 2024. október 21-én (Fotó: AFP)
